Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-12-16 / 50. szám

1978. DECEMBER 16. XXIX. évfolyam 1 50. szám. Ага 1,— Kčs Szobád földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: Szűzföld * Két nyelven — egy akaraí * Befogadják az újat * Decemberi babonák * A lenini szövetkezeti eszme győzelme hazánkban Irta: JÄN JANIK, AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA, A KB TITKÄRA Hazánk dolgozói a jövő évben jelen­tős évfordulókat ünnepelnek. Ötven esztendő telt el a CSKP történelmi je­lentőségű V. kongresszusa óta. Méltó keretek között emlékezünk meg to­vábbá a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulójáról, melynek megszervezé­sében és levezetésében a kommunis­ták vezető szerepet vállaltak. Ezzel a felkelés Szlovákia népének legjelen­tősebb forradalmi megnyilvánulásává vált. A 30. évforduló jegyében meg­emlékezünk a CSKP IX. kongresszusá­ról. mely megszabta hazánkban a szo­cializmus építésének fő irányvonalát, s ugyanabban az időszakban ünnepel­jük az első szövetkezetek megalakítá­sának 30. évfordulóját is. Ezen esemé­nyek nagy mértékben befolyásolták hazánkban a szocializmus győzelmét. A szocializmus építésének . feltéte­leit hazánkban 1948 februárjában a szocialista forradalom teremtette meg. Akkor rakhattuk le társadalmunk alapjait, terjesztettük a szocialista eszmét, s ennek édes gyümölcse, a földművesek gondolkodásának és élet­módjának helyes irányba való terelése volt. Amikor munkásosztályunk kivívta a politikai hatalmat, egyedüli helyes út­ként a szocializmus építését választat­ta. Akkor már kedvező feltételeket hozhatott létre a társadalom problé­máinak sikeres megoldására. Pártunk a szocializmus építésének programjá­ban a tudományos kommunizmus gya­korlati érvényesítésének lehetőségei­ből, mindenekelőtt az SZKP gazdag tapasztalataiból indult ki. Szocialista építésünk sürgető fel­adatává vált a szétforgácsolt mező­­gazdaság kisüzemi termelésének kor­szerű, szocialista nagyüzemi termelés­sé való átépítése. Ennek a feladatnak sikeres megoldása mind a földműve­sek, mind pedig a társadalom részére sürgető volt. Pártunk a lenini szövet­­kezetesítési terv alkotó megvalósítása során igénybe vette a szovjet mező­­gazdaság kollektivizálásának gazdag tapasztalatait. V. 1. Lenin ismert mű­veiben, de főleg a szövetkezetekről írott kiváló művében eszmeileg jól megalkotta az agrárpolitika megoldá­sának részletes programját. A föld­művesek részére az egyedüli helyes kiutat a földek közös megművelésé­ben jelölte meg. Arra figyelmeztetett, hogy a szociális-ökonómiai csoportok­hoz a megkülönböztetés elve szerint kell közeledni, nem megfeledkezni a szövetkezetbe belépés szabályairól, a saját elhatározásból fakadó önkéntes­ségről, kihasználni a szövetkezetesítés minden módozatát az alacsonyabb fo­kozattól a legmagasabbig, a sikerrel gazdálkodó szövetkezetek és állami gazdaságok példamutatását, a szerve­zési és a káder segítséget, továbbá az állam pénzügyi támogatását. A párt és a munkásosztály segítségével meg­magyarázni a mezőgazdaság szocialis­ta átépítésének lehetőségét és szük­ségszerűségét. A CSKP a parasztkérdés megoldását célzó programjával és politikai gya­korlatával a lenini eszmékre és alap­­elkvekre támaszkodott. Pártunk mező­­gazdasági. marxista-leninista elvekre épülő politikáját a CSKP V. kongresz­­szusán még 1929-ben kialakította. Tény, hogy pártunk — nagyon helye­sen — figyelembe vette a mezőgazda­ság fejlődésének sajátosságait is. Ná­lunk például nem került sor a földek teljes államosítására, mint az Októ­beri Forradalom után a