Somogyi Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-03 / 178. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1993. augusztus 3., kedd Ascher is tanít a táborban Zalaszentgróton a múlt hét végén kezdődött meg a XX. nemzetközi színjátszói és rendezői tábor tíznapos prog­ramja. A magyar, amerikai, iz­landi, ghanai, indiai német, osztrák résztvevőkön kívül Si­erra Leonéból is érkezett egy fiatal a kurzusra. A hallgatók a színészmesterség és a drá­mapedagógia alapjaival öt szekcióban ismerkednek; ezek vezetői: Ascher Tamás, a Csiky Gergely Színház fő­rendezője, Máté Gábor, a Ka­tona József Színház művé­sze, Dölle Zsolt pantomim művész, Wiegmann Alfréd szerkesztő, valamint Kate Wil­lard rendező. Újra műsoron Neefe operája Több mint 200 évvel az ős­bemutató után Bonnban ismét műsorra tűzik Christian Gott­lob Neefe, Beethoven egyik tanára operáját. A „Die Einsp­rüche” című daljátékot Neefe 1772-ben komponálta, és az rövidesen korának egyik leg­népszerűbb operája lett. A vígopera cselekménye két szoknyavadászról szól, aki egy és ugyanazon lány ke­gyeit keresve próbálja egy­mást kiütni a nyeregből. Ne­efe, aki a XVIII. század legje­lentősebb német daljáték­szerzői közé tartozott, Lipcsé­ben kezdte pályafutását. 1779-től Bonnban működött a nagyherceg udvarában, s ab­ban az időben Beethoven ta­nára volt. A Mozart alapítvány fesztiválja Az Európai Mozart Alapít­vány és a prágai Mozart Aka­démia első alkalommal ren­dezi fesztiválját Budapesten. A rangos zenei eseménynek augusztus 6. és 13.között az Arany János Színház ad ott­hont. A fesztiválon Mozart, Schumann, Schubert, Dvorák, Prokofjev, Poulenc, Bartók mQvek mellett három — XX. századi — amerikai zene­szerző művei csendülnek fel. Samuel Barber, illetőleg az ugyancsak nemrégiben el­hunyt Aaron Copland muzsi­káját is hallhatja a közönség a Paulay Ede utcában. Várha­tóan a fesztivál egyik legérde­kesebb előadása lesz Lou Harrison: Rapunzel című ope­rája koncertváltozatának ma­gyarországi bemutatója. Filmművészeti nyári egyetem Az egri ifjúsági ház nagy­termében Sára Sándor Vigyá­zok című filmjének ősbemuta­tójával kezdődött meg a 19. filmművészeti nyári egyetem. Az egy héten át tartó rangos rendezvénysorozatra Egerbe költöztek a magyar film­szakma jeles személyiségei és sok külföldi szakmai tekin­tély. A nyári egyetem program­jában levetítik az 1992-ben készült játékfilmeket is. A magyar nép története Második táborát nyitotta meg vasárnap a Tiszaföldvári Hét Vezér, illetve a Hét Törzs Alapítvány Szolnokon a Pálfy János szakközépiskolában. A táborban 140, határainkon túl élő középiskolás diák készül fel „A magyar nép története” című nagyszabású történelmi vetélkedőre, amelyet 1996, a Honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére rendeznek. Egy másik táborban csángó gyer­mekek háromhetes speciális szakmai programon vesznek részt: magyar nyelven tanul­nak írni, olvasni. Gross Arnold és Gajzágó Sándor kiállítása Emlékek kertjében A két művész: Gajzágó Sándor és Gross Arnold (Fotó: Kovács Tibor) Bicentenáriumára készül a fürdőváros A magyar kultúra nagykövetei Hévízen Tükörben a Csokonai Asztaltársaság Két barát, a kétszeres Mun- kácsy-díjas Érdemes művész: Gross Arnold és Gajzágó Sán­dor alkotásaiból nyílt kiállítás Kaposfüreden. K. Várnagy Márta magángalériája éppen egy éve tárta ki kapuit, hogy bemutatkozási alkalmat te­remtsen neves művészeknek és csak a szakfolyóiratok ha­sábjairól ismert alkotóknak. A mecénás galériatulajdo­nos meghívására olyan mű­vészek állítottak ki, mint Macskássy Izolda, llovay Zsu­zsa, Colin Foster, Somogyi Győző vagy Karátson Tamás. S nem hiányozhattak a somo­gyiak sem. A tárlatok rendsze­ressé váltak, és százak, ezrek fordultak meg a pincegalériá­ban, ahol nem kellett belépőt fizetni... Gajzágó Sándor rézmetsze­tekkel mutatkozik be. A Római Katolikus Hittudományi Aka­démián végzett művész alko­tásainak szinte mindegyike bibliai ihletésű. Amolyan bibli­kus parabolákat jelenít meg; felidézve az Ó- és Újszövet­ség ősi jelképeit, alakjait. (Bá­rány, Jeruzsálem, Juda orosz­lánja, Rózsafűzér-egylet). E gondolati felfogásban láttatja a mai, modern világ po- kol-purgatórium-mennyország hármasát. Gross Arnold munkáival eb­ben az évben már másodszor találkozhatunk, hiszen a Ka­posvári Tavaszi Fesztivál egyik kiemelkedő rendezvé­nye volt a megyei könyvtárban rendezett kiállítása. Gross képi világa sokunknak kedves. Miért? Azért, mert az életö­röm, az élet szeretete (A nem hervadó kert, Napsugaras kert, Reneszánsz) sugárzik munkáiból. Felidéződik gyer­mekkora kedves színhelye, az ezertitkú Erdély, és képeiről nem hiányozhatnak kedven­cei, a madarak és a virágok sem. (Torda-Aranyos völgye, Erdélyi táj, Madárvilág). Szá­mára a művészet a játék és az öröm ötvözete, ám képein a hétköznapok kis csodái mö­gött néha-néha az emberi gyarlóság is ott rejtőzik. Gross Arnold kalauzolásával élvezet gondolatban bebarangolni az Emlékek kertjét és bekukkan­tani a Kis műteremház „kulisz- szatitkaiba”. Gross Arnold és Gajzágó Sándor kiállítása a hónap vé­géig várja az érdeklődőket. Ló'rincz Sándor Először 1985-ben, Csokonai Vitéz Mihály halálának 180. év­fordulóján ültek egy asztalhoz Hévízen a hajdan Csurgón ta- nároskodó víg poéta tisztelői, írók, költők, műfordítók. A Svájcban élő Major-Zala Lajos hévízi nyaralója azóta minden évben otthont ad a Csokonai Asztaltársaságnak, amely sze­rényen tanulmányi napoknak nevezi két-két napos rendez­vényeit. Pénteken délután — már ki­lencedik alkalommal — a hé­vízi Állami Gyógyfürdő parkjá­ban találkoznak a Csokonai Asztaltársaság tagjai. Cséby Géza műfordító emlékezik meg a névadóról, majd megkoszo­rúzzák Vitéz Mihály szobrát. Az Asztaltársaság alapító tagja Péntek Imre elnökletével Hévíz lokálpatriótái a bicentenárium előkészületeiről, illetőleg a vá­rostörténeti kutatásokról szá­molnak be. Szóba kerül majd az európai hírű fürdőváros múltja, jelene, és nyilván a két- századik évfordulóra való ké­szülődés terve is a tekintélyes grémium elé kerül. Késő délután a határon túli magyar kultúra időszerű kér­déseiről folyik majd a disputa. Kultúránk külhoni követei közül előadást tart Stier Miklós, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatója, Tő- zsér Árpád pozsonyi irodalom- történész, Varga József, a lendvai Muratáj című folyóirat főszerkesztője, Karol Wla- chovsky, a budapesti Szlovák Kulturális Intézet igazgatója és Nagy Pál, a párizsi Magyar Műhely főszerkesztője. Szombaton délelőtt a gyógy­fürdőkórház dísztermét írók, költők és irodalomkedvelők népesítik be. A Csokonai Asz­taltársaság tükörben című, fel­ettébb érdekesnek ígérkező programban Pomogáts Béla Takáts Gyulát, Glüch Csaba Zala-Major Lajost, Tüskés Ti­bor Fodor Andrást, Horpácsi Sándor Göncz Árpádot, Cséby Géza pedig a keramikus Né­meth Jánost mutatja be és kérdezi. Természetesen a megszólí­tottak is válaszolnak majd, ki versben, ki prózában, ahogyan az egy asztaltársaságban illik’. Laczkó András irodalomtör­ténész, az ez évben alapított Hévíz című irodalmi folyóirat főszerkesztője