Szekszárdi Vasárnap 1997 (7. évfolyam, 1-22. szám)

1997-12-21 / 22. szám

ffl . r:. SZEKSZÁRDI 1997. DECEMBER 21. 0 V4SARNAP tiít'í Szekszárd Big Band Pécsi szimfonikus zenekar A megérdemelten jó hírű zenekar ezúttal is szépszámú hallgatót vonzott W

vember 28-ai hangversenyére, i meglepetést szerzett ezúttal a szólista vendégművészük SYLVIA KOWALCZUK amerikai hárfaművésznő, aki négy zenekari hangversenyt játszott fergeteges sikerrel. Harminc éve, Nicanor Zabaléta 1967-es szereplése óta nem hallhattunk ilyen nagyságrendű hárfást Szekszárdon. Valóságos lázba hozta hallgatóit, sőt a zenekar tagjait is fényes, zengő, lágy, leheletfinom, erőteljes és kemény hangjaival. Színek és effektusok százféle hangját varázsolta elő hangszeréből, széles dinamikai skálájával. A Hándel fárfaverseny ünnepi fényt sugárzott. Mozart fuvola-hárfaversenyében a mű lírai szépsége, fiatalos bája ragyogott az ő hangszerén. Fuvolás társa - bármilyen jó nevű muzsikus - ez alkalommal szürkének tűnt és eltörpült mellette. Joggal vívott ki ovációt a Ravel-mű parádés tohiácsolása. A közön•

kitörő lelkesedését, szűnni nem ó tapsait több ráadásszámmal kellett honorálnia. Érdemes megjegyezni a művésznő nevét, mert igazi szupersztárt hallottunk, aki a világ élvonalába tartozik. Kroo Györgyöt szeretném idézni, aki a Rádió Új Zenei Újságában hasonló nagy hárfást hallhatott és lelkesedésében a következőket mondta: a művész játékát hallva megértettük az ókor rajongását Dávid király hangszere iránt. Az ő kezében ezüstösen szólt a hárfa úgy, ahogy a régiek számára ez az édes hangzás a szférák zenéjét jelentette. A zenekart nem a kiváló angol karmesterük vezényelte ezúttal, hanem a hárfás varázslónő tanára Würtzler Arisztid, aki a pesti akadémián tanult hárfázni és akinek New Yorkban híres hárfaegyüttese van. Hazahozta legjobb tanítványát egy magyarországi koncertkörútra. Nem sokáig örülhetett a diadalnak, a szekszárdi koncert volt a végállomás, mert néhány nappal ezután tragikus hirtelenséggel elhunyt. Hazajött meghalni. Hur A: szekszárdi zenei együttesek között a népszerűségi Top-lista vezetője minden bizonnyal a SZEKSZÁRD BIG BAND. Erről tanúskodott a december 3-án megrendezett lemezbemutató hangverseny, amely most is telt ház előtt zajlott le. A 18 éve működő együttes az egyetlen folyamatosan fennálló Big Band Magyarországon, és bár a tagjai amatőr muzsikusok, fejlődésük töretlenül felfelé ível. A műfaj reprezentatív kompozícióit nem könnyített átiratokból játszák, hanem eredeti hangszereléssel. Koncertjükön magától értetődő természetességgel, anyanyelvi szinten muzsikáltak. Minden szekciójuk: a szaxofon, a pozan, a trombita és az ütőhangszerek kiegyenlített szinten forrtak öszsze. Dicséretüket az is alátámasztja, hogy olyan műveket játszottak végig, amely komoly feladat elé állítja még az amerikai sztárzenekarok jól képzett muzsikusait is. Mostani koncertjükön azt a 14 számot játszották végig, amely a legújabb CD-lemezükön hallható és amelyet a Magyar Rádió stúdiójában készítettek igen kiváló minőségben. Ez a lemez és ez a hangverseny egyben átfogó képet ad az együttes eddigi munkájáról. A legnagyobb sikert talán a lírai HARLEM NOCTURNE és a 9. számként játszott NEW YORK, NEW YORK aratta. Nagy tapsot kapott a 13.-ként előadott Georgina állam himnusza és a lemez címadó darabja a Molnár Ákos szerezte SZEKSZÁRD BLUES is. A szólisták közül ki kell emelni Tóth Viktor altszaxofonost, a zeneiskola volt növendékét, aki jelenleg a budapesti konzervatórium növendéke. Virtuóz hangszerkezelése, szép hangja és muzikalitása sokat fejlődött. Weisz Gábor tenorszakszofonos hasonló kvalitásáról adott számot. A két énekes: Boda Lajos és Csepregi Péter a stílus raffinált ismeretével felruházva megérdemelten sok tapsot kapott. Fűzi János zongorázása profi szinten nagy értéke az együttesnek, ugyanígy Kovács Zolt puha, szép trombitahangja is feltűnést keltett. A zenekar alapítója és megalakítása óta művészeti vezetője Pecze István egyben a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatóhelyettese. Sokoldalúságára jellemző, hogy ha kell szólót játszik és a stílus minden csinját-binját ismerve betanít, vezényel, összekötő szövegeket mond és közben valóságos szervezőzseni. A zenekar szíve és lelke. Hur 1. A magyar irodalom egyik kiváló képviselője (1863-1954), német polgárcsaládból származott. Versecen született, ahol édesapja polgármester volt. 2. Középiskolai tanulmányait Temesváron és Szegeden végezte, majd a jogi egyetemre iratkozott be. 1890-ben a Fenn és lenn című regényével pályadíjat nyert, ezért abbahagyta a tanulást és a Budapesti Hírlap munkatársa lett. Itt jelentek meg a Mutamurkötet elbeszélései és a Gyurkovics-ciklus. 3. 1891-ben a Petőfi Társaság, majd két év múlva a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta. Ugyanezen évben került színre A dolovai nábob leánya című ötfelvonásos színműve. 4. 1895-ben alapította az Új Idők című szépirodalmi, művészeti és társadalmi hetilapot, amely hosszú ideig (1945-ig) igen népszerű volt, mert a középosztály ízlésvilágát tükrözte. 5. Az élet kapuja című nagyobb történeti munkáját Nobel-díjra terjesztették fel. 6. írói munkásságának 40. évfordulóját 1925-ben a magyar tudományos és szépirodalmi egyesületek díszülésein ünnepelték. Ő lett a rendszer írófejedelme. 7. Korának egyik legnépszerűbb elbeszélője volt, éles megfigyelő, ügyes jellemző. Nemes előkelőség, irónia, könnyed előadás, eleven meseszövés és közvetlenség jellemző rá. 8. A háború után az irodalom vérkeringéséből lassan kikerült, már nem publikált. Óriási terjedelmű életművet alkotott. A legismertebbek közül néhány: Pogányok; A hét sváb; Árva László király; A költő és a halál; A kék róka. (Előző rejtvényünk helyes megfejtése: Szomory Dezső. Könyvjutalmat nyert: Kiss Roland nevű olvasónk.) Szily Lajos jubileuma A szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója ezekben a napokban ünnepli 20 éves zenetanári pályafutását. Vallomásából tudjuk, hogy elsősorban pedagógusnak tartja magát, bár tudjuk róla, hogy sokoldalú munkásságában kitűnően megállja a helyét a hangszeres játékokban is, vagy ha kell kórusvezető karnagyként is. December 7-én a zeneiskola nagytermében három kiváló volt növendéke jubileumi hangversenyen mutatkozott be, mint trombita szólista. Blumenschein Gábor 7 évig volt növendéke, aki jelenleg a szegedi zeneiskola trombitatanára. Hepp Attila a debreceni zeneiskola negyedéves hallgatója. Domokos János pedig a veszprémi konzervatórium tanulója. E vasárnap délutáni hangversenyen bemutatták virtuóz technikájukat, alapos, korszerű felkészültségüket, muzikalitásukat. A szép és igényes műsornak nagy sikere volt. Szily Lajos számára ez volt a legnagyobb jubileumi jutalom. Volt tanítványainak sikere az ő pedagógiai munkáját is dicsérte. 1977-ben, mint kezdő tanár belecseppent a zeneiskola pezsgő zenei életébe. Ebbe nemcsak jól illeszkedett bele, hanem sokoldalú tevékenységével ennek a munkának az élére állt. Új tanszakokat vezetett be. Például a gitártanszak 80 növendékével az ország egyik legkiválóbb gitárműhelyévé vált. Ö kezdeményezte a zeneiskola épületének felújítását. Valójában az Augusz-ház még sosem volt ilyen szép. Ö kezdeményezte a néptánc tagozattal való együttműködést 1993ban. Azóta ezen a téren is több követője lett. HŰSEK REZSŐ Egressy Gábor törökországi naplója Egressy Gábor nemcsak a 19. század egyik legműveltebb, legjelentősebb színésze volt, de romantikus hőse is, aki Petőfi barátjaként mint főszereplő vett részt a forradalomban és szabadságharcban. Világos után Bemmel és Kossuthtal Törökországba emigrált, ahol több mint egy évig élt, majd - bár távollétében halálra ítélték - hazatért. Hosszas zaklatások után kegyelmet kapott, amiért az osztrákokkal való kémkedés gyanújába keveredett. Végül visszatalált igazi szerelméhez a színpadhoz. Naplója, amelyet 1849. június 30-tól 1850. augusztus 23-ig írt, élvezetes olvasmány, nemcsak az emigráció, hanem a befogadó ország életéről is, a szokásokról, erkölcsről, vallásról. Hazatérte és szívszélhűdése után a színpadon továbbra is makacsul ragaszkodott az igényességhez, a fárasztó próbák sokaságához, az átélt előadásokhoz. Ennek lett végül áldozata. A színpadon esett össze. Színészhez méltóan távozott a világból, ahogy egyszer pályatársairól maga írta versében: Eltűnünk a határról, / Elfogyunk, mint a / szövétnek, / Elrepülünk, mint a / gyémánt, / Megsokallván a / a tüzet, vagy / Börtönünket.