Somogyi Néplap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

XXXIX. évfolyam, 102. szám 19S3. május 1.. vasárnap V$NY|/; $» Fi Amit ünnepelünk: a munka Virizlay Gyulának, q SZOT titkárának május l-i rádió- és tévébeszéde Kedves Nézők, Rádióhall­gatók, Barátaim! A munkásosztály legna­gyobb nemzetközi ünnepére készülünk. Az előestén kö­szöntőm önöket pártunk, az Elnöki Tanács, a kor­mány és a szakszervezetek nevében. Sajátos ünnep május el­seje. A munka és az embe­ri méltóság szülte, s így az esztendő legszebb napjaként él bennünk. Igaz, az első budapesti nagygyűlés óta az ünnep jellege formáló­dott, alakult, de tartalma változatlan: ma is a béké­ért, a tisztességes emberi életért és a munkáért har­coló dolgozók seregszemlé­je. i Aligha lehet megállapíta­ni, hányán ünnepelnek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei má­jus elsején borultabb a vi­lág égboltja, a dolgozó tö­megek szándékosan meg­rontott világpolitikai légkör es a vele együttjáró gazda­sági válság fenyegetettségé­ben ünnepelnek. De ünne­pelnek! Hiszen bármilyen is le­gyen a helyzet, a munka, az alkotás tartja fönn és nemesíti az emberiséget. E meggyőződéssel köszöntjük mindazokat, akik töretlenül küzdenek, dolgoznak és hisznek a köznapok munkás erejében. Hívunk mi is mindenkit május elsején ünnepelni. Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyug­díjasokat, a veteránokat, hi­szen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a má­hoz. Közük van minden eredményhez, aminek ma örülhetünk. Épületekben, hidakban, tervekben, alko­tásokban él tovább munkál­kodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és aka­rattal haladhatunk minden május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra em­lékezünk, hanem a mára s a holnapra is tekintünk. Hagyományaink, céljaink és eszméink erejének tuda­tában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgozói és a magyar dolgozók nem elő­ször ünnepük nehéz körül­mények között a mynka nagy ünnepét. Hazánk is többször volt nehéz helyzet­ben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban mindig, és most is, a dolgozó emberek cselekvő magatartása volt Semmivel Ünnepélyes zászlófelvonás Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ün­nepe tiszteletére szombaton a Parlament előtti Kossuth Lajos téren katonai tiszte­letadás közepette felvonták az állami zászlót Ugyancsak katonai tiszte­letadással vonták fel a ma­gyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zász­laját a gellérthegyi felszaba­dulási emlékműnél. sem helyettesíthető az az elszántság és akarat, amely- lyel fölűlemélkedtürtk a po­litikai es gazdasági nehéz­ségeken. E küzdelemben embermilliók fegyelmezett, örök tüntetéssel fölérő mun­kálkodása visz előre. Kétségtelen, hogy a gaz­dasági helyzet kihívásai egyre keményebbek, s nap mint nap munkára, a figye­lem és a fegyelem összpon­tosítására késztetnek ben­nünket. Felszabadulásunk óta talán még sohasem volt olyan egetően nagy szükség az öntudatos munkálkodás­ra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy meg­őrizzük mindazokat az ered­ményeket, amelyeket a ma­gunkénak mondhatunk. Tudnunk kell, hogy fejlődé­sünk feltételeit megteremte­ni, megóvni, gondjainkat megszüntetni nekünk ma­gunknak kell. Óriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és különleges vállalkozás. A gondolkodás és a gya­korlat régi, avult formáival (Folytaiéi a 2. oldalon.) AI oszkva Átadták a Lenin- békedíjakat Mikisz Theodorakioz görög zeneszerző, Liber Sereyni Uruguay-i politikus. Mahmud Dervis palesztin költő és John Morgan kanadai lelki­pásztor kapta meg az 1080— liNKL évre szóló nemzetközi Lenin - békedi ja t. A nemzetközi Lenin-béíke- díj bizottság határozata ki­mondja, hogy e közéleti sze­mélyiségek „A béke megőr­zéséért es megszilárdításáért vívott harcban szerzett ki­magasló érdemeikért” részé- sültek a kitüntetésijén. A díj odaítéléséről, a be­terjesztett javaslatok átte­kintés« után a nemzetközi Lenin - bek ed i j -bízó ttság ápri­lis 21 -i ülésén döntött. A bizottság elnöke Nyiko- laj Blohin akadémikus, tag­ja". nemzetközileg ismert sze­mélyisegek. A bizottság tag­jai között van Anna Seyhers német írónő, Renato Guttoso olasz festő, \guyen Thi Binh vietnami és Jozef Cyrankie- wiez lengyel politikus. Sok Q munka a hetesi Vikár Béla Tsz kertészeté­ben. I,eszedtek a síkfóliát a káposztáról, s az asszonyok már kapálják is a kéthcktáros táblát. A fóliasátrakban virágzik a paradicsom — ez is ad munkát. Május végén már szállítanak paradicsomot az üzletekbe Kádár János válasza hat európai ország felhívására Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt arra a feL hívásra, ameivet Ausztria, Ciprus, Finnország, San Ma­rino, Svédország es Jugoszlá­via állam- és kormányfői a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érdekében intéztek a helsinki záróok­mány aláíróihoz. A Központi Bizottság első titkára válaszúban nagyra értékeli és a madridi talál­kozó mielőbbi eredményes befejezésére, az európai biz­tonsági és együttműködési folyamat fenntartására irá­nyuló pozitív lépésként üd­vözli a semleges és el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek kezdeménye­zését. A Magyar Népköztársaság politikájában, nemzetközé te­vékenységeben a helsinki zá­róokmány elveit és ajánlá­sait követi. Osztja a felhí­vásban kifejezésre juttatott aggodalmat a madridi talál­kozó jelenlegi állasával es az európai biztonsági és együttműködési folyamat ege&zével kapcsolatban, a azt a meggyőződést is, hogy sür­gős politikai döntősre van szükség, a Madridban folyó munka mielőbbi eredményes befejezese érdekében. A Magyar Népik ózta rsasóg szövetségeseivel és Európa több más államával együtt, kezdettől fogva tanújelet ad­ta a konstruktív munkára irányuló poü taxa! készség­nek. Most arra van szükség, hogy azok a kormányok, amelyek eddig vonakodtak ettótl, ugyanígy járjanak el és építő szellemben segítsék elő a konszenzus elérését. Kádár János válaszában kifejezésre juttatja meggyő­ződését, hogy a madridi ta­lálkozó eredményes befejezé­se lendületet adna az euró­pai biztonság és együttmű­ködés folyamatának. A talál­kozó kudarcának viszont kedvezőtlen hatása lenne Európa és szélesebben véve a világ helyzetére. A magyar küldöttség a jö­vőben is minden tőle telhe­tőt megtesz azért, hogy a madridi találkozó tartalmas es kiegyensúlyozott záródo­kumentum elfogadásával mi­előbb befejeződjék. A hat állam- és kormányfő felhí­vása újabb énekes bátorítást ad küldöttségünknek e tevé­kenységében. Változatlanul az a véleményünk, hogy a semleges és el nem kötele­zett országok záródokumen­tum-tervezete jó alap a madridi tanácskozás eredmé­nyes befejezéséhez — hang­súlyozta a Központi Bizott­ság első titkára. (MTI) V an anyanyelvűnknek egy régi, kedvesen csipkelődő szófordulata: megfogni a munka boldogabbik veget. Vagyis nem a könnyebbiket, hanem a boldogabbikat} a nehezebbet. Az az ősi tapasztalat, hogy boldogulni csak így lehet, ott mosolyog e szólás mélyen. Reszesaratók, napszámosok, pat- holókoi'CLcsok, bányászok, az első hengermalmok zsakoloí vagy az első vashamorok proletárjai találtak ki? V agy azok, akiket megcsapott már a szerveződő munkásmozgalom korát szele? A munka hatékonyságának fogalmáról még semmit- sem hallhattak, de a lényeget érezték és szépen ki tudtak fejezni. , ., Az életet adó, teremtő munkát ünnepli ma a négymil­liárdos emberiség munkából élő nagy többsége. A munkások államaiban, a szocialista országokban állami rangra emelt ünnepként, másutt szolidabb keretek között, de féltve őrzött hagyományként. A földkerekség sötétebb zugaiban pedig be­tiltva. titokban, vagy harcos demonstrációként. Május elseje a világ munkásainak, dolgozóinak