Szovjetunió­ban. A földrendezést azzal kezdtük, hogy a nincsteleneknek és a kispa­­rasztoknak földet juttattunk. Pártunk ngyanakkor tudatosította azt is, hogy a kisüzemi földművelés terhét csak a szövetkezetek megalakításával veheti le a paraszt válláról. A CSKP VI. kongresszusán — 1931-ben — kihang­súlyozták, hogy a kis- és középparasz­tok önkéntességére alapozott kollek­tív gazdálkodás nálunk csak a Szov­jetunió gazdag tapasztalatainak a ki­használásával vezethet sikerre. Amikor a dicső Szovjet Hadsereg hazánkat felszabadította a fasiszta já­rom alól, Szlovákiában pártunk kez­deményezésére kezdetét vette a föld­reform. A földreform kivitelezésének 1945—48-as három időszakában az ál­lami és szövetkezeti vállalatoknak s a kisparasztoknak körülbelül egymillió hektár földet juttattak s ennek több mint kétötöde szántű volt. A földre­formot azonban a köztársaság háború utáni burzsoáziájával folytatott kö­vetkezetes és állandó küzdelemben lehetett csak megvalósítani. A szocializmus építése megkövetel­te. hogy fokozatosan megoldjuk a tár­sadalmi tulajdonba vett ipar és a ma­gántulajdont képező mezőgazdasági termelőeszközök közti ellentmondáso­kat. A kisüzemi termelés, a kapitalista értelemben vett magántulajdon gyara­pítás nemcsak közgazdasági helyze­tünkre, hanem a proletár diktatúra politikai stabilitására is veszélyes volt. Abból a meggondolásból, hogy a parasztokat megszabadítsuk a nehéz testi munkától — a munka nehezét korszerű gépek és berendezések ve­gyék át és fordulatot érjünk el a munkatermelékenység javításában s ezzel a mezőgazdaságból a munkaerő ezreit felszabadítsuk Szlovákia iparo­sítására, — a CSKP kitűzte a szövet­kezetesítés komplex programját. Erre 1949 februárjában a Nemzet­gyűlés jóváhagyta a „Szövetkezeti Törvény“-t. A szövetkezetek létreho­zásának társadalmi szükségszerűségét a CSKP IX. kongresszusának doku­mentumai 1949 májusában kiemelték. Ezen a kongresszuson dolgozták ki a szocializmus építésének fő irányvona­lát is. Klement Gottwald elvtárs kong­resszusi beszédében hangsúlyozta, hogy „nem lehet hazánkban szocializ­mus a falu szocialista átépítése nél­kül és elképzelhetetlen a falu szocia­lista átépítése a munkások, a kis- és középparasztok szövetsége nélkül“. A CSKP történelmi jelentőségű IX. kongresszusa után a parasztok jobb és biztonságosabb megélhetéséért ke­mény küzdelem kezdődött. Napirendre került a földművesszövetkezetek meg­szervezése. A szövetkezeti gondolat akkoriban már nem volt idegen, hi­szen a földmüvesszövetkezetek meg­alakítása előtt léteztek a szállító, az ellátó, az állattenyésztő, a gyümölcs­termesztő és a gépszövetkezetek. Ked­vező sikereikkel jó alapot hoztak lét­re a mezőgazdaság kollektivizálására. A szövetkeztesítés eszméje minde­nekelőtt ott talált kedvező visszhang­ra, ahol a szervezést eszmei és politi­kai szempontból jől felvértezett kom­munisták vagy a fasiszta ellenállási mozgalom harcosai vették a kezükbe s ahol a nincstelenek és a kisparasz­­tok 1945 után földhöz jutottak. Nekik köszönhető, hogy 1948-ban és 1949 elején földmüvesszövetkezet alakult Túrán (Tőre), Martin pri Sencin, Dől. Krikanyban, Nemčinanyban, Výčap Opatavcén. Bélán és szőlőtermelő szö­vetkezet Bratislavában. Mezőgazdaságunk szocialista átépí­tését a CSKP vezette és irányította. Pártunk következetes és alapos mun­kájával nagy tekintélyt szerzett a pa­rasztság körében. Kedvező légkörben pártunk úgyszólván a községek mind­egyikében megalakította alapszerveze­teit s ezzel jó feltételeket teremtett további politikai célkitűzéseinek a megvalósítására. / Az 1949-es év a