a Csokonai Asztaltársaság tevékenységé­ről villant majd föl részleteket, és nyilván a „hogyan tovább, írótársak?” kérdésre is választ keres. A kétnapos irodalmi talál­kozó egyik legérdekesebb eseménye bizonyára a Költők egymás nyomában címet vi­selő nonstop program lesz, amelyet a közönség fog minő­síteni. A legnépszerűbb íróem­bernek járó Csokonai Emlékp­lakettet — amelyet minden év­ben más szobrász vagy kera­mikus készít — a közönség szavazata alapján fogják majd odaítélni. — gulyás — Európai virágos városok és falvak versenye Nemzetközi zsűri a királynék városában Nagy az izgalom Bakonyal­ján, Gizella királyné városá­ban, ugyanis szerdán nemzet­közi zsűri előtt vizsgázik a vi­rágos Veszprém. Az öreg kon­tinens országai számára meg­hirdetett versenybe hazánk az elsők között nevezett be, Veszprém pedig a városok so­rában volt az első. A virágos portálok és kiraka­tok színpompás vetélkedőjét hazai zsűri minősíti. Mivel a veszprémi üzletek tulajdonosai és a lakóházak gazdái is kicsi­nosították portáljaikat, illetve erkélyeiket, kiskertjeiket, bi­zony, nem lesz könnyű dolga a tévéből jól ismert Bálint gazda vezette helyi zsűrinek sem, ám nem lesz irigylésre méltó a vá­ros egészét minősítő nemzet­közi zsűri dolga sem. Belgiumi, írországi, ausztriai, holland, francia és angol szak­értők döntik majd el, hogy a hazai virágos városok mező­nyében, illetve a nemzetközi összevetésben hova soroltatik az egyébként is tiszta és ren­dezett Veszprém. A város pol­gármesteri hivatala több mint harminc intézménynek, válla­latnak, vállalkozónak köszön­heti a Virágos Veszprémért mozgalom sikerét. Mert ha nemzetközi díjat nem is nyer a város, a település ezen a nyá­ron kiváltképpen sok virágos és példásan gondozott zöld te­rülettel várja a hazai és a kül­földi vendégeket. A díjkiosztó gálaműsoron kórusok, zenekarok szerepel­nek, Katona Klári önálló kon­certet ad, késő este pedig tűzi­játék szórakoztatja a város la­kóit. A virágünnep műsorveze­tője Szilágyi János, a Magyar Rádió főmunkatársa lesz. G.J. Második opera- és balettfesztivál lesz Budapesten Budapest ’93 címmel má­sodízben rendeznek nyári opera- és balettfesztivált Bu­dapesten. A magyar Állami Operaház augusztus 10. és 20. közötti rendezvénysoro­zatának célja, hogy az ide­genforgalmi főszezonbn — a hivatalos kőszínházi évadot követően is — színvonalas opera- és balettelőadásokat tekinthessenek meg a hazai és külföldi vendégek. A prog­ram első két estjén a Kijevi Balett csillagait láthatja a kö­zönség. Az operaprogramban két olasz zenemű csendül fel. Puccini Tosca és Verdi Travi- ata című zenedrámáját két-két alkalommal tűzik mű­sorra. Az Operakoncert című esteken pedig népszerű dal­művek áriái hangzanak majd el az Andrássy úton. Róma hanyatlása — iránytű Gugliemo Ferrero: Az ókori civilizáció bukása A mai magyar könyvkiadás furcsasága, hogy az igazi ér­tékeket hordozó és eredeti mondanivalót tartalmazó könyvek a régen megjelent, idegenből fordított könyvek. Ferrero olasz történész 1921-ben jelentette meg fran­cia nyelven „Az antik civilizá­ció romjai” című munkáját. A magyar fordítás 70 évet ké­sett, mégis azt kell leírni, hogy eredeti időszerűségéből alig veszített. A világsikert aratott (Róma nagysága és hanyat­lása” című munkája után, amelyet 1914 és 1916 között jelentetett meg, a világtörténe­lem akkori eseményei váltot­ták ki, hogy Róma hanyatlá­sának történetében keresse azokat a .sorsfordító esemé­nyeket, amelyek elvezettek a nyugat-római birodalom fel­bomlásához. A császárság