Somogyi Néplap, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
1987. július 25., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK BESZELGETES A FŐTITKÁRRAL Gondoltunk szépet és nagyot... A két éve működő Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság főtitkára Kiss Dénes költő és író.- Csaknem harminc kötete jelent meg az elmúlt évtizedekben. A társaság sok rendezvényén találkoztunk vele, elmélyültebb beszélgetésre azonban csak most jutott idő. * — Amikor felkérték a Berzsenyi Társaság főtitkári posztjának betöltésére, sejtette-e, mennyi munkával jár majd ez a feladat? — A felkérés váratlanul ért, méghozzá Kaposvárról. Nem sokat töprenghettem, kevés volt az idő az alakuló közgyűlésig, nem térhettem ki előle. Nem is „poszt"-nak tekintem. inkább vállalásnak. Sejtettem, hogy sok tennivaló vár, arra azonban nem gondoltam, hogy ennyi. Ugyais az elmúlt két évben mintegy négyszáz levelet kellett megírnom, százakra tehető a telefonálások száma, s mindezeken kívül sokszor kellett utazni elnökségi ülésekre, illetve az egyes nagyobb rendezvényekkel kapcsolatban. így is előfordultak ki- sebb-nagyabb hibák. A tanulság: mindenre egyetlen ember nem figyelhet, de még kettő-három sem. Megvallom, a társaság alapításának ötlete már korábban, még a hetvenes évek végén megfogalmazódott. De éppen én voltam, aki kitért a megvalósítás elöl.. . Aztán gondoltunk szépet és nagyot, s 19(14 nyarán elkezdtük a szervezést, majd ősszel Grandpierre K. Endre lakásán mintegy harminc író részvételével megalakítottuk az írószövetség keretein belül működő Berzsenyi Dániel Baráti Kört. Ezután kerestek meg Kaposvárról Király Zoltánná és munkatársai. Akikor zúdult rám a nagy felelősség, hiszen a baráti kört országos hatókörű társasággá kívántuk alakítani. — Mennyiben változtatta meg életét, eddigi munkáját a főtitkárság? — Az előbbiekből következik, hogy alapvetően megváltoztatta életemet ez a vállalás, amit szolgálatnak tekintettem az első perctől fogva. Nem is gondolhattam másként, hiszen aki országos társaság nemes és nagyszabású terveinek egyik előkészítője és végrehajtója, az nem kímélheti idejét, magánéletét. Az alakuló közgyűlés óta nem volt nap, hogy valamilyen módon ne kellett volna törődni a társaság ügyeivel. S azt tartom tisztességesnek, hogy minden másnak elébe helyezzem a köz dolgait, mindazt, aminek megvalósítását válj láttuk. A nagyobb rendezvények előtt előfordult — nem is lehetett másként —, hogy valóságos irodává változott a lakásom. Szerencsére három írógépünk is van-, és segített gépelni, telefonálni, leveleket címezni a feleségem meg a fiam is. Egyébként az egész csalód tagja a társaságnak, sőt még rokonságom is. Remélem, hogy a segítők száma is napról napra növekszik. Ez több vonatkozásban fontos. Többen többet látnak-gon- dolnak, megoszlik a munka és felelősség, valamint többen érzik sajátjuknak a társaság ügyét. — Hogyan értékeli kétéves tevékenységüket? — A társaság az elmúlt két évben valóban országos hírűvé vált, s örömmel nyugtázhatjuk, hogy tevékenységét is országosan jegyzik. Száznál több cikk, tudósítás, hír foglalkozott vele. Az alakuló ülés óta, amelyen százhúszan jelentünk meg, ötszörösére növekedett tagjaink száma . .. Az egyik Legnagyobb siker az első országos Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó verseny volt. Ezreket érintett, főként fiatalokat. Az ország minden megyéjéből jelentkeztek, és az elődöntőkben, majd az országos döntőn maguk a fiatalok bizonyították: Berzsenyi olyan eszmeképző költő, gondolkodó, akire ma is figyelni kell. Nem hiába volt Széchenyi legkedvesebb költője s hatott Petőfire, Vörösmartyra, Kazinczyra, és másokra. Egyébként is, példa nélküli, hogy társaság kezdeményezzen országos szavalóversenyt. Igaz, segített a Művelődési Minisztérium, segítettek a megyei művelődési házak, iskolák. » — Több kiadványuk is megjelent. * — Ezekhez is nagy reményeket fűztünk, de közülük éppen a legszebb, legfontosabb, a Berzsenyi kincses emlékkalendáriom főként a nyomdai késés és a terjesztési ügyetlenségek stb. miatt sok gondot okozott. — Megtudhatnánk erről többet is? — Természetesen. A százezer példány zömét a postának adta át a nyomdai és terjesztési munkáival megbízott géemká. Hiszen a posta több mint negyvenezer árusítóhellyel rendelkezik. Azt gondóltuk, ha egy helyen csak kettőt adinak el, már minden jól van. Csakhogy vidékre, főként a kisebb te- 1 épülésekre, ahol elfogyott volna Ötven is, oda kettőt vittek, ahol csak ötven fogyott el, oda több százat. Gondolom, mindez összefügg a könyvterjesztés általános bizonytalanságával is. A Csillagfüzér, a Nebuló rejtvényfüzet, valamint a Berzsenyi emlékezete című kiadványok sikeresek voltak; jól szolgálták a névadó műveinek népszerűsítését és a társaság célkitűzéseit. — Melyek voltak a két év legkellemetlenebb és legkellemesebb csalódásai az ön számára? — Hadd szóljak először a minden várakozást fölülmúló Mi a haza ma? pályázatunk sikeréről. Ez volt alig kétesztendös munkálkodásunk koronája; haszna ma még föl sem mérhető. Csaknem félezer pályamunka érkezett felhívásunkra. Jöttek írások az Amerikai Egyesült Államokból, Ausztráliából, az NSZK-ból és a könnyező országokból is. Pályázott tanár, dliák, munkás, mérnök, orvos, tudományos kutató, szülésznő, tanítónő, technikus, hajóskapitány, könyvtáros, író, költő... A társadalom minden rétege válaszolt. Tanulságos és szép „mintavétel'’ volt ez. Távolabbi célunk e pályamunkák kiadása. Nagyon hasznos, sőt nélkülözhetetlen segédkönyv lehet például a tanároknak az osztályfőnöki órákra. Névtelen hősök válhatnak a fiatalok példaképeivé ... Voltak csalódások is: az egyes „megajánlásoknál” nagy volt a lelkesedés, aztán a végrehajtásnál né1 hányán nagyon magunkra maradtunk. Itt kell szólnom Király Zoltánná áldozatos, időt és fáradságot nem kímélő munkájáról1, lelkiismeretes tevékenységéről. Talán csak néhányan ismerték föl', köztük ő mint szervező titkár: mindennap tenni kell valamit azért, hogy a társaság méltó legyen önmagához, a „Tenni, adni, hatni!” meghirdetett szelleméhez. És sorolhatnám még tovább is ki mindenkinek tartozunk köszönettel, köztük az ádándi Berzsenyi Közművelődési Egyesületnek, a Somogy megyei nép- frontbizottEágnak vagy például Németh Lászlónénak. aki maga 10 ezer forinttal járult hozzál a díjakhoz, illetve E igei István, Tassy Klára és Macskássy Izolda képzőművészekaek, akik munkáikat ajánlották föl. — Miként tartható együtt az egyre növekvő tagság? Megőrizhető-e a kezdetilendület? — Ami az előnyünk, abból következik a hátrányunk is. Előnyünk, hogy Somogy megye ,és Kaposvár vezetői mindig támogattak bennünket. Ragaszkodtunk, hogy a hagyományokat tisztelve, Kaposvár maradjon a társaság „fővárosa”, hiszen a gyökerek ott vannak. A „vidéki,” központ egyszerre előny és hátrány. Mert éppen a szervezési, ügyintézési dolgokat ^nehezíti. Ám e hátország nélkül még a fővárosi és má|sutt levő rendezvényeink sefn sikerülhettek volna... A Berzsenyi Társaság nem egy-két évre, hanem hosz- szabb időszakrá szerveződött. Most, hogy százezer forintot kaptunk az MTA Soros Alapítványtól irodalmi estek szervezésére, mindenekelőtt Kaposváron. Szombathelyen és a fővárosban kívánunk ezzel élni. Ami a kezdeti lendületet illeti : aligha lankad. Csakhogy a gyorsításhoz mind több tagunk közreműködését kell igényelnünk! Sok közös akarat teljesítheti az értékőrző vállalást Berzsenyi szellemi zászlaja alatt. V. I. A századik bika a „Százas oldalon Széchenyi Zsigmond lakhelyén EMLÉKSZOBA, SZÁLLODA AZ A kőröshegyi műemlék kastély és park nem tartozik a menthetetlen vagy éppen- hogy megmenthető, egykor szebb napokat látott urasági rezidenciák közé. De túlzás volna azt állítani, hogy az egyébként védettnek nyilvánított késő barokk épület és angolpark valamiféle megkülönböztetett bánásmódban részesült ez ideig. A kastély, akár csak a park, enyhén szólva, az ugyancsak barokk melléképület romos, a kovácsoltvas kerítésnek csak egy kis része maradt a helyén a szó szoros értelmében „mutatóba” (ez alapján rekonstruálható), s az ősi fák, hatalmas bukszusbokrok között áthatolhatáttan gaz. öles csalánrengeteg. A lakók már elhagyták az épületet, a tsz-iroda is máshová költözött. A Siotour ugyanis megvásárolta a hajdani Széchenyi-portát eddigi tulajdonosától, a földvári tanácstól, hogy nem csekély költséggel helyreállíttassa, s vonzóvá, hasznosíthatóvá tegye. Egy 1980-ban végzett VÁTI-fölmérés szakmai leírása a következőképpen szól a kastélyról: „Az épület emeletes, részben alápincézett, kéttraktusos. középfalas. Alaprajzi rendszere az emeleten a földszintével azonos. Nagyméretű égetett téglából épült, a pincében dongaboltozat van, a földszinten teknőboltozat. Tetőszéke dőlt. széklábas, kötőgerendás, szelemenes. Hódfarkú cseréppel fedett. . . Főpárkánya és a többi tagozat ép, könnyen rekonstruálható.” Továbbá említést tesz a tölgyfa lépcsőkről, a pailótokos ablakokról, rácsokról, spalettákról. cserépkályhákról, s a hall eredeti kőkeretes kandallójáról, végül megjegyzi: ..A kastély gazdára vár . . ." Az egykori gazda, Széchenyi Zsigmond (aki idézőjelbe teszi a ..kastély” szót, feltehetően a Széchenyi család jóval na„ELAFRIKÁZOTT” BIRTOKON gyobb, reprezentatívabb kastélyaira gondolva) 1923-tól 1932 őszéig lakott itt, s mint írja: „papíron”. Hiszen a nyolc év alatt három afrikai expedíción vett részt, s ha éppen nem az oroszlánok, elefántok, párducok után lopakodott írásaiban halhatatlanná tett bennszülött segítőivel, Magyarország különböző erdeiben vadászott. „Hol idei hívtak meg vadászni, hol amoda, alig győztem magam patronnal... Mindez persze nem segítette a régi mezőgazdasági mondás bizonyítását, mely szerint »-gazda szeme hizlalja az ökröt«. Nem. Az én ökreim nem voltak kövérek.” Kőröshegy első tulajdonosa Széchenyi György, Egervár' egykori kapitánya volt, aki Buda, Székesfehérvár, Kanizsa és Szigetvár visszavételekor kitűnt a törökök elleni harcokban, s ezért grófi rangot kapott a királytól. Zsigmond elődei általában Somogyváron, Nagygcenken, Horpá- cson laktak, ö volt az első (és utolsó) Széchenyi, aki Kőröshegyen telepedett le. A kastélyt Lajos nevű dédapja („a legnagyobb magyar” bátyja) építtette 1790 körül, gazdatiszti otthonnak. „A földszinten vendégszobákat rendeztem be. De utolsó kóröshegyi éveimben az egyre szaporodó oroszlánbőrök és egyéb afrikai fenevadak kiszorították már az esetleges vendégeket is. Sőt. már utóbb magam is kiszorultam, annyi lett a vadállat. Némi kímélettel úgy is mondhatnám, hogy egzotikus trófeáim lakoltattak ki Kőröshegyről.” Ezzel szemben tény: a Münchenben. Stuttgartban, Cambridge-ben tanult „gazda” gazdasági okok miatt kénytelen volt eladni kőröshegyi birtokát. Az apa (aki Balatonföldvár kiépítését, üdülőhellyé alakítását megkezdte), a Kőröshegytől a Balatonig terjedő földjeitől volt kénytelen megválni, reménytelennek tetsző üzleti vállalkozásait is félbehagyva), a fiú pedig már a köröshegyi határtól is. („Elafrikáz- ta". mondták a rokonok.) Dr. Fodor Jánostól, a Siotour igazgatójától tudom, hogy a legnagyobb magyar vadász és vadászíró emlékszobáit a kastély földszintjén tervezik berendezni. — Valahol azt írja Széchenyi Zsigmond, hogy noha vadászott Afrikában. Alaszkában és Indiában, legmeghittebb emlékei mégis a hazai tájakhoz, erdőkhöz, vadászterületekhez kötik — mondta. — Szívesen vadászott Somogybán is, és éppen köröshegyi birtokán 23 szarvasbikát ejtett. Egy holdvilágos éjszaka itt lőtte meg a századik bikáját is, az azóta Századik oldalnak, nevezett határrészen. Az emlékszobák berendezése, hangulata remélhetőleg méltóképpen idézi majd a nagy vadász, író. humanista emlékét. — Mikor kezdenek hozzá a felújításhoz, és milyen létesítményeket terveznek? — Mindenekelőtt a kéthektáros parkot szeretnénk rendbe tenni és a kerítés rekonstrukcióját végezzük el, hogy mielőbb valóban védetté tegyük a műemléket. A kastély rekonstrukciós terveinek elkészítését a Somogyterv vállalta: a szerződés értelmében december 1-jéig az úgynevezett engedélyezési, a jövő év áprilisáig pedig a kiviteli tervet kapjuk kézhez. Természetesen az országos műemléki felügyelőség segítségét is kérjük, ugyanis a műemléki szempontok érvényesítéséhez szigorúan ragaszkodunk a munkálatok során. Ami pedig a hasznosítást illeti... A somogyi kastélyok völgye című pályázatra érkezett munkákban előadott ötletek, elképzelések is hatottak ránk, amikor elkészítettük az úgynevezett kőröshegyi programunkat. Ügy tervezzük, hogy a kastély földszintjén, a Széchenyi-emlék- szobák szomszédságában úgynevezett szalonokat, pipázókat alakítunk ki korhű berendezéssel, valamint drinkbárt terasszal. Itt lesz a fogadó recepciója is. Az emeletre és a beépítendő tetőrészbe vendégszobákat tervezünk (hideg-meleg vízzel, gázfűtéssel): a szálló télen is nyitva tart majd. Az" ugyancsak műemlék mellék- épületben (gazdaház) étterem nyílik, terasszal, kerthelyiséggel, s ennek a tetőterében is szobákat alakítunk majd ki. A kastély másik oldalán felépítjük a gazdaház hasonmását, szintén szállóvendégek számára. Körülbelül 30—40 kétágyas szoba lesz a kőröshegyi „vadászkastélyban”. Széchenyi Zsigmond páratlan trófeagyűjteményének jelentős része a második világháborúban megsemmisült. Szabadság-hegyi otthona porrá égett, ám szülei házában szerencsére sok trófeája megmaradt. (Későbbi afrikai útjain a Természettudományi Múzeum számára gyűjtött.) Világhírű vadászati könyvtára a Magyar Nemzeti Múzeum külön kezelt gyűjteménye, sok használati tárgya, bútora múzeumok féltett kincse. A kőröshegyi emlékszobát a többi között Széchenyi Zsigmond özvegye segíti berendezni a háborút átvészelt trófeákkal, tárgyakkal. Európa-szerte ismert és elismert írói munkásságát, fotóművészetét is megidézi majd a kiállítás. Szapudi András