szövetkezetek meg­alakításának első esztendeje. A pórt, az állami szervek és a munkásosztály következetes meggyőző tömegpolitikai munkájának segítségével az ötvenes évek elején a szövetkezetek megalakí­tása már gyorsabb ütemben folytató­(Folytatás a 4. oldalon) Igényes politikai és gazdasági feladatok ÜLÉSEZETT A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A CSKP Központi Bizottságának a múlt héten tartott ülésén részt vettek a CSKP Központi Ellenőrző és Reví­ziós Bizottságának tagjai, a CSKP KB osztályvezetői, az SZLKP KB Elnökségének tagjai, a szövetségi, a cseh és a szlovák 'kormány kommunista tagjai, az SZKT és a SZISZ központi bizottságának titkárai, a kerületi nemzeti bizottságok elnökei, a CSKP KB szakoktatói, az SZLKP KB osztályvezetői és további vendégek. A Központi Bizottság tanácskozását Gustáv Husák elv­­társ, a CSKP KB főtitkára nyitotta meg és vezette. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének a népgazdaságfejlesztés 1979. évi fő fel­adatairól szóló jelentését Václav Hula elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja terjesztette elő. A beszámolót kö­vető vitában a Központi Bizottság több tagja szólalt fel és kifejtette az előterjesztett értékeléssel és javaslatok­kal kapcsolatos véleményét. Szemelvények a CSKP KB Elnökségének jelentéséből A jelentés többek között hangsú­lyozza, hogy a CSKP KB Elnöksége a következő évek gazdasági feladatai­nak előkészítése során a 6. ötéves terv eddigi teljesítésének elemzéséből, a gazdasági fejlődés szükségleteiből, a hazai és a nemzetközi fejlődés Irány­zatából, a gazdaság mai helyzetének elemzéséből, az összes pozitív jelen­ség, valamint a gazdasági életben fel­merülő fogyatékosságok és problémák objektív értékeléséből indult ki. Meg­állapította, hogy tovább emelkedik a lakosság életszínvonala. Három év alatt a lakosság pénzbevétele több mint 13 százalékkal, a személyi fo­gyasztás több mint nyolc százalékkal, a társadalmi fagyasztás pedig tizen­nyolc százalékkal növekedett. Az át­lagos havi bér az említett időszakban 213 koronával növekedett és elérte a 2517 koronát. A lakosság nyugdíjellá­tásának javítására vonatkozó intézke­dések megvalósítása következtében egyötödével növekedtek az ilyen jel­legű bevételek. Jobban gondoskodtunk a fiatal nemzedékről. A hatodik öt­éves tervidőszak három éve alatt az óvodákban 158 ezer gyerekkel többet helyeztünk el, ami 64 ezerrel több, mint amennyit a hatodik ötéves terv előirányoz. Lakást is többet építet­tünk, mint amennyit a tervünk elő­irányzott. Három év alatt 400 ezer la­kásegység építését fejeztük be és ez­által mintegy 1 millió 400 ezer állam­polgár költözhetett korszerű lakásba. Az Elnökség jelentése nyíltan rámu­tatott azokra a fogyatékosságokra és problémákra is, amelyek a jövőben kiküszöbölésre, illetve megoldásra várnak. — Nyíltan megállapíthatjuk — hangsúlyozta a jelentés —, hogy tá­volról sem használjuk ki az összes belső tartalékot, gazdaságunk haté­kony fejlődésének összes lehetőségét. — Majd így folytatta: Igaz, hogy az utóbbi években kialakult külső gazda­sági feltételek rendkívüli, egyedülálló igényeket támasztanak népgazdasá­gunk teljesítőképességével szemben. Nem átmeneti jelenség ez, a továb­biakban is. számolnunk kell vele, mi­közben a világpiacon a következő években még szigorúbb feltételek ala­kulnak ki. Természetes, hogy ez köz­vetett vagy közvetlen hatást gyako­rolt és gyakorol a jövőben is népgaz­daságunkra és ezzel a hatással meg kell birkóznunk. A jelentés következő része a nép­gazdaság erőforrásainak mozgósításá­val foglalkozott s egyben megállapí­totta azt is, hogy döntő jelentőségű volt, hogy a hatodik ötéves terv idő­szakában is a gazdaságfejlesztéshez szükséges nyersanyag és energetikai források növekedésének legnagyobb részét a szocialista országokból bizto­sítottuk, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttműködés fejlesztése alapján. Ebben az időszakban újból megnyilvánultak a szocialista orszá-' gok gazdasági közösségéhez való tar­tozásunk, a KGST-tagságunk előnyei és a Szovjetunióval folytatott gazda­sági együttműködésünk jelentősége. . — A kedvezőtlen külső hatásokon kívül a hatodik ötéves terv teljesítését nagymértékben befolyásolták egyes belső hatások is — hangsúlyozta az Elnökség jelentése. — A behozatallal szemben támasztott nagyobb igények mellett nem sikerült kellő mértékben növelnünk népgazdaságunk exportké­pességét és a gépipari termelést rugal­masan a növekvő világpiaci igények­hez alkalmazni. A tüzelőanyag-energetikai források jelentős növekedése ellenére gazdasá­gunk fejlődését nagy feszültség kíséri. Habár az idén rekordtermést értünk el gabonából, a húsfogyasztás állandó növekedése mellett nem sikerült csök­­kentenünk a mezőgazdasági termelés importigényességét. Ehhez hozzájárult az 1976. évi rassz termés, valamint az a tény, hogy általában normális idő­járási viszonyok között sem tudja nö­vénytermesztésünk teljes mértékben fedezni a takarmányszükségletet. Gjbél hangsúlyozzuk, hogy népgaz­daságunk elegendő erővel és belső tartalékkal rendelkezik a fő problé­mák fokozatos megoldásához és a megoldás fő irányvonala, a legfonto­sabb feladat: a tartalékok aktív moz­gósítása és kihasználása. Az 1979. évi végrehajtási terv és az 1980. évi irányelvek célját az Elnök­ség jelentése így jellemezte: — Az alapvető cél a népgazdaság folyama­tos és arányos fejlesztése, az elért életszínvonal további megszilárdítása és fokozatos emelése, a gazdasági for­rások növekedésével összhangban. A jelentés utal arra is: ez a cél feltéte­lezi, hogy népgazdaságunk gyorsab­ban alkalmazkodjon az Igényesebb külső gazdasági feltételekhez; hogy intenzívebben hajtsuk végre a szüksé­ges strukturális változásokat a terme­lésben; hogy állandóan szilárdítsuk és növeljük az elért eredményeinket; hogy következetesebben oldjuk meg a gazdasági életünk fejlesztésével járó belső problémákat; hogy a munkater­­’’melékenység növekedése fontos szere­pet játsszon a termelés növekedésében; hogy megjavítsuk a termelésnöveke­dés és az átlagbérek alakulásának vi­szonyát; hogy fokozzuk népgazdasá­gunk exportképességét és elérjük a be­­hozatal maximális gazdaságosságát; hogy csökkentsük a megkezdett épít­kezéseik aránytalanul nagy számát és egyben korlátozzuk az építkezések be­hozatali igényét; hogy összhang le­gyen a piaci alapok és a lakosság pénzbevételének alakulása között stb. A CSKP KB Elnökségének jelentése részletesen foglalkozott a tüzelő­anyag-energetikai mérleg megoldásá­nak lehetőségével s kiemelte: — Bár­milyen nehéz is, de meg kell követel­nünk, hogy 1979-ben több mint 96 mil­lió tonna, 1980-ban pedig 98,5 millió tonna szenet fejtsenek. Ugyanakkor elsőrendű követelményként hangsú­lyozta a tüzelőanyagokkal és a vil­lanyárammal való takarékosság foko­zásának szükségességét. A jelentés további része a gépipart termelés és a közlekedés fejlesztésé­nek méreteit jellemezte, majd rátért a mezőgazdaság és az élelmiszeripar feladatainak és fontos szerepének is­mertetésére. FONTOS SZEREP HÁRUL A MEZŐGAZDASÁGRA ÉS AZ ÉLELMISZERIPARRA Az 1979—1980-as időszakban a nép­­((Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom