Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-05-13 / 20. szám

2-ik oldal. _____ ________ sisimír t® mm* __________1928. május 6-án, DO BY ANTAL tavaszi öltöny- és felöíiőkelmék FÉRFISZABÓ ÜZLETÉBE nagy választékban megérkeztek. Megtekintés és érdeklődés vételkötelezettség nélkül. A folyó év első negye­dében 15 tüzeset volt, abból 2 esetben a tűz lényegesebb kár nélkül rög­tön eloltatott, 13 esetben 107.428 pengő esett áldozatul. Leégett ösz- szesen 9 lakóház, 32 melléképület, takarmány, gabona, gazdasági esz­köz, bútor, ruha és üzleti áru. A tűz oka: 4 esetben gyermekek já­téka gyufával 74.665 P,, 4 esetben gondatlanság: 11.775 P., 4 esetben nem volt megállapítható : 6.400 P., 1 esetben szabálytalan kéményépí­tés: 5.238 P., 1 esetben eldobott cigaretta: 100 P., 1 esetben való­színű gyújtogatás: 9.250 P., 15 eset­ben 107.428 pengő értékben, ebből biztosítva volt 36.950 P. értékben, nem volt biztosítva 70.478 P. érték. Az önkéntes tűzoltó egyesületek kiképzését a községek megkezdték és eddig 7 községben fejezte be a kiképzést Kovácsy Árpád várme­gyei tüzrendészeti felügyelő. Az önkéntes tüzoltóegyesületek és kötelezett tűzoltóságok a közsé­gekben, mint ahogy az ország nagy­részében, itt is csak papíron működ­nek, kivétel alig egy pár község, ahol némi, de nem elegendő tözoltó- élet van. Tekintettel a mostani pénzügyi helyzetre, a levente oktatók tűzoltó- kiképzését az oktatói tanfolyamon bővíteni kellene, hogy azok a fel­állítandó levente tüzoltószakaszok- nak képzett parancsnokaik lehes­senek. Wladíwosiokban nagy rádió állomás épül. A szovjetkormány elhatározta, hogy Vladiwostokban nagy adóállomást épít, melyet mint értesülünk, elsősorban a politika szolgálatába kiván állítani. Az adó politikai beszédeket fog közvetíteni orosz, kínai és japán nyelven. Kutyásdi. — ÉLETKÉP — Tibu ! zengett a szigorú apai kiáltás az udvaron . . . gyere elő! Gyanakodva elősomfordált. Sok panaszt hallok rád! Templomban nem voltál, anyá­dat folyton bosszantottad, az öreg kofaasszonyt utca-halla­tára „csipás Mórién“-nek csú­foltad. Micsoda dolog ezl A kamaszodó fiú csak su­nyin hallgatott, tudta, hogy a vád egytől-egyig igaz. Nem is mentegette magái, úgy se ért volna semmit! Várta szepeg- ve, vájjon mi lesz a büntetés ? Vessző, böjtölés, vagy asztal- aláültetés? Ez utóbbitól irtó­zott legjobban és csakugyan ezt a legkellemetlenebb bün­tetést kapta! Ebéd után rögvest meg kel­lett kezdenie a büntetés kitöl­tését, nagy szomorúan asztal alá is ült. Rettenetes volt! Már kora délután gyülekez­tek a pajtások játszani: lab­dázni, hintázni, búvócskázni. Gyönyörű júniusi vasárnap volt! Annál gyötrőbb az asz­talalatti — fogság! Behallatszott a künn játsza- dozók kiáltozása, a vidám kacagás, sikongás. De nem mert kimozdulni, mert biztos­ra vette, hogy testvérei, a nála kisebb Béla és Bözsi elárul­ják s félt jóságos lelkű, de szigorú apja haragjától. Olykor lett kínos a szenve­dése mikor Béla he-hekiáltott hozzá gúnyolódva „gyere Tibu játszani, olyan jó ideki“! Akkor meg éppen elvisel­hetetlen lett, mikor uzsonnára testvérei kávét, csőrögét kap­tak és ő