Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-16 / 15. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. április Ifi. Ä szocialista törvényesség szilárdításának útján (Befejezés az 1. oldalról.) ként említette a közlekedés biztonsá­gát, majd a szocialista törvényesség kérdéséhez visszatérve hangoztatta: az emberekben meg kell szilárdítani annak felismerését, hogy a fogok és kötelességek elválaszthatatlanul ösz­­szefüggnek, s a politikai, személyi és szociális jogok védelme csak olyan társadalomban lehetséges, amelyben az államhatalom meg tudja védeni a szocialista társadalmi rendet, és ké­pes megbüntetni mindazokat, akik vé­tenek a szocialista társadalom normái ellen. A következő előadó, josef Ondrej, a Legfelsőbb Bíróság elnöke expozé­jában a bíróságok tevékenységét ele­mezte. Hangoztatta, hogy a szocia­lista társadalmi rendszer demokra­tikus jellegének egyik fó megnyilvá­nulása az államhatalomnak a nép iránt megnyilvánuló nagy felelőssége. Ezért helyes, hogy a szocialista bíró­ságok nemcsak büntetések kiszabását tartják küldetésüknek, hanem a neve­lő munkát is. A szocialista törvényes­ség fejlődésében egyre jobban kidom­borodnak a törvényesség erkölcsi ér­tékei. A jelenlegi időszakban az igaz­ságszolgáltatás szerveinek irányító munkája arra irányul, hogy a bírósá­gok ítélkezési gyakorlatában felszá­molják a liberalista tendenciákat és emeljék a munka színvonalát. Az előadó kiemelte: A büntetőjogi bíráskodásban állandóan érvényesül­nie kell annak a követelménynek, hogy következetes büntetőjogi politi­kát folytatunk, amely az emberek tu­datában kialakítja a szocialista jog­rendből eredő biztonságot és az irán­ta való bizalmat, a bűnözés felszámo­lása szükségességének légkörét és azt a meggyőződést, hogy nem érdemes megszegni a törvényt. A Legfelsőbb Bíróság elnöke beszé­dében végül kitért a nyugati propa­gandának a polgárjogok állítólag ná­lunk történt megsértésével kapcsola­tos hamis uszító kampányára. A pol­gári propaganda az utóbbi időben azt veti szemünkre, hogy biróságilag is üldözzük a „másként gondolkodókat“. Mindenki tudja, hogy köztársaságunk alkotmánya és jogrendje széles körű politikai szabadságjogokat és polgár­jogokat biztosít mindenkinek. Ezek a polgárjogok és szabadságjogok érvé­nyesülnek is az emberek mindennapi életében. Az alkotmány betűjének szellemében senkit sem lehet sem bí­róságiig, sem adminisztratív intézke­désekkel üldözni meggyőződése miatt. Csak konkrét bűncselekmények elkö­vetése miatt lehet bárkit is felelős­ségre vonni. A bíróságok nemcsak az ítélethoza­tallal, hanem megelőző és neveló te­vékenységükkel is elősegítik a szocia­lista jogtudat kialakulását az embe­rekben, s eszel a dolgozók körében olyan magatartást formálnak, amely eleve idegenkedik a törvények és a többi jogi elófrta megszegésétől. A beszámolókat vita követte, mely­ben a napirendi ponthoz és egyéb kérdésekhez szóltak hozzá. így több kérdésre válaszolva, Bohuslav Chhou­­pek külügyminiszter kifejtette, hogy a csehszlovák—osztrák kapcsolatok dinamikus és sokoldalú fejlődése mindkét fél számára hasznos, hozzá­járul az európai feszültség enyhülé­séhez és a béke megszilárdulásához. A tervezett szudétanémet találkozók­ról szólva, amelyek eddig Csehszlová­kia elleni fenyegetések jegyében zaj­lottak le, kijelentette, hogy a terve­zett bécsi találkozó légköre sem lesz más. Ezért kormányunk elvárja, hogy az osztrák kormány alaposan fontoló­ra veszi a találkozó kérdését és a helsinki záróokmány szellemében megfelelő intézkedéseket foganatosít­va hozzájárul a csehszlovák—osztrák