Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-21 / 22. szám

m , SZEKSZÁRDI 21í' m va & M nw m n 1997. DECEMBER 21. * V4SARMAP % 1T G

^^ Dr. Hulin István és dr. t Két férfi Soczó László véleménye A fent leírtak első látásra talán meglepőek, hiszen egyikük (dr. Hulin István) a baleseti sebészet osztályvezető főorvosa, aki azonkívül, hogy sikeres amatőr muzsikus profi szinten, még a Tolna Megyei Orvoskamara elnöke is. A másik férfi - dr. Soczó László - immár 8. éve Szekszárd rendőrkapitánya. Ő és az általa irányított testület dicséretétől azért tekintek el, mert oly korban élünk még a földön, amikor sokaknak a szemében nagyon gyanús dolognak tűnik az, ha valaki egy rendőrt dicsér vagy a rendőrséget dicséri, mivel ennek ^z ellenkezője a bevett szokás. Most joggal merül fol a kérdés: hogyan kerül kapcsolatba egy orvos és egy rendőr? Nagyon egyszerűen. Hiszen köztudott dolog - ezért nem olyan feltűnő -, hogy sok orvosi eset egyben bűneset is és fordítva. Ennek ellenére egyelőre nem kell még minden rendőrnek megszereznie az orvosi diplomát is, illetve minden orvosnak, főleg baleseti sebésznek, elvégezni a rendőrtiszti főiskolát - ez még a jövő század regénye -, de bizonyos fokú együttműködésre mindenképpen szükség van a két testület között, ha a helyzet úgy hozza. Egy eset: | Szekszárdon nemrégiben a kora esti órákban a baleseti sebészetre beszállítottak egy 30 év körüli férfit, aki saját bevallása és kiskorú (kb. 13 éves) kísérői szerint a kerékpárjával elesett és csúnyán beverte a fejét. A kiskorúak és a férfi kapcsolata baráti, de ezt a viszonyt az egyik kiskorú szülei valamilyen okból kifolyólag gyanúsnak tartjk, mert túlságosan szoros, indokolatlanul szoros kapcsolatnak ítélik meg. Ők is bementek a baleseti sebészetre, ahol kissé túlfűtött hangulatban arra kérték az ügyeletes orvost, hogy a sérült férfinak az esetleges drogos befolyásoltságát, véralkoholszintjét is állapítsák meg. Az ügyeletes orvos ezt a kérést megtagadta, egyben azt tanácsolta az aggódó szülőknek, hogy esetleges gyanújukkal forduljanak a rendőrséghez. Ez meg is történt, de a szülők azóta is sérelmezik az orvos hozzáállását, mivel szerintük neki kötelessége lett volna intézkedni. Dr. Hulin István az eset kapcsán elmondotta, hogy az ügyeletes orvos minden tekintetben szabályszerűenjárt el. Vérmintát csak hatósági kérésre vesznek bárkitől és azt egy arra rendszeresített és hitelesített egységcsomagban a rendőr a bűnügyi laboratóriumba viszi bevizsgálásra. A kórházban véralkoholszint-vizsgálatot nem végeznek. - Doktor úr! Mondana néhány szót az orvosok titoktartási kötelezettségéről? - Egy szóval válaszolok: teljes körű. A beteg beleegyezése nélkül még a legközelebbi hozzátartozójának sem adhatunk semmiféle felvilágosítást a betegségéről, állapotáról, kezeléséről stb. Osztályunkra való felvételkor - a beteg állapotától függően - aláíratunk minden páciensünkkel egy beleegyező nyilatkozatot és az abban foglaltakhoz kötelesek vagyunk tartani magunkat. Ebben a nyilatkozatban az is benne foglaltatik, hogy kinek és milyen mértékű tájékoztatást adhatunk, még a hozzátartozói közül is, illetve mely hozzátartozóit ne tájékoztassuk az állapotáról még kérésükre sem. A nyilatkozat alapján a cselekvőképes betegeinknek (ha nincsenek abban az állapotban, akkor a törvényes képviselőjüknek) kötelesek vagyunk minden felvilágosítást megadni a beteg jelenlegi állapotáról, a javasolt gyógymódról, annak kockázatairól, leggyakoribb szövődményeiről, várható következményeiről és arról is, ha a kezelést, beavatkozást elutasítják - mert ehhez is joguk van -, akkor annak mik lesznek a következményei. De arra is fölhatalmazhatja a kezelőorvosát bárki, hogy mindennemű tájékoztatásról lemond és minden döntést a kezelőorvosára bíz. Természetesen más a helyzet, ha alapos a gyanú, hogy páciensünk összeütközésbe került a törvényekkel, mert akkor kötelesek vagyunk teljes mértékben együttműködni a rendőrséggel. Sőt, ha olyan sérüléseket látunk el, amelyek a látleletek alapján bűncselekményre utalhatnak és a rendőrségnek nincs tudomása róla - akkor kötelesek vagyunk jelenteni. - Említene ezekre egy-két példát? - Például hoztak be hozzánk egy férfit, aki azt állította, hogy saját magát lőtte fejbe pisztollyal vagy egy nő, aki állítólag egy családi perpatvar közben saját magát szúrta hasba véletlenül... Ezeket jelentettük és minden olyan esetet jelentünk a rendőrségnek, amelynél nem kizárható az idegenkezűség. Persze ez nem azt jelenti, hogy a kisebb sérülések mögött nem húzódhatnak meg esetlegesen bűnesetek, de ha minden kék foltot, fejdudort jelentünk, akkor megbénítjuk a rendőrség munkáját. - Doktor úr! Mint az orvoskamara elnökét kérdem: mi a helyzet a drogosokkal? - Ajelenlegi álláspont szerint, ha egy drogfogyasztó jelentkezik a drogambulancián elvonókúrára, akkor személyiségi jogai szentek és sérthetetlenek, ebből következően az orvosnak bejelentési kötelezettssége sincs. A hatályos törvényi állásfoglalás szerint ugyanis nem a drogfogyasztó üldözendő, hanem a drogtermelő, az előállító, a forgalmazó, az árusító... Van véleményem, de ez magánvélemény, például arról, hogy a nem kereskedelmi mennyiségű drog birtoklása miért bocsánatos bűn? Dr. Soczó László a konkrét ügygyei kapcsolatban elmondotta, hogy nincsenek kis és nagy ügyek, minden bejelentést kellő alapossággal kivizsgálnak. Főleg abban az esetben, ha kiskorúak veszélyeztetésének a gyanúja is fölmerül. Az orvosokkal napi kapcsolatban állnak, együttműködésük rendkívül rugalmas, bürokráciamentes. A doktorok nagymértékben segítik a rendőrök munkáját főleg közúti balesetek ügyében, de nincs ez másképpen az élet, a testi épség, és a nemi erkölcs elleni bűnesetekkel kapcsolatos ügyekben sem. A rendőrök soha nem igénylik azt - nem is igényelhetik -, hogy az orvosok megszegjék a titoktartási kötelezettségüket, hiszen az össszeférhetetlen lenne a jogszerűséggel. - Kapitány úr! A csekély menynyiségü kábítószer megszerzése és tartása valóban bocsánatos bűn? - Ez nem egészen így van. Azt hiszem, itt az ideje, hogy eloszlassunk egy hamis legendát, amelyet sajnálatos módon töb ízben megerősített a média is. Nevezetesen azt, hogy csekély mennyiségű kábítószer tartása nem bűncselekmény. Ezzel szemben az az igazság, hogy csekély mennyiségű kábítószer tartásával is megvalósul a kábítószerrel való visszaélés vétsége, amely a 282. § 6. bekezdése szerint 2 évig tartó szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntethető. - Mi okozhatja a félreértést? - A 282/A. § amely szerint: „Nem büntethető, aki a) csekély mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt, állít elő, megszerez vagy tart; b) kábítószer fogyasztásával összefüggő két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő - bűncselekményt követett el; feltéve, hogy az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószerfüggőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben részesült." Ezért aztán munkatársaim csekély mennyiségű kábítószer birtoklása esetén is megindítják az eljárást és az ügygyei kapcsolatban lefolytatják a nyomozást mindazokkal szemben, akiknél akár csak egy tablettányi kábítószert is találnak. Az már más kérdés, hogy később esetleg a fent említett büntethetőséget megszüntető ok miatt elmarad a felelősségre vonás. - Volna egy kérdésem. Mi történik akkor, ha az illetővel szemben ebben a hónapban megszüntetik az eljárást, de a következő hónapban megint találnak nála kábítószert? - Természetesen újra lefolytatjuk ellene a nyomozást ugyanúgy, mint az előző esetben. Bálint György L^jos