hallotta, hogy ka- vargatják a cukrot a csésze fenekén, hogy ujjonganak „de jó, de finom csőröge“! Szegényke úgy szerette a csőrögéi, mint galamb a mé­zes búzát, számára az volt a vasárnapi étkezés fénypontja! De mert fogsága uzsonnái- böjtöléssel volt szigorítva, nem élvezhette kedvenc süteményét! Béla benyitott hozzá, kaján mosolygással mutogatva a kí­vánatos csőrögét. Bözsi — a kis majmoló — szintén benyi­tott s nem állotta meg, hogy eléje ne dobjon egy kicsi da­rabkát. Hálás pillantás volt érte a köszönet, ami annyira megtette a hatást, hogy meg­ismételte a dobást, sőt Bélát is rávette részvétfalat dobására. Ekkor Tibunak jó ötlete tá­madt. Javasolta, játszanak kutyás- dit! Üljetek le a díványra, dobál­jatok hozzám az asztal alá csőrögét, én pedig fogok mo­rogni, ugatni és úgy szedem majd fel! S már is bemutatá­sul kezdte a kutyatempót utá­nozni. Roppant tetszett a dolog a két kisebbnek! Folyton dobálták a csőrö­gét s nagyokat kacagva élvez­tek ! Hol egyik, hol másik sietett csőrögéért, míg fel nem tűnt a mamának, hogy hová lesz a sok csőröge?! Sokáig kellett őket faggatni, ígéretekkel biztani, mig végre szerényen bevallották, hogy a „kutyásdi“ miatt fogy az oly nagyban! Elmosolyodott a mama, és sietett újságolni a filegóriába pipázgató férjének, hogy mi­lyen leleményesen szerzett ma­gának Tibu csőrögét, mire is­mét felhangzott az apai kiál­tás — most már szelíden biz­tatón — gyere ki az asztal alól fiam... eredj sétálgassál, sok csőrőgét ettél, meg ne árt­son a gyomrodnak! Tibu vidáman ment sétálni, ki volt nála boldogabb? Márok. Kallós Tivadar. jS trianoni pzjeíráy. A Szatmár és Bereg számára irta: 'Lukács György v. b. t, t. ny. kultuszminiszter. Alig éreztem valamikor olyan nagyfokú meghatottságot, mint azon az emlékezetes tisztelgésen, amikor egy hónappal ezelőtt az Amerikából hazatérő Kossuth zarándokok het­ven főnyi küldöttségét voltam sze­rencsés a magyarság nagy vigaszta­lója, a nemes lord Rothermere elé vezetni. A magyar embert már az a gon­dolat egymagában is elfogódottá teszi, hogy közvetlen érintkezésbe léphet nemzetünk nagy védelmező­jével, akit sivár magunkra hagyatott­ságunkban az isteni gondviselés ki­fürkészhetetlen rendelése ajándéko­zott nekünk, Elfogódtunk mi is. És megillető- désünk elérzékenyüléssé fokozódott, kérik a házra, maguknak pedig ajándékot kérnek a gazdától. A kántálósok: vagy karácsonyi énekek, vagy betlehemes töredékek, pl. a Jézus születését jelentő vagy elbeszélő részlet, a pásztorok Jézus előtt stb., vagy hasonló tartalmú népi versek, végükön áldást és aján­dékot kérő toldalékkal. Különösen sokféle él él Nagy- és Felsőbánya vallásos bányász népe között. (NBV. | 1899.. dec. 25., Szmik 332—335.) A karácsonyi köszöntő versek közül sok országszerte ismeretes, de van több egészen ismeretlen is. Va­lamennyi tréfás tartalmú. Egy részük a lö—Í2 éveseké, a többi pedig a nagyobbaké. Amazok kedves tartal­mú és nyelvezetű népies rigmusok : a karácsony elérkeztének, Krisztus születésének bejelentései pénz-, ka­lács- és hurkakérő toldalékkal, eme­zek pedig betlehemes sorokkal tar- kázott, többnyire tudákos csinálmá- nyok, tele elferdített idegen nevek­kel s a végükön pálinkát kérő be­fejező rigmussal. A legeredetibb ez a tiszabecsi: Bejártam Ázsiát, Motepozsániát, hétszer apelláltam a filezsófiát, mástól hallottam meg nagykarácsony napját. Megvallom, asszonyom, hogy jártam az utón : egy tetű ugrott rám egy koldusról Guton : sohasem volt több ez egyetlen tetvemnél, az is elhalt tegnap éhen a fejemnél. Temetésére több jött el hét egérnél, jöttek, maradtak a gubám környékénél; landulár gatyámban meg nem maradnának, az utón szanaszét elhulladozának. Csepü-Csákányukkal úgy verőnek hátba: hogy egy esztendeig feküdtem az ágyba : ennek kén valami meggyógyitására! Az esti kántálás és reggeli kö­szöntőzés Szilveszterkor és újévkor szokásos. Az énekek és versek nagy­részt ugyanazok, mint az egész or­szágban ; az újszerűbbek diákosak: Debrecen felé mutatnak. A húsvéti köszöntök is kétfélék: az egészen kisgyermekeknek való rövid versikék és a nagyobbak vi­rágosabb, mesterkéltebb versei. Jé­zus feltámadásának elbeszélései. Hasonlókép ilyen kétfélék a locsoló versek is: engedélyt és tojást kérők, vagy pedig husvét napjának beje­lentései, a leányt kikérő és tojást követelő záradékkal. Nagyon elter­jedt lehetett valamikor egész Szat- márban — mert töredékei úgyszól­ván megyeszerte (Nyircsászári, Ópá- lvi, Nagyecsed, Rápolt, Szatmárcseke) élnek —, amelyet pl. Vitkán, Ko- csordon, Angyaloson és Kóródon még ma is első napján este s éne­kelve adnak elő. (L. még ugyancsak Szatmár. megyéből MNyr. 15 :517.) Bejelentik a husvét megérkeztét, elmorldják a locsolkodás és tojás­adás eredetiét: Tudom, nem tudjátok, ez a paráholás honnan kerülhetett, ez a locsolódás : onnan, mert amikor a zsidók és pogányok keresztyénné lettek, nőtt a tudományok a zsidó vallásban megmaradtak előtt, s ha mentek azoknak kitárt házuk előtt, utálatból az ily uj keresztyéneket leöntötték, csúffá igy tették ezeket. Hát a himestojás honnan kerülhetett, nálunk ily nagy becsben miképen léphete ? a hétheti böjtben az ős keresztyének tarkára megfestett tojással élének. Aztán a lányhoz fordulnak: Kel­jen ki az ágyából, hozza a hímest: mert ha igy nem lészen, ‘ vizipuskánk készén számotokra, ablakon betartjuk, reátok bocsátjuk, összeáztok ! Ekkor megnyílik az ablak és ki­adják a tojásokat. Locsolódás azon­ban most nincs, csak másnap dél­után. Közben-közben egy-egy .nép­dalstrófa is belecsúszik a locsoló szövegbe; pl. a leányköltögetőt ez­zel kezdik: Ugyan édes párnám csúcsa, mit álmodtál az éjszaka ? én egyebet nem álmodtam, véled, rózsám, mulatoztam. Bucsuversül pedig ezt danolják: Csendes folyóvizet igyál, ott is rólam gondolkozzál; hogyha elmész lánybékével, könnyedző két szemeiddel. Szándékosan ismertettem hosz- szabban ezt a locsoló verset, mert nem ismerem máshonnan közölve és mert nem ismerek máshonnan közölve karban énekelt locsoló szö­veget sem. Tekintse meg áruházunk különlegességeit tCEPEl § I ESTVÉREK szabók Mátészalka és Klsvárda. u. m. női és férfi Grench-coaxtok, autó-, soffőr- és kocsis-ruhák nagy választékban és olcsó árakban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom