Somogyi Néplap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-26 / 201. szám

Emtékgyűrű Jordán Tamásnak Évadnyitó ülés a színházban Jordán Tamás az emlékgyűr(ível Szemerkélt az eső tegnap délelőtt 11 óra tájban, de a Caiky Gergely Színház tag­jai a színészibejáró előtt gyü­lekeztek, mint minden évad­kezdő társulati ülés előtt Régóta nem látták egymást; az idei nyári szünet volt mostanában a leghosszabb. Igaz, nem csak nyaraltak. Spindler Béla például san­zonműsor felvételén szere­pelt a televízióban, és ugyan­itt Bohó Róbert rendezésében vett részt a Színházat ját­szunk című sorozatműsor forgatásán. Készül Zsombo­lyai János amerikai—magyar közös filmjében egy szerepre, s Kaposváron is feladatok várják. Bezerédy Zoltánt is megkérdeztük nyaráról. Ö Bacsó Péter Te rongyos élet című filmjében szerepelt. Lukáts Andorral már a nézőtéren találkoztunk, ke­zében képmagnókamera. Filmet forgat a Balázs Béla Stúdiónak az új szezonról. Nyári színben érkeztek má­sok is: Pogány Judit — Szo- csiban töltöttek néhány hetet —, Básti Juli, Csákányi Esz­ter, Lázár Kati, Czakó Klári kisbabával, Jordán Tamás, Máté Gábor, Gőz István.., Babarczy László igazgató köszöntötte a társulatot. „Ki vagyunk éhezve a munkára Pensa er, 1983. július 14. A távolsággal alakul a táj, ám nyilván nem a kilométe­rek száma a döntő. Hanem? Az, amit rossz szavakkal „emberi környezetnek” szok­tak nevezni. Az előző nap ausztriai kilencszáz kilométe­re halmozta a környezetkul- "tiira látnivalóit. Először az­zal, hogy alig láttunk elha­nyagolt épületet Ha ezt be­tudjuk annak, hogy itt min­denki a magáét szépíti, ak­kor azt is hozzá kell tenni; magukénak érzik, tudják az út menti füves területet vagy a parkolóhely vízcsap­ját is. Másodszor az tűnt fel, hogy mennyire szolid ízlés­sel alkalmazták a színdina­mikát. Az előbbi szolid jel­ző talán nem a legponto­sabb, nyilván csak hosszabb eszmecserével és vizsgálódás­sal lenne kideríthető; ők hogyan gondolják. Az autó szélvédőjén kipil­lantva hamar megbizonyo­sod lünk arról, ahol jártunk, ott ismeretlen a kérdés: ap­rófalvak, mi 'lesz veletek? A legkisebb, néhány házból ál­ló településen volt benzinkút vagy Gasthof, Kaufhausról nem is beszélve. A kíváncsi­ság vitt minket a gasseni vá­sárlóházba, ahol az önkiszol­gáló kis kocsit zokniktól a rádióig, sapkától az étkész­letig bármivel telerakhattuk volna. Az ADEG számára nincs elveszett, megszűnésre ítélt település. Nyolcszáz kilométerrel odébb, Zürich és Bern kör­nyékén ugyanezt állapíthat­tuk meg. Az Interlakenbe tett kirándulás során bármi­lyen, akár magányosan álló parasztház előtt haladtunk is el, a nyomát sem lehetett észrevenni annak, hogy vala­miért hátrányos helyzetben volnának. Az inkább, hogy a gazdák egyénítésre töreked­tek. A jellegzetes fageren­dás svájci építkezés adta le­hetőségeket faragott, festett erkélyekkel, a szigorú Vona­lakat megtörő, sajátos rend­szerbe foglaló megoldásokkal tarkították. (S mire gondol­hattunk itt? Arra, hogy miért tűnnek el a magyar falvakból a népi építészét hagyományai, miért váltják fel a szép „parasztbarokk” házakat *a típustervek alap­ján épülök?) Szólni kell még a muskát- fecraU Fensier-ban, a Les — mondta —, és rengeteg munka vár minket az 1983 84-es évadban!” Érté­kelte a nancy-i szereplést; az összkép azt bizonyítja, hogy a kaposvári színház munká­ját megbecsüléssel fogadták, s jegyzik a nemzetközi szín­házi életben. Üj csoportos színészeket mutatott be a társulatnak, melynek tagjai közül Nagy Mária, Gyuricza István és Dunai Károly gya- korlatos színésszé lépett elő. A Csiky Gergely Színház új évadának tervét már is­mertettük e hasábokon. Eh­hez képest változás az, hogy vendégszereplő-egy eztetési gondok miatt a West Side Story-t egy másik évadban sorolják újra a tervek közé; helyette a Filmcsillag című szovjet operett kerül majd színre. Az