Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-27 / 97. szám
1991. április 27., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 400 ezer gyerek jövője Ha a szakmunkás- tanulókat is szanálják... A privatizációs folyamat nincs tekintettel a szakmunkásképzésre, a jövő szakemberigényére. A talponmara- dással, a túlélés lehetőségével elfoglalt vállalatok egyébként sincsenek abban a helyzetben, hogy felmérjék: mely szakmában hány szakemberre lesz szükség, mondjuk öt év múlva. Kinek a kezébe? A decemberben módosított szakképzési törvény ugyan lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy a vállalatok eladásra szánt tanműhelyeit megvásárolják. Ezzel azonban a szakképzés még nem kerül megfelelő kézbe: a megrendelők, azaz a prosperáló kis- és nagyvállalatok hatáskörébe. Ma mintegy 400 ezer gyerek vesz részt szakképzésben 14-től 19 éves korig, azaz jár a hároméves szakmunkásképzőbe, a négyéves szakközép- iskolába vagy a gimnáziumi érettségit kiegészítő szakiskolába. A szakképzésben idáig aktívan részt vevő vállalatok közül azonban egyre több megy csődbe, s így kérdésessé válik a szakmunkástanulókkal kötött szerződésük, illetve a szakmai gyakorlat folytatása is. Különösen a nehéziparban, illetve azoknál a vállalatoknál kritikus a helyzet, amelyek főként a volt szocialista piacra termeltek. Szűkülő lehetőségek Az idei — azaz júniusig tartó — tanévben az iskolák még megoldották a felszámolás, illetve szanálás miatt megszűnő tanműhelyek gondját azzal, hogy a tanulókat más vállalatokhoz csoportosították át vagy saját műhelyeikben végeztették a gyakorlatot. Zavodil István, a vasasszakszervezet szakmunkástanuló-tagozatának titkára elmondta, hogy az iskolák igénye és a vállalati helyek aránya az idén még kiegyensúlyozható, az 1991— 92-es tanévben viszont tovább szűkülnek a vállalatok lehetőségei. Külön gondot okoz, hogy a várakozással ellentétben az alakuló vegyesvállalatok nem vesznek részt a szakképzésben, holott az alapító külföldi vállalatok odahaza igenis komolyan veszik ezt a kérdést. Egyelőre még a legjobb munkaerőt tudják megvásárolni, nem áll érdekükben, hogy a szakképzésbe is befektessenek. Hosszú távon azonban valószínűleg erre figyelmet fognak fordítani. Vállalatok hatásköre A júniusban esedékes új szakképzési törvény az előkészítés szerint visszahelyezi a vállalatok hatáskörébe a szakképzést. így például az általános képzést befejező gyermek akkor válik ipari tanulóvá, ha tanulói jogviszonyt köt valamelyik vállalattal. A törvény nem tesz majd különbséget állami és magáncégek között. A diákoknak ma még csak 5 százaléka tölti a gyakorlatát kisiparosnál. A vasasszakszervezet szakmunkástanuló-tagozata feladatának tekinti, hogy felhívja a figyelmet a szakképzés folyamatosságának biztosítására, ennek érdekében kapcsolatot tart a vállalatokkal, ugyanakkor a 45 ezer tanulót tömörítő szakmunkástanuló alapszervezeteit tájékoztatja jogi lehetőségeiről. Rektori, egyetemi tanári kinevezés A Magyar Köztársaság elnöke a földművelésügyi miniszter javaslatára a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem rektorává nevezte ki dr. Mőcsényi Mihály egyetemi tanárt. Az Állatorvostudományi Egyetemre egyetemi tanárrá, dr. Frenyó V. László, dr. Rafai Pál, dr. Tóth József és dr. Varga István egyetemi docenseket. Rózsaszínbe játszó feketeség a színházban Molnár Piroska és Koltai Róbert Rendhagyó eset esett meg egy hónapja a kaposvári Csiky Gergely Színházban: elmaradt egybemutató. Maga atény párját ritkítja, gyakorisága a fehér hollóéhoz hasonlatos, ám minket most nem ez érdekel. Annál inkább Jordán Tamás és legújabb rendezése: Jean Anouilh Szeret, nem szeret című komédiája, amely ebben a szokatlan helyzetben született. Az eddig sikeres stúdiódarabokat jegyző színművész nagyszínpadi vállalkozását nagy várakozás előzte meg. Rendező és színészek azóta túl vannak a bemutatón. Egy igen jó előadás bemutatóján. Aszerző — Anouilh —a II.világháborút követő évek francia drámairodalmában — a két világháború közötti kor alkotói közül — azon kevesek egyike, akik megmaradtak változatlanul termékeny és jelentékeny írónak. 1932-ben mutatták be első darabját Az ártatlanság palástja címmel, mely az ekkor 22 éves drámaírót egy csapásra híressé tette. Jean Anouilh fekete és rózsaszínű, illetve fogcsikorgató és csillogó művekre osztja drámáit. Alaptónusuk viszont inkább jellegzetesen fekete. Borúlátó mentalitása azonban sok vígjátékot is sugallt. Igaz, „rózsás” darabjai sincsenek meg tövis nélkül. E csoportba tartozik a Szeret, nem szeret című komédia is, amelynek Menczel Róbert által tervezett díszlete nem a szokásos mélybordó, hanem — Anouilh világnézete stílusában — gyászosan sötét függöny mögül tűnik elő. A szín az 1912-es évet idézi, s egy normandiai kastélyt. A háziúr Sa- int-Pé tábornok, aki a dél-marokkói háborúban megtanult az utolsó leheletéig harcolni; aki nap mint nap „megbigyulin- kózza” Adát a szobalányt („Ma reggel is újra kezdődik az élet"— mondja); s akit beteg felesége tíz esztendeje minden negyedórában éles rikácsolással az ágyához rendel, ő pedig megy. Helyey László kitűnően megformált generálisa az előadás egyik nagy erénye. León Saint-Pét életének eme „normális” kerékvágásából égbekiálltó erkölcstelenség zökkenti ki: nyomorék húga, Ardéle szerelembe esik. Amúgy púposán. Ahelyett, hogy élné a testi fogyatékosok tisztességes életét, képes kedvesével a nagyszalonban „púp-púp mellett” — minthogy a gaz csábító is púpos — Fau- rét énekelni a zongoránál. Mi több: muszlinhálókkal szökdécselni párjával a réten. Micsoda gátlástalanság! Hogy nem dől össze a világ? Kész botrány. Spindler Béla és Helyey László Ez hát a mű alaphelyzete. A szerelem kétségtelenül arra vetemedett, hogy megfogan két aszott testű nyomorék között. De hát ha az ő lángolni, nélkülözni bíró érzelmük szerelem, akkor mi az amit kispolgár hőseink éreznek egymás iránt? Arcátlanság! Egyetlen megoldás: a családi tanács. Molnár Piroska korát érzékenyen kezelő grófnéja (a tábornok és Ardéle húga), a Koltai Róbert által életre keltett fölényesen cinikus gróf (a tábornok sógora) és a Spindler Béla megformálásában látható Hec- tor de Villardieu (a grófné szeretője): ők a kínos családi dráma résztvevői. No, meg Nathalie, Saint-Pé menye — Nagy Mária —, és Nicolas — Lipics Zsolt —, a tábornok kisebbik fia (Nathalie egykori szerelme). Szinte kivétel nélkül megha- sonlott emberek. Mindannyian gyengék már arra, hogy lelkiismeretükkel szembenézzenek, sorban borul ki belőlük a szenny, hazugságaik lelepleződnek. Anouilh — és ezt Jordán rendezése hűen adja visz- sza — nem mond többet és mást, mint amit mi is eredendően tudunk a szerelemről. A többezer éves tudás viszont tisztán áll előttünk. „Ez a szerelem pőre...És mi, vén hamiskártyásai a szere(Fotó: Kovács Tibor) lemnek, most szemtől szembenállónk vele—állapítja meg a gróf. — „...a szerelemnek megvannak a maga jogai:" Tudja, fiatal szerelme is van, mégis Ardéle ellen fordul. Fő törekvése a látszat megóvása. Koltai alakítása minden rezdülésre figyel, minimális gesztusokkal alakít nagyot. Molnár Piroska és Spindler Béla a tőlük megszokott erős karakterformáló készségről tesznek tanú- bizonyságot; élvezetes játékot nyújtanak mindketten. Feltétlen meg kell ismételnünk Lipics Zsolt nevét is: tőle újabb arcot látunk. Amelie-t, a tábornok feleségét alakító Csákányi Eszter látszólag kis szerepet kapott, félelmetes erővel megszólaló monológja azonban az est egyik csúcspontját jelenti. A szobalányt Kristóf Katalin, a púpos tanítót Kosa Béla eleveníti meg. A jelmezek Cselényi Nóra munkáját dicsérik. Végül említést érdemelnek a gyerekszereplők (nevüket xxx jelöli), akik feltűnően otthon érzik magukat a deszkákon. Ügyesek. Az ő, felnőttektől ellesett viaskodásukra — Anouilh nem hagy bennünket kétségek között — jön az a bizonyos függöny. „A lehulló függöny eltakarja őket, de mögötte alighanem folytatódik...” Balassa Tamás A szerelem pőre FELTÁRJÁK, BETEMETIK Egy római villa Somogyváron Alapjai kelta házon nyugszanak Szenzációs régészeti leletnek számít az a IV. századi, római kori villa, amelynek a feltárása 1987-ben kezdődött el és ezekben a hetekben is tart Somogyváron a Resterica dűlőben. Somogybán ez az első római kori villa, amelynek építészeti maradványai felszínre kerültek. Az ásatás helyszínén, a Pa- muk és Somogyvár határában levő hatalmas szántóföld szélén találkoztunk Németh G. Péterrel, a Somogy Megyei Múzeum régészével és munkatársaival. Itt is, mint szinte mindenütt, az eke volt a nyomravezető. Római kori pénzek, épületcse- rép-töredékek mutatták, hogy hol érdemes tovább kutatni. Fa- luszerte mesélik: számos ház udvarán találtak már ásás közben római kori ezüst és bronz pénzeket. Nyomukban meg is jelentek fémkereső eszközökkel a busás haszonra számító feketepiaci érmekereskedők... Ellenük vajmi kévést tud tenni a régész. Ahol jártunk: — Késő római, IV. századi vidéki birtokközpont lehetett. Gazdag érmeanyag került elő, a megyei múzeumba már legalább kétszáz darabot szállítottunk be. Alaprajzot terít ki elénk Németh G. Péter. — A villa alapjául kora római márvány sírkő- és síremléktöredékeket használtak fel. Azt még nem tudjuk, hogy ezek honnan származnak, a környéken ugyanis az ilyen anyag teljesen ismeretlen. A villa valószínűleg több szobából állt. Alapja 30-szor 30 méteres le- hett, s ehhez két vízelvezető árok tartozott. Talán megtaláljuk majd a gazdasági épületek maradványait is. — Miért éppen itt épült ez a villa? — A rómaiak általában víz mellé építkeztek. Itt húzódik, nem messze az ásatás helyszínétől a Pogány-völgyi patak. A villa érdekessége továbbá, hogy alapjai kelta házon nyugszanak, sőt bronzkori település nyomai is fölfedezhetek. A terepbejárás során felszínre kerültek késő bronzkori kultúrára utaló tárgyak, kora római, sőt Árpád-kori kerámiatöredékek is. Az idén várhatóan befejeződik a villa föltárása. Jövőre nekilátnak a feltételezett gazdasági épületek kiásásának is. (Fotó: Gyertyás László) — Mi lesz a villa további sorsa? — érdeklődtünk a régésztől. — Vissza lesz temetve. Ennél jelentősebb építészeti emlékek várnak arra, hogy nyilvánosan bemutassuk őket, olyanok, mint a híres tác-gorsiumi római leletek. Horányi Barna