jószomszédi kapcsolatok továbbfej­lesztéséhez. A Szövetségi Gyűlés a vita után jó­váhagyta a csehszlovák—magyar ál­lamhatár közös ellenőrzéséről tavaly június 18-án aláírt egyezményt, a­­melynek értelmében megkönnyítik az útlevélellenőrzési és vámvizsgálati el járást, valamint a forgalom lebonyo­lítását a közös határátkelőhelyeken. A Szövetségi Gyűlés a fő napirendi ponttal kapcsolatban határozatot fo­gadott el, amely rögzíti az expozéban kifejtett elvi megállapításokat, és le­szögezi, hogy a törvények betartása nemcsak az állami szervek, hanem a társadalmi szervezetek és valamennyi polgártársunk ügye is. A kapcsolatok erősítésének bevált módszere Külügyminiszterünk a múlt héten tért vissza diplomáciai körútjáról. BOHUSLAV CHftOUPEK elvtárs útjának első állomása Moszkva volt, ahol a hagyományos és megbonthatatlan csehszlovák—szovjet barátság to­vábbi erősítéséről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 80. évforduló­jának ünnepségeivel kapcsolatos kérdésekről, külpolitikai és egyéb kérdé­sekről folytatott megbeszéléseket szovjet kollégájával. Gtjának következő állomása Hanoi volt, a Vietnami Szocialista Köztársaság fővárosa. Itteni tárgyalásai országaink fokozódó gazdasági együttműködésére vonatkoztak, amellyel hazánk mindenkori szolidaritásához híven segíti a vietnami népet a VKP IV. kongresszusa határozatainak megvalósításában. Ugyanebben a szellemben zajlott le külügyminiszterünk laoszi láto­gatása. Erősítjük kapcsolatainkat, fokozzuk együttműködésünket, hogy ez az indokínai ország is mielőbb kiheverje a hosszú háború ütötte sebeit. Laosz után Burmába vezetett Chiíonpek elvtárs útja, abba a Burmá­ba, amely a kapitalista fejlődési fok kiküszöbölésével a szocializmus építé­sének útjára tért. Burma nagy átaiaknlásokon megy át, nemrégen szervez­ték át kormányát is, s a nagy kínai szomszéd fenyegető közelsége, a nem­zetiségek körében Kínából szított szakadár mozgalmakkal szembeni véde­kezés közepette gazdasági fejlődésében nagyon igényli szocialista barátai­nak segítségét. Külügyminiszterünk kőrútjának utolsó állomása Pakisztán volt. A legutóbbi választások fényt vetettek az ország belpolitikai problémáira, emellett az indiai események következtében is előtérbe kerül Pakisztán szerepe. Így kapcsolataink fejlesztése, újbóli áttekintése igen időszerű fel­adata volt a csehszlovák diplomáciának. Külügyminiszterünk látogatásainak jelentősége nagyon világosan kitűnik a meglátogatott országok fővárosai­ban kiadott közös közleményekből. (Lő) Földcsuszamlás után Elő kapcsolatok a dolgozókkal TANÁCSKOZOTT A SZLOVÁKIÁI SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUS Bratislavában április 5-én és 6-án ülésezett a szlovákiai szakszervezeti kongresszus, amely öt év lendületes munkájának eredményeit mérlegelte. Az SZLKP Központi Bizottságánák ma­gas szintű küldöttségét Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, az SZLKP Köz­ponti Bizottságának első titkára ve­zette. Miniszterelnök-helyettesekkel képviseltette magát az SZSZK kormfi­­nya és ugyancsak tekintélyes küldött­ségek képviselték a Nemzeti Front társadalmi szervezeteit. A kongresszusi beszámolót Ladislav Abrahám elvtárs, az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsá­nak elnöke terjesztette elő. A beszá­moló a XV. pártkongresszus nagy je­lentőségű határozataiból kiindulva ér­téktelte a szakszervezetek tevékeny­ségét és vázolta fel jövőbeni felada­tait. Kidomborította a munkakezdemé­nyezés magasabb szintre emelésének fontosságát, foglalkozott a szocialista jutalmazási alapelvekkel, az életszín­vonal emelésének és a munkabizton­­betartásának. kérdéseivel, majd igen nagy figyelmet szentelt a szakszerve­zetek eszmei-nevelő munkájának. Fon­tos feladatként jelölte meg, hogy a szakszervezetek kerüljenek közelebb az alapszervezetekhez. A kongresszusi vitában felszólalt Jozef Lenárt elvtárs. Méltatta a gaz­dasági vállalatok sikereit, amelyek elérésében a szakszervezeteknek is nagy részük volt. Ráirányította a fi­gyelmet bizonyos negatív jelenségek­re is. „Ma alapvető követelmény és egyúttal a fejlett szocialista állam to­vábbfejlesztésének feltétele is a gaz­daságosság fokozása, a hatékonyság növelése, a minőség javítása a terme-A szlovákiai munkásmozgalom harc­készségét, győzelembe vetett rendít­hetetlen hitét, a proletár-nemzetközi­ség szellemének gyakorlati érvénye­sülését példázza az alábbi eset, amely negyven évvel ezelőtt történt. Branberger és Lana munkavezetők egész Szlovákia területén hirdetményt tettek közzé, munkaerő-toborzás céljá­ból. Ugyanis, Slatina (Szalatnya) és Beluja (Bile) között nagy méretű út­építési munkálatok kezdődtek. Természetes, hogy e válságos Idő­ben a felhívás nagy visszhangra ta­lált: munkások százai özönlöttek Ide a komárnoi, Modrý Kameü-i, Želiezov­ce*, luöeneci (komáromi, kékkői, zse­lici, losonci, stb.) járásból. Az agrár­­pártiak előnyhöz jutottak Végül a kö­zeli falvak munkásai majdhogynem dolog nélkül maradtak. Kéthetes után­járásukba került, míg munkalehető­séget kaptak. Megkezdődött végre az útépítés. Bé­lésben, az irányításban, a tudomány­ban és az ideológiai-nevelő tevékeny­ségben. A szakszervezeteknek is ép­pen ebben az irányban kell munkál­kodniuk.“ A világpiaci problémák kihatásával, az általuk okozott nehézségekkel kap­csolatban Lenárt elvtárs kidomborí­totta azt a követelményt, hogy kiváló minőségű munkát kell végeznünk. Dolgozóink ezt megértik, erről tanús­kodik számos értékes kezdeményezés, továbbá a szaratovl és lvovl módsze­rek alkalmazása. Beszéde további részében Lenárt elvtárs a dolgozókról való gondosko­dást emelte ki. „Szociálpolitikánk ke­retében sokat tehetnek a dolgozókért az üzemek, az egyes intézmények. Na­gyon helyes, hogy a szakszervezetek ezen a téren nagyobb kezdeményezést tanúsítanak. Igényesebbek a gazda­sági vezetőségekkel szemben a kol­lektív szerződések következetes telje­sítésében. Ezzel kapcsolatban az egyik legidőszerűbb feladat a munkavéde­lem megjavítása. Erre kényszerít ben­nünket az egyre bonyolultabb techni­ka, az igényesebb technológia.“ Beszédében Lenárt elvtárs is érin­tette a szakszervezetek politikai-ideo­lógiai nevelő munkáját. Tekintettel a nemzetközi helyzetre, egyre fokozódik ennek a jelentősége. Figyelmünk kö­zéppontjában továbbra is a háború és a béke kérdései, az ideológiai akna­munka elleni harc kérdései állnak. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az utóbbi években jelentős sikereket értünk el a békéért és a háború ve­szély elhárításáért folytatott harcban. „Am tudatosítjuk, hogy a mai nem­zetközi helyzetben, amelyre jellemzők a békés egymás mellett élés ellensé­geinek lázas kísérletei, offenzív ideo­vezették a napi 10 órás munkaidőt, 1,80 korona órabér mellett. Egy éven át mintegy kétezer munkás dolgozott itt, igen rossz szociális körülmények között, inszakajtó, hátgömyesztő, ne­héz munkát végezve. A munka fá­rasztó mivolta egyáltalán nem volt arányban a fizetséggel. Ezért a mun­kások többsége magasabb órabért kö­vetelt. Joggal, hiszen a távollakók a nehéz, fárasztó munka végeztével a szabadban éjszakáztak. Ez a szüntele­nül fokozódó elégedetlenség végülis sztrájkhoz vezetett... Ebből az öntudatra ébresztésből, a kizsákmányolók elleni harcra mozgó­sításból jelentős részt vállalt a két közismert munkásvezér, Major és Kosík kommunista országgyűlési kép­viselő, sőt személyesen Klement Gott­wald elvtárs is, aki többhelyütt tar­tott buzdító beszédet. A munkások lerakták szerszámai­kat, s indultak cda, ahol tanyáztak. lőgiai munka nélkül nem tudunk fel­tételeket teremteni a nemzetközi fe­szültség további enyhülésére.“ Lenárt elvtárs ezzel kapcsolatban rámutatott még bizonyos nyugati kö­rök antiszocialista kampányaira, me­lyekkel zavarni próbálják építő törek­véseinket. A feszültség enyhülésének feltételei között mindinkább kiélező­dik az ideológiai küzdelem. Lenárt elvtárs hangoztatta, hogy népünk a szocializmus építésében végzett áldozatos munkájával ad ta­láló választ a különféle rágalmazó kampányok elindítóinak. „A szocia­lista országok építési programjukat megvalósítva természetes érdeküknek tartják a béke megteremtését és meg­őrzését. A múlthoz hasonlóan most is támogatjuk a Szovjetuniónak a lesze­relésért vívott kezdeményező küzdel­mét. Pártunk és közvéleményünk örömmel fogadta az SZKP XXV. kong­resszusának békeprogramját, és tel­jes mértékben támogatja reális és konkrét leszerelési javaslatait. Ahhoz, hogy a békés egymás mellett élés po­litikája konkrét valósággá váljék, szükséges a szocialista közösség or­szágainak szilárd egysége, az antiim­­perialista erők szoros együttműkö­dése.“ A vitában Kerel Hoffmann elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának elnöke is felszólalt. A vita után megválasztották az új tisztségviselőket. A Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának elnökévé ismét Ladislav Abrahémot választották meg. Utána a küldöttek jóváhagyták a kongresszus határozatát és állásfogla­lását, majd üdvözlő levelet Intéztek a CSKP Központi Bizottságához, az SZLKP Központi Bizottságához és a Szakszervezetek Központi Tanácsához. Utána küldötteket választottak a IX. szakszervezeti kongresszusra. Az Ipeľské Olany-t (ipolyfödémesl) útelágazásnál azonban már csendőrök várták a sztrájkolókat. A sztrájkszer­vezők közül Koslk elvtárs felmutatta nemzetgyűlési képviselői igazolvá­nyát, s ily módon a csendörök nem akadékoskodtak. Persze, akadtak sztrájktörők is ugyanitt, akik a mun ka folytatása mellett kardoskodtak Ezek szavának azonban nem volt fo ganatja. A lelkesedés, a küzdőkész ség, az elszántság oly nagy volt a? építőmunkások többségében, hog\ még azok is beszüntették a munkái akik addig dolgoztak. Ennek a forradalmiasodásnak a hu fására megindultak a tárgyalások Sa hyban (Ipolyságon). A tárgyaláso részt vettek a munkaadó cég képvise lői, a főbíró és két munkás képvisel te a sztrájkolókat. Végülis a tárgya lás a sztrájkoló tömegek győzelmévé végződött: órabérüket emelte a muri kaadő. így azután kéthónapos sztrájl után Ismét munkába álltak. Az útépítők sztrájkja egy részi vevőjének elbeszélése alapján írta: Csáky Károly, Ipelské Ufany, Delhiben már hetek óta új kormány irányítja India sorsát. A bosszú idő­szakon át kormányzó Indiai Nemzeti Kongresszus párt a legutóbbi válasz­táson vereséget szenvedett és elvesz­tette kormányalakítási lehetőségét, melyet a jobboldali ellenzéket tömö­rítő Lanata párt szerzett meg. Sokan felteszik a kérdést, mi volt az oka ennek a váratlan jobbratoló­­dásnak, s lésznék-e ennek érezhető következményei India jövőbeni külpo­litikájában. Mint ismeretes, Indira Gandhi mi­niszterelnök húszpontos kormányprog­ramja kezdettől fogva a jobboldali ellenzék állandó