hatalmas, nemzetközi mé­retű összefogását fejezi ki: összetartozásunkat tekintet nél­kül a bőrszínre és a politikai színárnyalatra, a világnézetre vagy a műszaki-gazdasági fejlettség színvonalára. Sokszínű, egész bolygónkat behálózó jelképes felvonulás ez a mai ün­nep szimbolikus kézfogás, szövetkezés a munlca becsületének kivivasára vagy erősítésére, s ami ettől elválaszthatatlan, mert legfőbb elemi feltétele: a béke megvédése. Hivalkodás nélkül, szerényen, de önérzettel megmutat­hatjuk a világnak, hogy az ország, amióta sorsának irányí­tását maga a munkásosztály, a dolgozó nép vette kezébe, gazdaságilag is a jó közepesen fejlett országok közé vere- kedte fel magát. Magasabb szintre, mint a vele azonos pont­ról. azonos történelmi elmaradottság tehertételeivel induló, de tőkés társadalmi viszonyok keretei között maradt, kapita­lista úton járó országok többsége. Munkánkkal évtizedünk küszöbéig olyan életszínvonalat értünk el, amely nem lebe­csülendő, a leggazdagabb, a gazdaságilag legfejlettebb tőkés társadalmak mércéjével sem. Beleértve ebbe az életszínvo­nalba természetesen nemcsak a fogyasztást, hanem a létbiz­tonságot, s az élet minőségének más meghatározó tényezőit is. Gondjainkat elismerve nagy eredményünk, hogy szocia­lista népgazdaságunk talpon maradt az utóbbi négy év világ­gazdasági viharaiban is akkor, amikor gyengén vagy köze­pesen fejlett, sőt nálunk fejlettebb nemzetgazdaságok meg­rendültek. A part, társadalmunk vezető ereje, látszatra szerény, valójában csak nagyon kemény munkával elérhető célt tűzött ki évtizedünk küszöbén, a XII. kongresz- szuson: az elért eredmények megvédésének és a későbbi továbblépés megalapozásának programját. Ezt az irányvonalat erősítette meg néhány napja a párt Központi Bizottságának — a két kongresszus közötti „fél­idős” határozata. Erőt és magabiztosságot sugárzó tény, hogy az eddigi tapasztalatok nem kényszerítenek bennünket az irány, a határozatok módosítására, a VI. ötéves terv megvál­toztatására. Ugyanakkor hallatlan erőfeszítésekre az eddigi­nél is komolyabb munkára van szükség azért, hogy ezt az irányt tartani tudjuk, feladatainkat — kivált az ideieket — képesek legyünk teljesíteni. A munka ünneplésére csak a hétköznapi szívós cselekedetek .eredménye, munkánk haté­konyabbá tétele jogosíthat fel bennünket. A kor. amelyben élünk — s amely apáink, nagyapáink nemzedékének a májusi zászlók alá sorakoztatásával a mun­kásmozgalommal kezdődött — az emberi történelem legna­gyobb változásait hozta. A tőke uralma vagy a munka uralkodása? Ez a két társadalmi rendszer fő kérdése. Ehhez társul a második, nem kevésbé sorsdöntő kérdés: a munká­ban — a munka hatékonyságának, termelékenységének, ered­ményességének versenypályáján — dől el a küzdelem vagy pedig földünknek a világűrre is kiterjesztett termonukleáris csataterein, egy olyan összecsapásban, amely az emberi civi­lizáció és kultúra, a tudomány és technika, minden eddigi emberi munka összes gyümölcsét hamuvá égeti? Az értelmes válasz csak egy lehet: a békének nincs ésszerű alternatívája. A nehéz körülmények között sincs más választási lehe­tőségünk, nem lehet más válaszunk: csak a munka. Mindennapi aprómunkával — valójában óriási küz­delemben — megvédeni elért eredményeinket, gyarapítani a világban szerény lehetőségeinkhez képest a munka társadal­mának vonzerejét; szót érteni a munkából élő emberek kö­zös nyelvén, a munka nyelvén; a gazdasági fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen, kölcsönösen előnyös kapcsolatok által egy­úttal enyhíteni a feszültséget; hozzájárulni a béke legfőbb biztosítékának, a szocialista világrendszer erősítéséhez —- csak ez lehet az egyetlen értelmes válaszunk korunk kihí­vásaira. Nehéz ez a munka? Igen. De éppen ezért — valóban! — ez a boldogabbik vége. ÜL JEN MÁJUS ELSEJE !

Next

/
Oldalképek
Tartalom