Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 11. szám

I 1989. január 13., péntek Somogyi Néplap A szocializmus etikai kérdés is" ff 1952. március 9-re, Ráko­si Mátyáis 60. születésnapjá­ra valóságos farsangi bál­teremmé dekoráltuk osz­tályunkat. Nekem a többi között az volt a feladatom, hogy megrajzoljam a mes­ter és legjobb magyar ta­nítványa portréját, s bi­zony, az utóbbi rendkívül, nehéznek bizonyuk. Sztá­lin meredek homlokát, dús haját, bajuszát könnyű volt lerajzolni, de Rákosi ko­ponyájával sehogy sem bol­dogultam. Egykor festőnek készülő, kedélyes nagyné- ném segített végül néhány könnyed vonással, osúfon- dáros-tneg jegyzések köze­pette. Ez jutott eszembe először Nemes János köny­ve láttán... Karcsú kötet, a puha bo­rítólapon a témára utaló fotó: egy monumentális Rá. Ikosi-poríré készül a szüle­tésnapra, a festők föl-le szaladgálnak a szokásosnál is hosszabb létrákon. A könyv ára borsos, 92 forint, noha nerrí szenzáció. Az írás első része arról- szól, hogy a part és az állam mi­ként ünnepelte Rákosi 60. születésnapját. Miivel a szerző ez időben az MDP központi vezetősége agitál ciós és propaganda osztá­lyán dolgozott, egyik szer­vezője volt az ünnepségek- nelk és szerkesztője a Rá~ kosi Mátyás élete képekben című kötetnek. Ugyanakkor tanúja a Magyar írók Rá­kosi Mátyásról című kötet születésének, akárcsak az operaházi díszünnepség rendezésének. A „hét or­szágra szóló születésnap” eseményeit nem érdemes részletezni,' hiszen nyilván­való: a minta, a kötelező KÖNYVESPOLC modell ezúttal is a Szovjet­unió volt, ahol 3 évvel az­előtt, 1949. december 21-én a 70 éves Sztálin születésé­ről emlékezték meg egy is­tenségnek kijáró dicsfény­nyél. Ha ehhez hozzátesz- szük a Rákosi-rezsim leg­súlyosabb vétkeként is­mert koncepciós pereket, az osztályharc állandó éle­ződésének ugyancsak szitá- lini módon kreált „bizonyí­tékait”, hosszas töprengés, mérlegelés nétkül is ki­mondjuk a leegyszerűsítő ítéletet korról, és személyi­ségről: „a szovjetunióbeli viszonyok szolgai adaptá- lója, Sztálin dróton ráinga­tott bábúja, akinek egyet- 'en önálló gondolata- sincs stb.” Kétségtelen, miután Rákosi’ a hatalom bástyája mögé került, minden tőle teLhetőt megtett avégett, hogy a lehető legelőnytele- nébb kép maradjon róla az utókor emlékezetében: az is igaz, hogy az ötvenes években elkövetett bűnei igencsak elhomályosították a munkásmozgalomban szerzett régebbi érdemeit, s azt a nyilvánvaló tényt, hogy sokáig e forradalmi mozgalom kiemelkedő sze­mélyisége volt. Nemes Já­nos nem afféle „dróton rángatott” báburól, hanem nagyformátumú politikus­ról szól könyvében, s azt sem röstelli meg vallani, hogy ezt a politikusit ő va­laha (sok más kommunis­tával együtt) szerette, fel­nézett rá, tőle várta az út­mutatást. Attól a Rákositól, aki — szerinte is — éppen azért érdemli meg a törté­nelem legsúlyosabb ítéle­tét, mert nem mindennapi képességeit végül téveszmék szolgálatába állította, s sze­mélyes hatalma megóvá­sáért a legalantasabb esz­közöktől sem riadt vissza. A szerző három részben fejti ki mondanivalóját. Az első rész (miként már em­lítettük) annak a bizonyos születésnapnak az előzmé­nyeit, az ünnepségsorozat­tal kapcsolatos serény te­vékenységet idézi meg, s azokat az egykor (nem is olyan régen) „halálosan komolyan” vett, s ma már komikusnak, sőt helyenként tragikomikusnak ható nyi­latkozatokat, vallomásokat, felajánlásokat, amelyek révén a kor atmoszféráját is sikerű lérzékeltdtnie. Mi­közben írók verejtékeznek a papír fölött, hogy méltó­képpen szóljanak a „legelső magyar ember” (Vörösmar- tytól kölcsönözte Dobi Ist­ván), szinte csodalévő ere­jéről, hatásáról, a „zömök férfiról” a háttérben aggá­lyos retusáló munka folyik, megváltoztatva — hamisít­va fotót és históriát egya­ránt. A második rész Rákosi életrajzának vázlatát adja 'az adai szülőháztól a Far­kasréti temető kolumbáriu- máig. Megtudjuk, hogy a 12 gyerekes család' fia élettségi után a Keleti akadémiára került, ahol külkereskedel­met és idegen nyelveket ta­nult, majd ösztöndíjasként Hamburgban és Londonban tökéletesítette nyelvtudá­VILI, A VERÉB dező. — Azt szeretnénk, ha kellemes estét, emlékezetes délutánt szerezne nézőinek, és éppen ezáltal, egy kicsit hatna gondolkozásukra, szemléletükre is. — A Vili, a verég forga­tókönyvét Nepp Józsej ké­szítette, a zeneszerző Pethő Zsolt. A figurák elkészítésé­ben tevékeny részt vállaltak a rendező és a forgató­könyvíró meilieitt a film ani- mátorai közül Bánki Kata­lin ás Uzsák János is. A rajzolt hősöket kiváló színé­sziek szólaltatják meg; a hangremdező pedig Turián György, a Magyar Rádió rendezője. Neki köszönhet­jük egyébként a film két gyermekszereplője, Vili és Füles nevű húgocskája s ziinkk ronda n gjá t is két nagyszerű gyermekszínész, Igaz Levente és Kárász Esz­ter személyében. Csík István Jelenet a filmből Vili, a venéb a szárnyait próbálgatja a Pannónia Filímvéllalatnái. Az új, most készülő animációs játék­filmnek ugyanis éppen az a jelenete látható a munka­asztalon, amelyben a rossz- csont-köil yök Vili, alkit az állatokkal szemben elköve­tett „atrocitások” miatt Verbéna, a verebek tündére verébbé változtatott kétség­beesetten kísérletezik a so­ha nem próbált repüléssel. De átvitt értelemben is szárnyra kel nemsokára a film: 1989 tavaszán megje­lenik a mozikban is. A történet, lecsupaszítva, az emberiség legrégibb ősi meseelemei b ól táplálkozik: a gonoszkodó gyerek (aki felsőbb hatalmak közbelépé­se folytán saját bőrén ta­pasztalja meg, milyen is a kiszolgáltatott élőlények sorsa) ugyanúgy, mint a szegény emberek nyomor,ú- J ságáf különböző cselszövé- nyek eredményeként átélő, később újra trónra kerülő uralkodó '— újra és újra előtűnő motívum a világ minden táján. A film rendezője, Gémes József legutóbbi munkájá­val mint kísérletező művész hívja fel ínagára a nagyvi­lág figyelmét: Arany János Toldi trilógiáját, Daliás idők címmel a festészet eszközei­vel varázsolta celluloidra. A Vili, a veréb másfajta meg­oldásokat; kíván. — Ezt a történetet az ani­mációs film hagyományos eszközeivel lehet legjobban elmesélni, úgy, hogy senki ne várjon tőlünk merész kí­sérleteket — mondja a ren­sát. 1910-ben lépett az MSZDP tagjainak sorába. 1914-ben zászlósként az orosz frontra vezényelték, majd hadifogságba került. A kínai határ menti Csatá­ban oroszul 'tanult, s szám­űzött forradalmárokkal ba­rátkozott. Így kezdődött... 1918-iban a KMP vidéki tit­káraiként szervezte a kom­munista pártot, 27 évesen népbiztos, az első tanács­kormány tagja volt, s több fontos katonai megbízatást teljesített. A Tanácsköztár­saság bukása után a Kom­intern intemacionálé titká­raként jelentős szervező szerepet vállalt Németor— szágban, Olaszországban, s később itthon is, illegalitás­ban. Börtönéveiről sok szó esett régebben is. Az élet­rajz-vázlatban felsoroltak, majd a harmadik részben közölt beszéd- és előadás- részletek azt sugallják, hogy Rákosi szinte egészen a „jugoszláv-ügy”-ig tehet­ségét, tapasztalatait pozi­tív módon hasznosította, attól kezdve viszont a sztá­lini elvárások ,,túltel jesítő- je”. (Pszichológiai szem­pontból is érdekes: a nagy tanítómester” nem igen kedvelte „legjobb magyar tanítványát”, mégpedig a következő miatt. 1946-ban egy magyar kormánydele­gációval Rákosi az Egyesült Államokban járt, ahol Tru- mamnal is találkozott. „Rá­kosi angol nyelvtudása és rugalmas gondolkodásmód­ja (akkor még korántsem léte bele magát a hatalom korlátlan birtokosának szerepébe) meglepte a nyu­gati megfigyelőket, és igen jó sajtót kapott.” Eliképze’- hető, hogy a gyanakvó Sztá­lin ezt a „jó sajtót” több­ször á szemére hányta.) Károlyi Mihály, aki sosem rokonszenvezett Rákosival, a 45 utáni kormány legte­hetségesebb tagjának tar­totta (ezt 1954-ben jelentet­te ki róla (!), noha felte­hetően éppen a Rákosi-éra kudarca láttán fogalmazott így: „A szocializmus nem csupán gazdasági kérdés, hanem etikai kérdés is. A kapitalista társadalom megszüntetése nem sokat ér, ha a helyébe nem egy magaisabbrendű, igazságo­sabb és szabadabb rend ke­rül.” Sz. A. Kaposváron a Somogy Megyei Múzeum első eme­letén a Régészeti kutatások Somogybán című állandó, és A Kis-Balaton régészeti leletei című időszaki kiál­lítás látogatható. A Ter­mészettudományi Múzeum anyagából is látható itt vá­logatás, A jég világa cím­mel. A paraszti pihenés pilla­natait bemutató néprajzi tárlalton kívül megtekint­hetők még Bemáth Aurél, Galimberti Sándor és Ko- pits János képei, valamint itt mutatják be Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnökének államfői kitüntetéseit. A. második emeleten a múze­um képzőművészeti gyűj­teményéből látható váloga­tás. A Kilián György Városi Művelődési Központban Ungvári Judit grafikus tár­lata látogatható. Homokszentgyörgyön ma délután ifjúsági filmklub- na várják az érdeklődőket. Nagyatádon, a Gábor An­dor Művelődési Központ­ban ma nyílik meg a Kin­cses Erdély című tárlat, amelynek anyagát a váro­si könyvtár könyveiből vá­logatták a szervezők. Kaposváron, a Somogy Megyei Múzeum kama­ratermében Harangozó Fe­renc grafikusművész műm káit tekinthetik meg, a ki­állítás január végéig tíz árától este hatig látogatha­tó. Marcaliban a Lengyel Jó­zsef Helytörténeti Múzeum­ban a Lengyel József em­lékszoba kiállítása várja az érdeklődőket, valamint megtekinthető A kender megmunkálása, szőlészet, borászat című bemutató is. Szintén it állították ki az 1919-es mártírok tisztele­tére összegyűjtött emlék­tárgyakat. A Bernáth Aurél Emlék­múzeumban a Marcaliban született felsítőművész fest­ményeiből és freskótervei­ből láthatnak — hétfő ki­vételével — állandó be­mutatót naponta tíztől dé­lig, illetve háromtól ötig. Csurgón, a Csokonai Vi­téz Mihály Gimnáziumban látható Raksányi Lajos fes­tőművész hagyatékának ál­landó kiállítása (képün­kön). Végezetül még egy ka­posvári kiállításra hívjuk fel figyelmüket. Az Ipari Szakközépiskola KISZ­klubjában a barcsi gimná­zium tanárának, Podobni Sándornak legsikerültebb grafikáiból és festményei­ből láthatnak válogatást. HÁG BERTALAN Egy éjszaka története •jn — A véleményem rö- IW. Vi(j Erős a gyanúm, hogy Varga Katalin nem mond igazat. Erre vonatko­zott a rövidség. Ha viszont meggyőződöm a hazugságá­ról, , akkor bármennyire kel­lemetlen és lélekborzoló is lesz számára, képletesen térdre fogom kényszeríteni. Ezt úgy értem, ha kell, egész napon át, százszor és százszor elimondatom vele Halágya hazaérkezését és tá­vozását. A nála sokkal dör­zsöltebb gyanúsítottak is be­legabalyodtak, és összeke­verték a valóságot a hazug­sággal, ha egész nap ezt is­mételtettük velük, míg vé­gül is kiderült az igazság. A lánnyal is ez fog történ­ni, el fogja mondani ponto­sán, mikor volt otthon Pa­lágyi. Még előrébb jutunk, ha a laboránsok és a nyom- szakértők a ruháról és a ci­pőről’ számunkra kedvező véleményt mondanak. A ke­rítés egy részénél tudniillik cipőnyomot találtak, azt gipsszel kiöntötték, bízom benne, hogy ezt azonosnak fogják találni Halágyáéval. Ha beválik, hogy a cipőkön tatáit sár összetétele azonos a-kerítésnél levő földmintá- val, akkor nyert ügyünk lesz. Tudom, azt gondolod, hogy bedőlök a saját „6zi­matfeltevésemruek”.’- Én ezt az elképzelést addig erősí­tem magamban, míg a má­sik, gyanúba jöhető Kósa ’ Endrénél időközben nem adódnának olyan bizonyíté­kok, amelyek új mederbe terelnék a nyomozást. — Ügy védem, Kósa lega­lább annyira gyanús, mint Palágyi — szóit közbe a fő­nök. — Hát éz majd kiderül De azt biztosra veszem, hogy e két ember közül va­lamelyik a tettes, és nincs harmadik, előre nem várt fordulat, de még azt i6 ki­jelentem', ha feltevésemben tévednék, és ez ügyiben tel­jesen mellékvágányra jut­nék, akkor leteszem eléd nyomozói igazolványomat és itthagyom ezt.a hivatást. — Butaságokat beszélsz. Neked NémetihteJ, a te gár­dáddal nem szokásod mel­lékvágányra jutni. Folytasd az ügyet, ahogyan azt jónak látod! A miniszter már teg­nap érdeklődött. Megmond­tam, te vezeted a nyomo­zást. Erre mint aki azt mondja, jó kezekben van az ügy, megnyugodott. — Köszönöm, jólesik, áhogy biztatsz. — Mondd, mikor ak&nsz te egyáltalán pihenrid? — Arra most, főnök, nincs időm; Az ügy jelenle- • gi állása meltstt úgysem tudnék lefeküdni. Telefonál­tam a feleségemnek, hogy nagyon, eV vagyak foglalva, de az valószínű, hogy az es­ti órákban hazaugrom, ha nem is aludni, csak vallami friss meleget enni. .— Na, akkor már van is otthon süngós-forgáis, sütés- főzés, díSiZterítés, vidám szö­vegű cédulákkal. Magos főnöke élcelődésére áthangolódott és derűsen tért vissza szobájába, ahol Németh százados jelenlété­ben, megkezdte Varga Kata­linnal a beszélgetést. A lány beszámolt család­járól, elmondta, hogyan ke­rült a fővárosba^ milyen is­kolai végzettsége van, mi­lyen körülményeik között is­merkedett meg Palágyi Bé­lával és máként lett az is­meretségből szoros szerelmi kapcsolat. Míg a lány beszá­molt, többször is szóba hoz­ták Palágyinak az ominózus éjszakán levő hollétét. A lány az eme vonatkozó kér­désre határozottan kitartott, azt hangoztatva', hogy Palá- gyá azon az éjszakán, amit folytonosan firtattak, estétől reggelig mellette feküdt az ágyban. — Arról, őrnagy úr, való­ban meggyőződtem, hogy nős, ás azt is tudom bizto­san, hogy két gyereke is van. De én ennek ellenére szereltem. Tessék megérteni, ő ezt, az én szerelmem meg­tartása miatt hallgatta el előlem. Én emiatt őt csiak még jobban szeretem. Béla éli fog válni , éls elvesz en­gem. — Feltéve, ha lesz rá ide­je. — Miiért ne lenne? Nem csinált, semmit. — Ezt mondta magának azon az éjszakán? — Nem, semmit sem mondott. — Dehogyásnem, kedves Katalin. Látom én, hogy mennyire küszködik saját magával. Csupa- víz az arca. Még a legnagyobb szerelem mellett sem lehet az igazsá­got semmiféle hazugsággal elleplezni. — Bármi történik velem, akikor sem tudok mást mon­dani, mint hogy azon az éj­jel, Béla velem 1 aludt. — Nézze, Katalin, magá­val a világon nem történik semmi. Legföljebb, hogy ad­dig ül itt, ezen a széken, míg el nem mondja az iga­zat. — Már elmondtam több­ször és ha nem hiszik el, akikor itt ülök majd életem végéig. — Ez nem fog bekövet- * kezni. Állítom, hogy huszon­négy órán belül belefárad megtévesztő kijelentésébe és őszintén feltárja mindazt, amit várok magától, sőt ta­lán még többet is. Tudja, kérem, mennyi különböző alkatú, természetű férfi, nő, fiatal és idős, büntetett és büntetlen ült már a maga helyén ? És ők sem tudtak hosszabb ideig tagadni. Ma­ga sem fogja bírni, pedig maga nem megátalkodott bűnöző. A lelikiismeret vé­giül rákényszeríti a tagadót, a hazudozót az igazmondás­ra. Ez elől, kedves Kati, ma­ga sem térhet ki. A láíjy Magos „szózata” alatt összekulcsolta kezeit. — Tessék elhinni azt, amit mondok — nyöszörögte, de már potyogtak a könnyei. — Én nem hiszem, tudom, hogy maga hazudik. Tudja, ez a szó ritkám csúszik ki a számon, akkor is csak olya­nokkal szemben, akik súlyos bűnt követtek él. Viszont miaga tisztességes, becsüle­te®, büntetlen előéletű, és mindezen felül az étet vi- szomitagságiait még nemigen ismerő fialta! lány. Látja, jó tulajdonságai ellenére, ma­gának mégis sikerült ki- kényszerítenie belőlem ezt a durva szót, hogy hazudik. — Hát mit mondjak, őr­nagy úr? — Már többször hangsú­lyoztam, hogy csakis az iga­zat, és akkor- semmiféle fölt nem esik a maga’ becsüle­tén. Hogy a bolond-ülésig szerelmes Patlágyiba, az a maga dolga, az nem bűntett. De higgye el, még a szere­lem sem mentség a hazug­ság alól. — Felállt. — Laci! Folytasd te tovább a beszél­getést, mert én átmegyek a szomszéd szobába. .Németh tudta, hogy Ma­gos Halágyához sietett. (Folytatjuk.) HÉTVÉGI ItájolÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom