Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1855

A 4 Az Alkotó bölcs intézködése szerint minden teremtmény, minden erö 's tehetség-, az ö ép valóságában, maga nyilatkoztatja rendeltetését, 's önmagában hordja a' célja felé törekvés ösztönét, melly a' kívüle létező szükséges módok s eszközökre nézve is helyesen bír eligazodni. A' kívülünk létezők szemléletéből elvonható számos tanúiság közt kiváló az, melly tudatja, hogy az eszös lény mindazokat, miket ez alsóbb teremtmények egyenkint nyilvánítalak 's valósítalak, összesítve felfogni, söt művelni is képes, 's ennélfogva megannyi ösztönök, módok és eszközök birtokának örvendhetvén, sokszorta tágasb körű 's fönségösb feladat megoldására van hivatva. Leghathatósb tanúságok 's inderök azonban, miket az ember önmagában érez 's észlel. — A' külvizsgálatokon tetemesen okúit elme 's azok szemléletén élénkült figyelem önmagába térve, 's minél mélyebbre merülten vizsgálódva, a' szellemi erök csodás világát, a' mikrokosmost leli föl. E' belvilágban látja még inkább, mint nyilatkoztatja 's tanúsítja hivatását minden tehetség, minden erö a' maga romlatlan lényegében 's fönnröl sugallt törekvéseiben. Az érzelem, a' maga tisztaságában, szünet nélkül óhajt gyönyörködni a' valódi széliben, keresvén azt lankadatlan fáradsággal, a' hol leginkább véli föllelhetni. A' nyugtalanúl kutató ész, melly kielégíthetlenül a' tárgyak kiillátszatával mindennek bellényegét, valódi ságát egész a' végső okokig sürög nyomozni, az igaznak megismerését látja feladataid. Az akarat, az egymással gyakran összeütköző szellemi és érzéki érdekek aránylagos kielégítésében küzdvén, a' lehető legjobbnak elhatározása- 's gyakorlására törekszik, mi által az igazi jónak valósítását ismeri feladataid. A' szellemerö egyéb mellék-nyilatkozatai részint közvetve szolgálnak eszközül, részint ellensúlyozó 's küzdelemre felhívó ellenzékkép működnek. 'S mind ez együtt kellő arányban és helyes irányban működve alkotja ama harmóniát, melly a' tökély kiváló sajátja. Ez a' kis világ á nagy világban, melly saját céllal is bír ugyan, de a' nagyobb egészben, a'társodalomban, mint részleges tényező, mint tag működik; mihez képest egészének céljától nyeri irányát, és egyedül abban teljesítheti helyesen saját feladatát. Az égi testek szemlélete mindezt lélekemelő tanúlsággal állítja elénk. A' tengelyük körül forgó gömbök egyszersmind világító napjok, mint középpontjok körül keringenek, olly kölcsönhatással, melly reájok nézve különösen jótékony, söt nélkülözhettem Ezen szinte saját tengelyük körül mozgó központi testek egy másik, nagyobb központi világnak — napnak — engedelmesködnek; 's így megy ez végtelenig a' nagy mindenségben; hova a' legmélyebb emberi tudomány sem hat el egészen, .'s csupán közelebbi előterét képes némileg vizsgálni. E' nagyszerű szemlélet gyönyörű hasonlatban tünteti elé a' társodalmi élet szellemvilágát. Az ember is, mint egyén, tehetségeivel arányos ténykörökben mozog, mikhez megannyi viszonyok csatolják; illyenek fokozat szerint: a' család, törzs, faj, nömzet, állam, 's mindenek fölött az öt ez alanti létén túl kiható rendöltetésére vezérlő szellemország — az egyház, mellynek magasztos viszonya minden egyéb viszonyát szentösíti. Mind e' viszonyok megannyi jog- 's kötelmek által kölcsönösülnek; 's bármennyi önáldozatát igénylik is az egyénnek, mégis sokkal nagyobb jótékonysággal viszonozzák azt. — Az egészbe 's e' viszonyokba magát kellőleg beleismert egyén nem lehet ez iránt kételyben. E' fogalom adja magyarázatát a' nagylelkek sokszor bámulatot gerjesztő közremunkálásának, kik napként világítalak az emberi társalom roppant tömegének; de a melly világításban, a' minden létezésnek alapját tevő kölcsönösség törvényénél fogva, saját boldogságukat is föllelik;