támadásainak cél­pontja volt. A reakció már régen ki­fejezte célját, hogy megdönti-a kong­resszuspárti kormányt, s ennek el* érése végett bármilyen eszközt fel­használ. Gyilkosságoktól sem rettent vissza, melyeknek haladó kongresz­­szuspárli politikusok estek áldozatul. A reakció különösen a kormány gaz­dasági nehézségeit használta ki, hogy támadja reformpolitikáját. Ugyanak­kor az indiai tömegek maradiságára támaszkodott, amely például egyik akadálya volt az élelmiszerprobléma részbeni megoldásának (a hindu val­lás tiltja a tehenek leölését). Az el­maradott tömegek körében nem talált megértésre, sőt, ellenszenvet váltott Ptrukša (Szirénfalva) községben példás munkát fejt ki a polgári ügyek testületé. Tevékenységét nem annyira hivatalos megbízásként, mint inkább fontos politikai feladatként értelmezi és így is látja el teendőit a köz szol­gálatában. Tavaly 12 esetben rendezte meg társadalmi események megün­neplését — hét újszülött névadóját, négy jubiláns születésnapjának és a tanítók napjának a megünneplését. Az idén sem akar elmaradni aktivi­tásában. Nemrégen rendezte meg Ma­tyi György és felesége újszülött gyer­mekének a névadóját. A 30 éves M a­­tyi György, a hnb tanácsának a tagja már második gyermekét fogad­tatta a társadalom tagjává. Tóth Kálmán bácsi, a község legidősebb embere február 17-én volt 90 éves. A jubileum alkalmából a pol­gári ügyek testületének tagjai felke­resték az ünnepeltet otthonában. A hnb elnökének ünnepélyes köszöntő ki Gandhi asszony születésszabályo­zási törvényjavaslata is. A jobboldali reakció mindent megtett, hogy a ma­ge oldalára állítsa mindazokat, akiket Gandhi asszony kasztellenes és a ma­haradzsákat sújtó intézkedései szem­beállították a kormánnyal. A reakció megfékezésére tett rendkívüli intéz­kedések, szükségállapot elrendelése stb. pedig az angol polgári demokrá­ciát majmoló Indiai burzsoázia köré­ben ártott Gandhi asszony tekintélyé­nek. A 83 éves új miniszterelnök Morar­­dzsi Deszai bankár és nagyburzsoé vezette jobboldal fölülkerekedése nyilvánvalóan India elkerülhetetlen jobbratolódását fogja előidézni. De­szai ugyan hangoztatta, hogy hű ma­rad India el nem kötelezettségéhez, ennek ködös megfogalmazása majd a jövő gyakorlatában válik világossá. Tény az, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok együttműködése életfontosságú India számára. Sőt, még egy tény készteti Indiát arra, hogy megőrizze pozitív semlegessé­gét: Kína közelsége, Peking változat­lan ambíciói az indiai térségben. En­nek kapcsán ugyanis a józan ész azt sugallja a delhi kormánynak, hogy a szovjetország mindenkor hű és meg­bízható szövetségére, önzetlen segít­ségére támaszkodjék. (Lő) létől nagyon megilletődött a hányatot sorsú jubiláns. A mostoha sors 1914- ben Amerikába űzte, mert az itteni silány 15 hold földből nem tudott megélni, csak adósságai voltak. Az új hazában egy műtrágyagyár­ban vállalt munkát. Hat évig dolgo­zott, aztán 1921-ben hazajött és meg­takarított 250 dollárjából kifizette adósságát. Hetvenéves volt, amikor megalakult a szövetkezet. Még idős korában is munkát vállalt — lovasfogatta] dolgo­zott a mezőgazdaságban. Később az állatok legeltetését vállalta és fgy dolgozott a szövetkezetben 85 éves koráig. Kálmán bácsi három gyermeket ne­velt fel becsületesen a társadalomnak. Jó egészséget kívánunk neki és sze­retnénk, ha 100. jubileumán is a köz­ség legidősebb polgáraként köszönt­hetnénk. Negyven évvel ezelőtt Az emberi kapcsolatok formálói A 90 éves ľútil Kálmán bácsit Köszöntik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom