Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-02-05 / 1. szám
3 — 4 dik elem lévén, melyre a két fényponttól kiinduló fény vagy épen nem vagy kevésbé hat;.ez pedig csak akkor történhetik, ha a két képnek vagy legalább azok középpontjainak egymástoli távola nagyobb mint egy reczegelemnek szélessége. — Ennyit a tulajdonképeni elméletből. De nevezetes, hogy mind a kísérlet mind a boncztani kutatások ezen elméleti következtetésekkel tökéletes összhangzásban találtatik. Mint fennt említve volt, Hooke csillagokkal tett kísérleteinél 60“ látszögletet talált mint minimumot. Más búvárok, kik nem csillagokkal hanem fehér vonalokkal vagy négyszögekkel tették kísérleteiket, kisebb látélességet találtak, ugyan is E. H. W e b e r 73", Helmholtz kissé többet mint 63“. L i fifing elméleti szemében (schematisches Auge) pedig a reczegen megfelel egy 73" látszöglet 0,00526 Mm térfogatnak ; 63" , 0,00464 , „ 60" „ 0,00438 „ K ö 11 i k e r mérései szerint a csapoknak vastagsága a sárga folton 0,0045—0,0054 Mm-re megy, mely számok majdnem tökéletesen ugyanazonosak a kísérletekben számítás által találtakkal, úgy hogy épen az említett kísérletek és mérések újra igazolják azon feltevényt, hogy a csapok » reczeg utolsó fényérző elemei. Megjegyzendő, hogy M. S c h u 11 z e és H. M ü 11 e r mérései szerint a csapoknak vastagsága csak 0,0025—0,003 mm, hol azután a 60" látszögletnek megfelelő 0,00438 mm. reczegkép körülbelöl mésfél csaj felület tériogatu volna, miért is Donders* úgy véli, hogy két kis fénypont akkor vehető észre mint kettő, ha képeiknek középpontjai körülbelöl másfélszer távolabb esik egymástól, mint egy reczegelemnek szélessége. Ezekkel tehát meg volna állapítva az élettani látélesség absolut mértéke: ez t. i. a csapok vastagsági átmérete. Itt még megjegyzendő, hogy ama látszöglet értéke, mely alatt a szem meghatározott tárgyakat bir látni, tulajdonkópen a fényérző csapok számától függ, melyre a reczegkép esik; a csapoknak száma pedig nincsen egyaránt elosztva a reczegen, hanem bizonyos mértékben a sárga folttól kezdve a reczeg körzete felé csökken. Szigorúan véve tehát, a látélesség megfordított viszonyban áll a csapok számához, melyekre a reczegkép a legkisebb megkívánt látszöglet alatt esik. Ha tehát, mint szokásos, a látélességet tekintjük mint megfordított viszonyban állót a legkisebb látszöglethez, ezen kifejezésnek nem absolut hanem csak relativ értéke lehet. Ha tehát most kérdezzük, váljon mit értünk látélesség alatt, csak úgy felelhetünk, hogy a látélesség a szem azon képessége, mely szerint megkülönböztethet egymástól kis tárgyakat aránylagos nagy távolságban. Mérhetjük pedig a látélességet a látszöglet által, t. i. azon viszony által, melyben a kis tárgyak egymástoli távola a szemtől való távolukhoz áll. A látszöglet, mely alatt a szem képes, egyes érzeteket mint olyanokat felismerni, már a rendes viszonyok mellett is igen változó. Egészen eltekintve a világítástól, mely roppant befolyással van, még a kor is eredményez nagy különbségeket, részint az átlátszó közegek tisztaságának csökkenése, részint a fényérző szerv bekövetkező változatai folytán. (Úgy látszik hogy az érhártya szerkezetien határhártyájának (Memoraua limitans Chor.) a korral beálló megvastagodásai itt nagy szerepet játzanak). Erre vonatkozólag Dr. H a a n igen szép nyomozásokat tett, melyekből kiderül, hogy a látélesség a 7-ik évtől egész a 27-ikig 30/f0-t tesz, de azután fogy fokonként egész a 80-ik évig, melyben már csak 10/,0. Gyakorlati czélokra a megkívánt látszöglet nyomozására nyomtatott betűkkel járunk el. Miután ezeknél mindig csak kis szögletről van szó, megtalátjuk az illető szögletet, ha a betűnek magasságát osztjuk a távolság által melyben a szem azt még jól látja. Tapasztalás utján kiderült, hogy 5'-nyi látszöget elégséges a betűknek jó felismerésére. Azért nevezzük azt a rendes látélesflégü szögletet, fejezzük pedig ki a látélességet a viszony által, mely létezik a távolság, melyben az illető szem meghatározott *) Die Anomalien der Refraction und Accommodation des Auges. Übersetzt on Dr. Otto Becker 165 1. magasságú betűt még jól lát és azon távolság között, melyben 5'-nyi szöglet alatt megjelen, h 2h 3h T ’ 2d-’ 3d~ = tan®‘ 0 ’ me,y egyenlítésben li jelenti a betű magasságát, d pedig a szemtőli távolt. Ha a szem 2d-re nem 2h-t, hanem csak 4h-t, 4d-re nem 4h-t hanem csak 3k-t tizztáu lát, akkor ^ = 2 tang 5'; a megkívánt látszöglet felülmúlja a rendes látszögletet kétszer, a látélesség tehát felére volna leszállítva, mivel a látélesség annál kisebb, minél nagyobb a megkívánt látszöglet.* Továbbá mindjárt itt említendő, hogy közönségesen látélesség alatt azon látképesség fokátértjük, melyet a fényérző szerv középpontja (sárga folt) mutat, tehát azon része, mely a tárgyra közvetlen van irányozva; egészen különböző a körzeti részekben előforduló látélességtől, melyet német könyvekben S e-v e 1 jelölnek. A mai szemészeti gyakorlatban szokássá vált a látélesség fokát az itt röviden előadott alapelv szerint meghatározni, s tesszük azt nevezetesen Donders tanítványa S n e 11 e n** útmutatása szerint, kinek probanyomtatmányai 1862-ben első kiadásban jelentek meg, azóta pedig a szerző által több lényeges javításban és tökéletesbitésben részesültek. A helyett, hogy minden egyes esetben keressük a megkívánt látszögletet számítás által, Snellen tábláiban oly betűk sorozatát találjuk, melynek mindegyikét a rendes szem bizonyos meghatározott távolságban 5'-nyi látszöglet alatt tisztán látja; tehát nem kell egyebet nyomoznunk mint a távolságot, melyben azokat a megvizsgálandó szem tisztán látni bírja. A két távolság közti viszony fejezi ki az illető szem látélességi fokát. Snellen a legkisebb látszöglet nyomozására római négyszögű betűket használt, melyek egyes vonalainak vastagsága a betű magasságának ötödrészét teszi. Számos kísérlet folytán tapasztalta, hogy ily alakú betűket a rendes ép szem 5'-nyi látszöglet alatt tisztán ismer fel. Aztán hasonló betűknek egész skáláját készítette növekedő nagyságban I-től CC-ig, de oly módon, hogy az egyik betűsor nagysága sokszorosa a másik betűsorának, az egyes sorokat számmal jelölvén, mely szám a távolságot lábokban fejezi ki, melyben az illető betűsor 5'-nyi látszöglet alatt jelenik meg. így CC kétszászszor nagyobb mint I, XX tízszer nagyobb mint II stb. Ezen próbabetükkel a vizsgálandó egyén látélessége igen könnyű és egyszerű számítás utján puhatolható ki és — a mi igen fontos — még számmal kifejezhető. Ha az illető XX-ot csak 10'nyira képes tisztán látni, akkor látélessége a rendes szeméhez úgy áll mint 10 : 20; vagy 10/ao látélességgel bir, ha III-et csak 1'nyire, akkor 1/3, ha C-at esak 20'-nyira, akkor ao/ioo- Atalában mondva a látélesség (eddig S-el a német szó: Sehschärfe első betűje szerint jelöltetik, ezentúl jogosultabban V-el visus szó szerint) V = mely törtszámban a számló jelenti a távolságot, melyben a szem a betűt látja, a nevező pedig a távolságot, melyben 5 -nyi látszöglet alatt megjelenik, tehát melyben a rendes szem azt tisztán látja. V == —ugyanis kifejezi á viszonyt, melyben a tiszta látásra szükséges távolság azon távolsághoz áll, melyben a betű 5 -nyi látszöglet alatt megjelen. Ha d=D, akkor V=l, azaz a látélesség tokélétes. Miután sok egyén a betűket még 5'-nyinál kisebb látszöglet alatt tisztán látja, előfordulnak esetek, hol d nagyobb mint D, pl. V — 25 XX, mely esetben tehát a látélesség = 1W2U vagy ll/4. De közönségesen a látélességet csakugyan kisebbnek találjuk, hol aztán egyszerű törtszámmal fejezhetjük ki. Megjegyzendő, hogy ezen kísérleteknél csakis a tökéletesen tiszta látás vétetik tekintetbe, nem pedig a szórási körökben való látás, miből következik, hogy e nyomozásoknál a netán jelenlevő * Stellwag Handbuch der praktischen Augenheilkunde 4-te Auflage 76 t 1. ** Probebuchstaben zur Bestimmung der Seschärfe 1862. Dritte Aufl. 1868.