utolsó két és fél évszázadá­ban csak a legismertebb csá­szárokat kellett felvonultatnia ahhoz, hogy éles szeme felfe­dezze: nem is császársággal volt a baj, hanem azzal, hogy a görög-római köztársasági tradíciót kisöpörte a biroda­lomból a keletről beszárma­zott monarchikus állameszme. Alig hiszem, hogy sok párja akadna Ferreronak, aki ebből az aspektusból jobban tudta volna megvilágítani: miként is változott át az ugyancsak Ke­letről jött kereszténység üldö­zött vallásból a hanyatló biro­dalom államvallásává. Ritka és a maga nemében szokatlan az az analógia, amelyet Ferrero érzékeltet a római birodalom nyugati fel­ének hanyatlása és az első vi­lágháború után megerősödő diktatúrák között. Még 1921-ben a kelet-európai fa­siszta vagy fasisztoid kor­mányok uralmuknak csak embrionális állapotát érték el. Bár a Szovjetunióban kialakult kommunisztikus diktatúra már jóval előbbre volt és markáns vonásait is megmutatta. Az olasz történész a történelem meghosszabbított erővonalai­ban megérezte mindazt, ami a XX. század folyamán rásza­kadt Európára. Munkájának az ad óriási aktualitást, hogy figyelmeztetett: Európa vi­gyázz! Róma egyszer már ha­sonlóképpen járt, amikor hagyta veszni köztársasági hagyományait. Nem volt rest könyve utolsó fejezetében az­zal foglalkozni, hogy a XIX. században kitestesedett köz­társaság magában Franciaor­szágban milyen változásokon ment keresztül. Ferrero szemét nem homá- lyosította el az, hogy a Szovje­tuniót a tanácsok köztársasá­gának nevezték. Ő 1921-ben a rövid életű 1917-es februári forradalmat és a cár bukása utáni köztársaságot siratta el. Megborzadt attól, ami három éve folyt a Szovjetunióban: „Minden párt vagy politikai csoport, ha a forradalom árja rövid időre a felszínre dobná, azt hinné, hogy jogában áll az államot, az erkölcsi világnéze­tet, az esztétikai fogalmakat, a családot, a tulajdont — az egész világot — új elvek sze­rint átalakítani. Micsoda koty- valék kerülne ki ebből a bo- szokrányüstből! Elég Orosz­országra pillantanunk, hogy fogalmat alkossunk róla.” (153. I.) Ferrero könyvének másik nagy aktualitása, hogy a XX. század végén az ő könyvéből tudjuk meg annak okát, miért nem foglalkoztak részletesen a „szocialistakori” tankönyvek a római birodalom hanyatlásával. Néhány sema­tikus utalás a rabszolgaság válságára, érintőleges meg­jegyzés, hogy ebben az idő­szakban hódított a keresz­ténység és a barbárok soroza­tos támadásában a tankönyví­rók elegendő argumentumot véltek felfedezni a nyugat-ró­mai birodalom felbomlásához. Arról egy mondatot sem lehet találni, hogy előbb a köztársa­sági államberendezkedésnek kellett halálos sebet kapnia és ez vezetett a birodalom fel­bomlásához. Ha csak a teg­napi vagy a tegnapelőtti tan­könyveket hasonlítjuk össze az 50 vagy 60 év előtti tan­könyvekkel (pl. Marcell-Sze- gedi: Az antik világ és a ke­resztény Európa története a magyarok honfoglalásáig. Bp. 1938), ahol bőségesen foglal­koznak a római birodalom ha­nyatlásával, máris világos, miért maradt ki a világtörténe­lem eme fontos fejezete. Ferrero könyve arra inti a középiskolákban történelmet tanító tanárokat, hogy az olyan depolitizáltnak látszó témában is, mint Róma ha­nyatlása, a történelem nem csak tudásanyagot ad, de iránytűt is a mindenkori politi­kai, kulturális tájékozódáshoz. Ha a mai tankönyvekből még mindig hiányzik ez a fontos fe­jezet, a lelkiismeretes tanár­nak tanítania kell: ez Ferrero könyvének nagy üzenete. Dr. Király István 1 4 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom