Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-11 / 85. szám
1988. április 11., hétfő Somogyi Néplap 5 Szárszói koszorúk Színházi 9sték a stúdióban Versmondók „randevúja", képzőművészeti kiállítás MOST MIND EGYÜTT BOLDOGTALANOK Dunai Károly, Kiss Andrea és Nagy Mária jelenete a Boldogtalanok című Füst Milán drámában Délután öt órakor nyílt meg Szőke György szárszói pedagógus-képzőművész színvonalas tárlata a ’ tanácsháza előcsarnokában illetve nagytermében. A 34 éves festő, grafikus a helybeli iskolában tanít, ugyanakkor egyre több kiállításon látják szívesen elmélyültségre, sajátos látásmódra valló táblaképeit, rajzait. Először Siófokon mutatkozott be évekkel ezelőtt, úgynevezett „biológiai korszakának” termékeivel, amelyek a természettudománnyal is rokonszenvező fiatalember erős kwmbinatív képességre valló munkái voltak: most akkori erényeit megtartva, letisztult színvilággal a mesterségbeli erőpróbákat is vállaló (például a figurális motívumok beépítésével a kompozícióba), olykor meghökkentő szürrealizmussal állott szőkébb pátriájú közönsége elé. Ezt megelőzően részt vett a somogyi tavaszi tárlaton, több Veszprém megyei kiállításon. 1986-ban Kaposváron mutatkozott be önálló tárlaton, s tavaly az országos kisgrafikai bienná- lén is szerepeltek művei Tihanyban. Az ajkai grafikai műhelyhez kötődik, s ottani társaival együtt több országos és nemzetközi bemutatkozásra is volt már lehetősége. « Tegnap a község vendégei meglátogatták a József Attila Múzeumot, majd megkoszorúzták a költő szobrát. A rendezvénysorozatot folytatják. Sz. A. az felér egy nyereménnyel. A nyereményt pedig szombaton kapták meg azon a versenyen, amelyen aratási szokásokat, rég elfeledett szüreti köszöntőket elevenítettek föl a fiatalok. A Kaposvári Városi KISZ Bizottság által meghirdetett falu- történeti vetélkedő döntőjén a négy legeredményesebb csapat mérte össze tudását. A háromtagú csapatoknak a sok komoly kérdés után felüdülést jelentett egy kis játék, amelyet a faluból hoztak és a résztvevőket kellett megtanítani rá. Ez a feladat jól sikerült mindenkinek, Nem volt ilyen egyszerű, ahol apró, de jellegzetes részletekből kellett felismerni egy filmet a versenyzőknek. A fonói és a batéi .fiatalok néha tévedtek, a somogysárdiak és a zimá- nyiak viszont mindent hibátlanul tudtak. A zimányi csapat a sporttotóban és a mozgalmi kérdések megválaszolásában is jeleskedett. Néhány nap alatt két premiert is tartott a kaposvári Csiky Gergely Színház a stúdióban. Buckmann Most mind együtt című színművét csupán egy szereplővel kevesebbel játszották, mint Füst Milán drámáját, a Boldogtalanokat — mégis jelntős a különbség a tekintetben, hogy az utóobi darab szinte szétfeszítette a kisszínpad kereteit... Tizennégy színész játsz- sza a Most mind együtt történetét. Viktor, a karmester — akinek zenei tevékenységéről csak annyit tud meg a néző, hogy jelentős sikereket ért el nagy zenekarokban —, nem játszik hangszeren. Lázár Ka ti, a rendező azokat a színészeket kérte föl a darab előadására, akiknek a kezében képes megszólalni valamilyen hangszer. Tizenhármán muzsikálnak. Miskolcon játszották már ezt a darabot, de ott a színészek csak imitálták a muzsikálást, felvételről szólt a zene. A kaposvári előadás zenei anyagát Darvas Ferenc állította össze, annak megfelelően, hogy a szereplők milyen hangszert választottak ... Nem elhanyagolható momentuma ez a kaposvári előadásnak. Ám végtére is a darab arról szól, hogy egy kisvárosi amatőr zeneiegyüttest mi éltet, s mi okozza széthullását. Volt jobb korszaka is az együttesnek — idézgeti a zenekar legidősebbje, Fülöp, s nem véletlen, hogy ő lesz az új karmester egyik első áldozata. Bruckmann színművének sajátos kettősége: milyen áldozattal jár egy új minőség létrehozása a régi zenekarban, illetve elvárható-e egy amatőr együttestől, hogy föláldozza önmagát azért, hogy egy másik kategóriába lépjen át. Ez adja a konfliktust. Válasz nincs. Az íróval együtt a rendező ezt a nézőre bízza. Öröm, élmény volt a színészzenekart hallgatni. Azt hiszem, ebben kifejeződött mégis a rendező, Lázár Kati véleménye valamelyest, hiszen Dánjfy Sándor hegedült, Pálfi Alice, aki a Zeneakadémián fogott legutoljára a kezébe hegedűt, szintén játszott a hangszeren, Tóth Béla megtanult a fúvós hangszeren játszani, Krum Adám úgyszintén, a szaxofonon Karácsony Tamás... Itt álljunk meg egy pillanatra: nem a zenéről szólt a darab, hanem a zenészekről. A Vilmost megformáló Karácsony nyújtotta a legérdekesebb karaktert, talán túlságosan is a középpontba került, de Tóth Béla alakítása, Dán- ffyé, Krum Ádámé valamint Kulka Jánosé is megragadta a nézőt. A zenei produkció Hevesi András munkáját dicséri. Füst Milán drámáját, a Boldogtalanokat, az irodalomtörténet nagy ígéretnek tartja. Füst, akiben megvolt a nagy lehetőség arra, hogy a magyar dráma ügyét előbbre vigye, nem teljesítette be igazán e küldetését. Czeizel Gábor első rendezéseként szombaton este láttuk'ezt a jelentős művet a kaposvári színház stúdiójában. Elsősorban a darabválasztást dicsérhetjük, ám mintha Füst Milán másképp képzelte volna el Hubert Vilmos nyomdász történetet. Czeizel csupán másként mondja el a tehetséges Huber lelki megnyomorodását, mint ahogy az értékrend fölborulását az író kitűnő figurákon keresztül bemutatja. Hevesi Sándor megállapítása, úgy érzem, mérvadóbb, mint a Boldogtalanok kaposvári előadásának értelmezése: — Az igazi drámában minden mozzanat és mozdulat szimbolikus. A Füst MHán-műhöz leg- közelebbinek Víg Vilma, nyomdai munkáslány szerepében Kiss Andreát találtam, meg a hentesmester ként kitűnő Hunyadkürii Györgyöt, Pogány Juditnak igazán nagyszerű alakítását. Nagy Mária is megközelítette a rá szabott figurát. Dunai Károly színpadi remeklése azonban úgy tű nik, kissé távol esett Huoer figurájától, talán épp az említett rendezői értelmezésből eredően. Emlékezetes és egyben különös jellemként jelent meg az öreg parasztasszony szerepében Radies Gyula. A díszletekről is szólnunk kell, hiszen fontos szerepet töltött be Khell Zsolt játéktere és ugyancsak dicséretesek Cselényi Nóra jelmezei. Horányi Barna H. É. Adóköteles első díj Önmagunkról és gondjainkról a Somogyi Tükörben levelezőfordulók során írtak elképzelt parlamenti beszédet, feladatlapokat töltöttek ki egyebek között az egészégneveléssel kapcsolatos kérdésekről, a negyvenéves újítómozgalomról. A szombati döntő legizgalmasabb fordulója a szak- szervezeti mozgalomról szólt. A napjainkat foglalkoztató kérdésekre adott válaszok afféle beszélgetéssé váltak. Hiszen a zsűri elnöke, Svaj- da József nem tagadta, céljuk az volt, hogy mindenki valós képet kapjon a mozgalom szándékairól, megismerhesse annak problémáit. A szakszervezetekkel szemben elhangzott vádakat sem kezelték tabuiként. Sokak szerint a szakszervezetek nem eléggé határozottak, kevés üdülési beutalót biztosítanak, s azok sem mindig oda jutnak el, ahova kellene. Élénken foglalkoztatja a közvéleményt, hogy ,mi lesz a tagdíjak sorsa. Szó volt arról is, hogy a szerkezet- váltás kapcsán a szakszervezeteknek gondolniuk kell az úgynevezett munkanélküli alap létrehozására is. Gárdonyi Géza születésének 125. évfordulójáról emlékezünk meg az idén. Mert munkásságának somogyi kapcsolatai is vannak — Karádon tanítoskodott — természetesen Gárdonyi életművéről is szóltak a versenyzők. Napi politikai eseményekről beszéltek és mert olimpiára .készülődik a sport- világ, hallhattunk olimpikonjainkról is. A Sefag csurgói gyárának dr. Dohány Jenő szocialista brigádja tíz éva résztvevője a Somogyi Tükör vetélkedősorozatnak. 1983-ban ők voltak a legjobbak. Ezen a hétvégén Kiss Zoltánné brigádvezetővel az élén Fekete Mária, Kiss Béla és Németh Tamás újból bizonyított. A vetélkedők történetében először vehettek át egy példa nélküli első díjat: tizenkétezer forintos jutalmuk ugyanis adóköteles jövedelemnek számít. Ám ez cseppet sem szomorította el őket. A Videoton Future brigádja az idén második helyen végzett, míg a Tungsram Kaposvári Elektronikai Gyárának József Attila brigádja ezúttal csak harmadik lett. Korábban már kétszer voltak elsők. Jövőre ismét bizonyíthatnak, hiszen a vetélkedősorozat folytatódik. Az ősszel ismét meghirdetik a somogyi brigádoknak, hogy ezzel is ösztönözzék őket az önképzésre, mindennapjaink figyelemmel kísérésére. N. J. „A pályaudvar hídja még remeg, de már a kényes őszi szél dorombol”, ez a két József Attiila-sor hangzott el először a „Költészet napja 88” címet viselő háromnapos balatonszárszói rendezvénysorozaton, mely szombaton a nyárias tavaszi nap délelőttjén kezdődött a KISZ-esek József Attila-sza- valóversenyével. A Siófok és környéke fiatal versmondói közül ugyanis Tumpek Zoltán, a Perczel Mór Gimnázium tanulója a Kirakják a fát című szívszorítóan szép költeménnyel állt a zsűri, illetve a közönség elé, miután Czene Attila, a* siófoki városi KISZ bizottság munkatársa köszöntötte a rendezvény résztvevőit, köztük Tóth Jánost, a Somogy megyei pártbizottság ideológiai titkárát. Tumpek Zoltánt még hatan követték a pódiumon egy-egy úgynevezett kötelező verssel az ünnepelttől és egy szabadon választott költeménnyel. A versenyzők között „rutinos” előadók, aranyérmes versmondók és tehetséges kezdők egyaránt szerepeltek. A bíráló bizottság örömmel állapította meg, hogy a szavalok olyan szerencsésen választották ki a verseket, hogy nagy költőnk szinte valamennyi jellegzetes alkotói korszakából elhangzott néhány költemény, ugyanakkor a József Attila által is kedvelt elődök (Arany János, Juhász Gyula) egy-egy ritkábban hallható művét is előadták. Az első díjat Sipos Tünde, a másodikat (megosztva) Pintér Zsuzsa és Tumpek Zoltán, a Siófoki Perczel Mór Gimnázium tanulói kapták, a harmadik díjat Csányi Kénének, a Siófoki Kereskedelmi és Vendéglátó Szak- középiskola diákjának ítélte oda a zsűri. Biztató szavakat kapott a bírálóktól Su- soczky Ilona és Volák Anikó — a Kaposker dolgozói — is. A Balatonszárszói Nagyközségi Tanács, a Somogy Megyei Művelődési Központ, a Siófoki Úttörőelnökség, a helybeli művelődési ház és iskola (mindkét intézmény József Attila nevét viseli) rendezvényét a Költészeti randevú című színes programmal folytatta. A művelődési házba a megye aranyérmes szavalói kaptak meghívót, ahol Máté Lajos rendező, az Országos Köz- művelődési Központ munkatársa fogadta őket, sok érdekes ötlettel, tanulságos gyakorlattal, szakmai tanáccsal. Itt állították össze az ünnepi műsort is, amelyet este a művelődési ház színpadán mutattak be, a Ting Storis együttes közreműködésével. Városi Ibolya, a művelődési ház vezetője elmondta, hogy ezt a költészetnapi rendezvényt (mármint az aranyérmes versmondók szárszói randevúját) szeretnék országos hatásúvá fejleszteni a jövőben, ha az elavult művelődési házat is sikerül majd korszerűsíteni. (Erre most már megvan a tanácsi szándék, sőt, a pénz egy része is. A terv szerint még az idén megkezdik az átépítést.) FIATALOK A FALUJUKRÓL Életre kelt a múlt Bajzik Gábor, a zimányi KISZ alapszervezeténdk titkára mondta: — Zimányban sok idős ember él, és szívesen mesélnek a múltról. Ügy gondoltuk, számukra sem érdemtelen, ha alaposan megismerjük falunk történetét. Beneveztünk a versenyre, ahol az első feladatként egy somogyi múzeumot kellett meglátogatni és onnan képeslapot küldeni a szervezőknek. Ezzel nem is volt gond, a második forduló azonban sok munkával járt: egy kérdéssort kellett megválaszolni, melyben a régi gyerekjátékoktól és daloktól a lakodalmi öltözködési és építkezési szokásokig sokmindent össze kellett gyűjteni. Kiosztottuk a kérdéseket az alapszervezeti tagok között, s végigjártuk a falut. Minden idős emberhez békopogtunk, s valamennyien szívesen meséltek nekünk. Meglepődtünk, hogy a legtöbben milyen pontosan emlékeznek oly sok év elteltével is mindenre. Felkutattunk régi írásokat is, 1922- es és még korábbi feljegyzéseket olvasgattunk, hogy mindent megtudjunk Zi- mányról. Végül olyan hatalmas anyag jött össze, hogy nem volt időnk feldolgozni mindet. Reméltük, hogy ami kimaradt, itt, a szóbeli versenyen majd elmondhatjuk. Egy kicsit izgultunk, s nagyon örülünk, hogy sikerült nyernünk. De talán nem is ez a legfontosabb. Olyan sok élménnyel, ismerettel gazdagodtunk a felkészülés során, hogy már Vetélkedő . nemzet vagyunk. Néha azért tesszük, hogy bizonyos feladatokat kipipálhassunk a munkatervekből. A Somogyi Tükör műveltségi vetélkedősorozat nem ilyen: erről elismeréssel kell szólni. Fél évvel ezelőtt hatvanegy somogyi szocialista brigád nevezett be, hogy négy levelezőforduló után ott lehessen a területi versenyeken, ahol tizennégy közösség szerzett jogot a döntőn való szereplésre. Svajda József, az SZMT titkára megnyitó beszédében ismerős és új közösségeket egyaránt köszönthetett. Az elmúlt hónapokban a
