Somogyi Néplap, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

gyermekeknek Együtt a felnőttekkel! Hurrá! Szabad szombat, hétvége! Az elhatározásnak szigorú szülői kérdések vet­nek gátat: ki vezet bennete­ket? Hová mentek? Meddig maradtok?. Felnőtt kísérő nélkül?. . Hogyan gondoljá­tok? Nem! — hangzik a dör­gedelem. Mit lehet itt tenni? Jó, ha a meghosszabbodott hétvégi szabadidő program­jának szervezését már hétfőn elkezdi az őrs vagy a lakóhe­lyi baráti közösség. Tervezzó­Labirintus Áginak megígérte az édes­apja. ha év végi bizonyítvá­nya jó lesz, olyan ajándékot kap, amire már évek óta fáj a foga. Ha a labirintus út­vesztőiből sikerül a felső sor betűit az alaó sor körőcsMi­be eligazítani, megtudjátok, milyen ajándék vár Ágira, ha jól tanul. (A válasz helyességét el­lenőrizhetitek a 14. oldalon.) tek meg, mit szeretnétek csi­nálni!... Kirándulni? Való­színűleg van az iskolában vagy a csapatban rendszere­sen túrázó pajtás, őrs, szak­kör. Kérjetek tanácsot be­széljétek meg az útvonalat, a látnivalókat, a közlekedéssel kapcsolatos tudnivalókat. Már kész programmal (indu­lás, közlekedés, úticél, visz- szaérkezés) álljatok szüléitek, csoportvezetőtök, osztályfő­nökötök elé. Az sem árt, ha megtudakoljátok egymástót kinek a szülei szeretnek ki­rándulni, s őket próbáljátok „beszervezni”. Olykor egy fiatalos nagyi is vállalkozhat kísérőnek. A felnőtt jelenléte egy-egy őrsi programon — olykor el­engedhetetlen. Mert bizony előfordulhat baleset, eltéve­dés, csomag elvesztése, vo­natkimaradás, késés stb. — s ekkor egy tapasztaltabb fel­nőtt vagy nálatok idősebb jobban tud dönteni. Akkor sikerül jól a prog­ram — a kirándulás, a mú­zeumlátogatás, a társadalmi munka, a gyűjtőmunka, sportversenyek, színház-, mo­zilátogatás, ha olyan felnőt­tel, ifivel mentek, aki maga is szereti, ismeri mindezt. Mert akkor nemcsak kísér benneteket, hanem ötleteivel gazdagítja a programot. A ..náthás” szalonka A kutast erdész vadásztár­samtól érkezett lapon csak egyetlen szó volt: Megjöttek! Ez a szó hevesebb dobogásra késztette szívemet A Sándorok nevenapján es­tefelé ki is robogtunk Laci pajtással a kutas-cseri erdő­be. A Pintér-tanya mögötti fiatal tölgyes és a szálas er­dő szélén egy korhadó fenyő­rönkre ültünk, mert még a nap nem nyugodott le. A müút felől állandóan hallatszott a gépkocsik mo­torjának zaja, mert északke­leti szél fújdogált. Hangos volt az alkonyati erdő a ma­darak dalától. Mögöttünk a száraz avaron feketerigó szöszmőtölt. Távolabbról ijedt récehápogást hallottunk. Né­hány perc múlva el is repült felettünk a felriasztott csa­pat ezután egy ölyv szállt az égeres fölött északi irány­ba. A nyiladékon túl, az idős tölgyesben szajkó riasztott. Két kis cinke a mögöttünk le­vő fákon csendesen beszélge­tett, és akrobata ügyességgel a kéregrepedéseket vizsgál- gatta. Lackó hátrafordult és fejével á cinegék felé intett. Ebben a pillanatban hangos őzriasztás kezdődött. Hama­rosan ki is derült, mi okozta az őzek riadalmát. Négy sül­dő ballagott át a nyiladékon, tőlünk ötven méter távolság­ra. — Hej, ha a golyóspuska Itt lenne, ezek közül kettőt is kilőhetnénk — jegyezte meg Lackó es a disznók felé mu­tatott. Az őzek most még hango­sabban riasztottak. Hamaro­san ennek is megláttuk az okát Hat szarvas sorakozott át a nyiladékon. A nap vörös korongjának már csak egy kis része látszott. Hamarosan el is tűnt a bőhönyei szőlő­hegy mögött — Azt hiszem Itt az ideje, hogy a száraz levelű tölgy- fáeskák takarásába álljunk, mert napnyugta után várható a húzás — szóltam a távcső­vel nézegető Lackónak és el is indultam a nyiladék szélé­hez. Lackó mögém állt, és ahogy én, ő is forgatta fejét. Két varjú repült délnyu­gatról északkelet felé. Han­gos ka rogásuk fölverte a sö­tétedő erdő csendjét. Az őzek is megnyugodtak, a rigó is elfújta fohászát Hangos suhogássá! elrepült felet­tünk egy csapat madár. Az erdőt betakarta az esti ho­mály; a hold vékony sarlója előtt ki gyűlt az esthajnali csillag. .. Ekkor az égeres fölött: Kvoórr . I - kvórr ,;. kvoórr- r-ogva elhúzott egy szalonka. Nem láttam, csak a hangját hallottam. Ránéztem az órám­ra; pontosan tizennyolc óra húsz perc voR. Durr, durr, öusrr, csattant gyorsan három lövés, aztán a fák tetejét sú­rolva elrepült felettünk egy szalonka. — Pszippsz — pszippsz — psz, hangot adva el is tűnt a sötét erdőben. Néhány percig vártunk még. aztán elindul­tunk a kocsihoz; Messze bent az erdőben egy bagoly huho­gott ... Hazafelé jövet sokáig hall­gattunk. Amikor a kaposújla- ki sorompót elhagytuk, meg­szólalt Lackó.-r— Ugye, náthás volt az a szalonka, azért tüsszögött... Az, amelyik fölöttünk elre­pült. — Lehet, Lacikám, mert influenza járvány van — mondtam nevetve, aztán meg­magyaráztam a két hang kö­zötti különbséget. Tóth Ferenc Bayer Béla• Altató Rozsdás az alkony — nyúlik az árnyék, sombokor pisszen — moccan az ág. vadrózsa izzik part hűvösében, kortyukat bontják lomhán a fák. Kósza harangszót ringat az este, \ csillagot hintáz a bársony ég, halk hegedűszón surran az álom. bokol a hold — és ring a sötét. Tojáshölgyek, tojásurak Készíthetünk főtt-tojásfejű „néni-bácsi” csoportot. A hagyományos főtt tojást gyurmatestre ültetjük (1 ka­nál konyhasóból, 3 kanál lisztből, kevés vízzel sűrű, tésztaszerű másszát készí­tünk.) Száradás után festhető, vízfestékkel, filctollal arcot, ruhát mintázunk. A fejtetőre az idősebb urak részére köny- nyed vattafrizurát, a hölgyek­nek vastag pamutszálak se­gítségével löknis, vagy fejtett fonalhulladékból bozontos frizurát ragasztunk. Kedvelt madaraink a fecskék Magyarországon három fecskefaj él, közülük a füsti- és a molnárfecske kizárólag az ember közelében, falvak­ban, városokban, a partifecs­ke főként a folyók, tavak környékén, ahol elhagyott só­derbányákban, meredek part­oldalakban fészkelnek. A ftis- tifecske színezete acélkék, homloka és torka rozsdavö­rös, alsóteste fehér vörhenyes árnyalattal. A molnárfecske felül ugyancsak acélkék, de háta_ és egész alsóteste hófehér, ez a házak körül keringő mada­rakon mindig jól látszik. Rendszerint több madár él együtt, a fészkek néha szo­rosan egymás mellett épül­nek az eresz alatt, vagy a modern épületek erkélyeinek szögleteiben. Fecskéink valamennyien vándormadarak, a téli hóna­pokat Afrikában töltik. Ta­vasszal legkorábban, március­ban, a füstifecske érkezik, de a fészkelőhely közelében csak áprilisban jelenik meg, kö­rülbelül ugyanakkor, amikor a molnárfecskék és a parti- fecskék érkeznek haza Afri­kából. Ha az időjárás kedve­ző, mindhárom faj kétszer nevel évente fiókákat. A fecskék kizárólag repülő rovarokkal táplálkoznak, ko­ra hajnaltól alkonyaiig a le­vegő országútjait járják. Hű­vös, esős napokon viszont, amikor a rovarmozgás a ma­gasban megszűnik, gyakran megfigyelhetjük őket a legelő gulya körül, vagy tavak fe­lett suhanva, ahol a szár­nyaikkal felvert rovarokat szedik össze. A fecske és a gólya mindig a magyar ember kedves ma­darainak számítottak, sok költemény emlékezik meg róluk. Védjük a fecskéket! Nem­esek azért, mert tavasztól őszig a levegőben mozgó ro­varokat tizedelik, hanem el­sősorban azért, mert itt él­nek köröttünk, életet visznek a betondasumgel szürke egy­hangúságába­Rajzok a Balatonról A boglárleöei sétányról nyíló egyik utcában van egy ház. ahova hetente két alka­lommal gyerekcsapat érkezik. Hónuk alatt rajztábla, táská­jukban. szatyrukban ceruzák* vízfesték, pasztellkréta, váz­latfüzet. Kis idő múlva ismét nyílik a kertajtó, a gyérekek a part felé tartanak, de irh- mar egy ősz szakállú idősebb ember vezetésével. — Negyven esztendeig ta­nítottam rajzot egy budapes­ti általános iskolában — mondja Derzsi Kovács Imre, amikor a „szakkör” után be­szélgetni kezdünk. — Több mint fél évszázada a Balaton szerelmese vagyok. Magam sem tudom, hány tucat ké­pet, rajzot, metszetet készí­tettem a tóról. A feleségem­mel immár az egész évet itt töltjük. A gyerekekkel való ismeretségem úgy kezdődött, A KAPOSVÁRI RUHAGYÁR felsőkonfekciót gyártó nagybajomi telepére FÖLVESZ telep vezető-helyettest könnyűipari műszaki főiskolával és 5 éves szakmai gyakorlattal, vagy ruhaipari technikusi végzettség­gel, szakmunkás-bizonyítvánnyal és 10 éves terme­lési gyakorlattal. Művezetőt ruhaipari technikusi végzettséggel, szakmunkás-bizo­nyítvánnyal és 5 éves termelési gyakorlattal. Mindkét munkakörhöz háromszobás összkomfortos lakást biztosítunk. Fizetés megegyezés szerint. Miért van nyúlszája a nyúlnak? (Észt mese) Jelentkezés osztályon. részletes önéletrajzzal a személyzeti f»0S79i összegyűltek egyszer a nyá­lak egy nagy erdei fenyőfa alatt, hogy megtanácskozzák, miként változtathatnának nyomorúságos életükön. — Mi mindenkitől félünk, testvérek, tőlünk viszont sen­ki se fél — panaszkodott a legidősebb. — Mindenki elől futnunk kell. macska, kutya, róka elől, sehol sem építhe­tünk magunknak otthont, se­hol sem élhetünk békében asszonyainkkal és gyereke­inkkel, és nem tudjuk, hol kereshetnénk nyugodtan és békén élelmet magunknak. És ez mindig csak rosszabb lesz. Minden vakarcs semmi­rekellő ránk vadászik. Ahogy meglát valaki minket, rögtön kiabálni kezd: — Ott egy nyúl, ott egy nyúl, fogjátok meg! — Jobb volna akár, ha belefojthat­nánk magunkat egy tóba, mint így élni tovább. Meg kell halnunk, mindannyiunk­nak! Minden nyúl egyetértett evvel, és futottak a tóhoz, hogy beleöijék magukat. A tó partján egy juhnyáj legelé­szett. Ahogy a birkák meglát­ták a nyulakat, megijedtek és futni kezdtek. A juhászok és a kutyák meg futottak utá­nuk. Mikor meglátták a nyúlok, hogy menekülnek előlük a birkák, nevetni kezdtek. No. most már nem akarták vízbe fojtani magukat. Meggyőződ­tek róla, hogy tőlük is fél x>a- la ki. Addig kacagtak, és egyre csak kacagtak ott a nyulak, míg a hasuk is remegett a nagy nevetéstől, és a hangos kacagástól hirtelen kihasadi a szájuk. És ilyen hasadt ma­radt mind a mai napig. hogy tavaly tavasszal az egyik közelünkben lakó kis­fiú megállt a hátam mögött, miközben festettem. Beszél­getni kezdtünk, papírt, ceru­zát kért, hogy ő is rajzolni akar. Legközelebb elhozta a barátait is. Magyaráztam ne­kik, mit hogyan csináljanak, később ecsetet, krétát adtam a kezükbe. Nagy élmény szá­momra, hogy hetvenen túl valaki még számit az ember­re, valami hasznosat lehet tenni. Azért szereltem mindig az alsó tagozatos gyerekek­kel foglalkozni, mert fantá­ziájuk, szabadon szárnyaló képzeletűk szinte kimeríthe­tetlen. — Ahogy láttam, még té­len is kimennek a partra, a szabad levegőre, s ott készí­tenek vázlatokat, s addig míg lehet, ott is dolgoznak, feste­nek — Míg aktívan tanítottam is tisztában voltam veié; az egész napos bezártság után milyen jóleső érzés kimenni a szabad levegőre. A rajzok­tatásban talán a legfontosabb dolog, a jó látásmód megtaní­tása. másrészt tudományosan is bizonyított tény, hogy a rajzoló, festő gyerek sokkal kevésbé agresszív, vágyait, álmait a papíron juttatja ki­fejezésre. Nálunk ebben a kis közösségben mindenki egyen­rangú, senkinek sincs meg­szabva, mit csinál, így aztán nagyon változatos, szép mun­kák születnek. Az épp készülő alkotások között lapozgatunk, s közben szemünk előtt kibontakozik a tó és környékének ezernyi arca. K. Zs. SOMOGYI NÉPLAP 13 * Első írásait lapunk közölte. Ez a varsa „Ki-ol-va-só” címmal hamaro­san megjelenő kötetéből való.

Next

/
Oldalképek
Tartalom