idősebb nemzedék bizonyára emlékszik még melódiáira. A szezon Acs János rendezésében Lázár Ervin A kisfiú és az orosz­lánok című meséjével indul a gyermekszínház előadása­ként. Szeptember 30-án a felnőttbérlet tulajdonosai kö­zül már sokan látják Molnár Ferenc Liliomát. A stúdió- előadások Máté Gábor ren­dezésében Enquist Tribádok éjszakája című drámájával indulnak; Jordán Tamás, Sandres modem villájában ugyanúgy ott voltak az erké­lyen, mint Schwarzenfourg- ban vagy Bemben. Megra- gadóan széppé, kellemes lát­ványává tettek minden há­zat. (Újra csak hazaszállt a gondolat, és lakónegyedek képe ugrott elő, olyanoké, ahol egyetlen cserép sem volt az ablakban, egyetlen muskátli vagy más virág sem oldotta az egyhangúsá­got. Miért, kérdezhetjük, hi­szen ez nem akkora befek­tetés, hogy akármelyik lakó ne bírná ki. A környezet szeretete és tisztelete persze kell hozzá.) Sőt, sok-sok ap­ró településen még a határ­táblára is akasztottak egy láda virágot. Ügy vélem, an­nak kifejezésére, hogy így, ilyen kedvesen várják és köszöntik az idegent. Az Idegent, a , turistákat megbecsülik Svájcban. Több apró jelét tapasztaltuk en­nek. Az egyik az interlakeni ajándékboltban az eladó (vagy tulajdonos) az ajtóig kísért minket és megköszön­te a vásárlást, sőt, invitált, hogy legközelebb is hozzá térjünk be. A másik: a nyolcszázötven éves Thunban a Kaffestube pincér nő je lát­va, hogy két gyerekkel va­gyunk, a fogyasztás mellé adott két körhinta jegyet; ha a fiatalok megitták a kólát, akkor üljenek fel ingyen. Nem a pár fillérnyi érték volt ebben a megható, ha­nem az, hogy a szorosan vett munkáján túl is figyel­mes volt. Thun váráról és az otthoni híres testvérgyilkosságról, minek következtében Bern megszerezhette a várost és 190.3 óta beültethette helytar­tóit, már korábban hallot­tam. A reneszánsz városháza (Rathaus) és a Zähringer hercegek lakóhelye méltó hírnevéhez. Az Aare partján körbejárva láthattuk, hogy Thun lakói is mindent meg­tesznek az idegen érdekében. Fellobogózták a várost, hívo­gató árukat tettek ki. Sőt, belecsöppentünk egy nemzet­közi verklitalálkozóba. Hol­land, dán, német verklisek járták az utcákat, századfor­duló körüli ruhákban. Volt, aki cilinderrel a fején teker­te a hangszerét, mások zsa­kettben feszítettek. A legnagyobb sikere két­ségkívül a csacsi vontatta verklinek volt. A Grüs* aus Berlin feliratú kis kordén Spindler Béla, Lázár Kati és Básti Juli alakítja a négy szerepet; a színpad alakul át nézőtérré... Premier: októ­ber elseje. Játsszák majd a szezonban a János vitézt — a Vígszín­házban is — a Búcsúelőadást — a Fővárosi Nagycirkusz­ban a Mario és a varázs­lót a Játékszínben, illetve a Scéné Színpadon, s az 0, azok a szép napokat Az igazgató beszélt arról, hogy a társulat kis létszámú, így az idei évadban minden­ki kap olyan feladatokat, fogatlan vénség tekerte a kart, és kedveskedett sok gyereknek azzal, hogy felül­hetett a szürke állat hátára. A kis játékvödröt, amelyben a centime-okat gyűjtötte, öt­letes módon a csacsi füle mellé kötötte, és hangos „viel Dank” szavakkal köszönt meg minden pénzdarabot. Hallgatóit figyelemmel tar­totta, s a nemzetközi versen­gésben így gyorsan sikerült az élre törnie. Mi is tapsol­tunk neki, noha az osztatlan elismerésünket az a kétszer három méteres hangszer vál­totta ki, amelyet marionett figurák díszítettek, és a zene mellé eljátszottak egy kis drámai történetet is. Thumból Pribourg felé vettük az utat. A sziklafa­lakkal körbevett középkori városban avatott idegenveze­tő volt Major-Zala Lajos. (Folytatjuk.) — Visszamagázódtunk? Hát visszamagázódtunk — álla­pította meg Miké. — Szo­morú fejlemény ez, bár vár­ható volt. Engem az érdekel, mit talált uraságod a pincé­ben eifalszva. No persze a részvényeken, az egyéb ira­tokon és az ócskaságokon kí- vü-- Milyen pincében? — Maga, uram, makacs, mintegy öszvér. Ma éjjel ott jártam néhány társammal, és kibontottam a falat. Ne kön- törfalazzon, térjen a tárgy­ra. . — Maguk kibontották? Ak­kor maguk betörtek! Akkor ott a maguk ujjlenyomata. Takarodjék vagy hívom a rendőrséget! — Ejnye, ejnye, mindig ez a hebrencskedés... Képzelje, épp a maga megbízásából törtünk be. Négyen valljuk majd egybehangzóan. — Rablóbanda! Nem hi- mtft «i a hiMUgi ágot... melyekkel képességei legja­váról adhat tanúbizonyságot, illetve ezeket fejlesztheti. A szakmai-művészi irány vál­tozatlan; az emberek nem­csak azt várják, hogy kiszol­gálják őket, hanem, hogy többét, újat kapjanak a szín­háztól. A tavalyi nézőszám minden eddigit túlszárnyalt: 21? előadást tartottak, melyet összesen 152 432 ember látott. Beszélt a gondokról is: a gazdasági tényezőket említ­ve, melyeknek feszültségét a fenntartók igyekszenek eny­híteni. A szinészház építése is: késik ... Dr. Balassa Tibor, a me­gyei tanács elnökhelyettese a megyei és városi párt- és ál­lami szervek jókívánságait tolmácsolta az új évadhoz. Utalt az évadzárón mondot­takra, leszögezve, hogy meg kell tartani a más színházak­tól eltérő vonásokat, a mű­vészi törekvéseket, de a ter­vezésnél figyelembe kell ven­nie a vezetőségnek a mai gazdasági viszonyokat. A tár­sadalmi szerveknek ezentúl — mondta — meg kell kap­niuk a társulaton belüli szerepkörűiket, hogy eredmé­nyesen tevékenykedhessenek, Kialakult a színház felújítá­sának ütemterve, kirajzolód­tak a feltételek, s az év vé­gén dől el, hogy a felújítás időszakában a működést ho­gyan tudják biztosítani. A színészlakás-számí tőközpont közös épületének alapozása hamarosan megkezdődik, tá­jékoztatta a társulatot az el­nökhelyettes. A társulat ezután szavazott a Komor István emlékgyűrű idei tulajdonosáról. Művészi munkájáért Jordán Tamást Jászai-díjas színművész érde­melte ki a megtisztelő díjat. — Téved; elhiszik. Nézzen ki az ablakon, ott vannak a ház előtt a szerszámok, ami­ket kölcsön adott. Teszár odafurakodott az ablakhoz, és kinézett. A tár­gyakat fölismerte. — Hogyan jutottak hozzá­juk? — kérdezte hebegve. — De hiszen maga adta ide a kulcsokat — mondotta Mi ke és zsebéből előhúzta a kulcscsomót. — A feleségem kulcsai — ismerte föl a sapindai na­pok szerencsétlen főrendező­je. — Egymás közt szólva: azok. Ö küldi, és üzeni, hogy nem akar visszajönni. — Meg kell őrülni! — Néni bánom, de csak ha előbb vallomást tett. — Mit kivan? — nyögte Teszár összeroskadva. — Engem voltaképpen 'eg- inkább egy bizonyos korona érdekel. Talált a fal mögött koronái vagy nem? Őszinte Naplójegyzetek Svájcból I. Laczkó András L. L. A legtöbb szülőnek és gyermeknek a hazapakolás a legfőbb balatoni hétvégi program, hiszen hétfőtől már megkezdődik a tanév az általános iskolások szá­mára. Borús, esős időt ígér­nek szombat-vasárnapra a meteorológusok, rpi pedig színes ajánlatot, főként a tárlatok csendjét kedvelők­nek. A siófokiak Vasas Károly Munkácsy-díjas szobrász- művész fémből kiöntött gon­dolatait láthatják a Dél-ba­latoni Kulturális Központ­ban. Az emeleti galériában Somogyi Győző üdítően szel­lemes grafikáit vehetjük szemügyre. (E heti fotónk a Galícia című grafikáját áb­rázolja.) Vasárnap este ki­lenckor a KI;' KB Rajkó­zenekara és xanckara ven­dégszerepei a siófoki üdülő­helyi klubban. A nívós ci­gány folklórműsor bizonyá­ra sokakat vonz majd. Szántódpusztán a helytör­téneti és a kőröshegyi sző- .lőtermesztési és borászati kiállítás biztosít látnivalót az ide betérőknek. Bogláron a kápolnák csendjében Ka­színes képet nyújtanak róla. Nagyatádon ma tíz órától a 2. számú általános iskolánál játékdélelőtt lesz. Az Ady Endre iijúsági klubban szombaton műsorral egybe­kötött zenés estre kerül sor 19 órától. Az est bevételét a mozgáskorlátozottak részé* re fizetik be az egyesület Somogy megyei számlájára. Tabon, a galériában a Ka- poli-emlékkiállításon első díjat nyert Nagy Ferenc fa­ragásait nézhetjük meg. A kaposvári programok közül kiemelkedik a Somogy megyei művelődési központ szervezésében zajló, Margit téri napok háromnapos ren­dezvénysorozata. Ajánla­tuk pénteken délelőtt tíztől: a kicsiknek várépítés. Szom­baton délelőtt újra az isko­lásoknak szerveznek prog­ramot, délután háromtól pe­dig íjkészítő foglalatosságra csalogatnak. Négykor a tör­ténelmi és haditorna klub jelmezes bemutatója, utána pedig az elkészült íjakkal verseny gazdagítja a prog­ramot. Este hétkor a Ba­rock együttes a bál zene­szolgáltatója. Vasárnap ki­rácsony Gábor festőművész képeit láthatjuk. Lellén, a művelődési házban a husza­dik Kapoli-emlékkiállításon szereplő faragásokban gyö­nyörködhetünk. Fonyódon Deák Ilona festőművész és Lóránt Zsuzsa Munkácsy- díjas szobrászművész a Nyári Galéria vendége szep­tember 10-ig. Marcaliban, a kulturális központ galériájában Eszak- Mazowsze népművészetéről tudhatunk meg többet. A sajátos, közép-lengyelországi díszített szőttesek, futósző­nyegek, fafaragások, a kur- piei, borostyánnal díszített« népviselet és a házablako­kat csinosító papírkivágások lenctől vásárt tartanak a Margit téren. Két órától új­ra a fiatalok következnek, a sárkányépítéshez kapnak jó tanácsokat. Fél hatkor a Fo­nómunkás Kisszínpad Gyur­ka László drámáját, a Don Quijotet adja elő. Hét óra­kor a kaposvári Ragtime Band dzsesszhangversenyé­re kerül sor. Este kilenckor torony zenével fejeződik be a háromnapos programsoro­zat. A Mozimúzeumban ma este fél hatkor a Szelíd vad­nyugat megy, ugyanitt pén­teken és szombaton egy an­gol politikai szatírát — a Britannia gyógyintézetet — vetítenek előjátszásban. feleletet kérek, mert külön­ben ... . Intőén fölemelte az ujját, de további fenyítésre nem volt szükség. Teszár három ujját cserkészmódra az ég­nek emelve megesküdött, hogy nem látta. Felsorolta, amit elvitt, és az nem is volt kevés, de koronát nem látott. Sehol, semmiféle ko­ronát. — Díszeleg a kiállításon egy oldal egy gyereklány naplójából — folytatta Mike. — Mint mindketten tudjuk, az a szegényebb néposztály­ba tartozó gyereklány Cla- risse kontesz volt. Hol a tel­jes naplója? Szinte azonnal előkerült a Louis Quatorze íróasztal egyik rejtett fiókjából. Mike felütötte az 1943-as júniust. Ötödikétől tizenkettedikéig nem volt bejegyzés, ötödiké Csépakispusztáról volt kel­tezve. Szó esett benne egy bizonyos Janiról, aki hékliz- te a Riskát, továbbá arról, hogy „gyorsan abba kell hagyni az írást, mert atyám jön a csézán”. Tizenkettedike Budapesten érte Clarisse-t, és a szöveg azzal kezdődött, hogy „Lábadozom, mert el­tört a lábom De már nem is fáj, csak a gipszem.” — Tehát kétesélyes — dör- mögte Mike. Teszár nem értett#,' de szolgálatkészén megkérdezte, hogy tessék, Mik* erre meg­érdeklódte, hogy merre van Csépakispuszta. Kiderült, hogy semerre. Csépakispuszta megszűnt. De megszületett helyette az Üj Élet Terme­lőszövetkezet Fakitermelő üzemegysége. Ami azután szintúgy elpusztult, ám is­mét föléledt, s jelenleg az Állami Erdészet csépa járási alsó üzemegységének repre­zentatív vadászlaka néven működik. Nem, idegenek oda be nem térhetnek, illetve kizárólag a pesti központ be­utalásával rendelkező valu­ta ris vendégek. Miután ez is tisztázódott, a lócsiszár fia reménykedve megkérdezte, hogy elége­dett-e a vendég. — Mindenesetre — hang­zott a válasz — egyre kelle­mesebben társalgónk. Azt hiszem, nem is fogom felje­lenteni magát. Csak még egy indítványom volna. — Igenis — mondotta Te-; szár sarkait ös&zecsattintva. — Jelentse föl magát — javasolta derűsen Mike. A csúcsos fejű hápogott. Töredékes szavai azt a néze­tét tükrözték, hogy nem ezt érdemelte. És nem is haj­landó. (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP GOMBÓ PÁL Ki eltilaiitt jma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom