Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

Siófoki csövek Paksra Az idei terv: nyolcvanmillió forint 1979 óta szállít csöveket a paiksi atomerőmű építéséhez a siófoki Kőolajvezeték-épí­tő Vállalat. Az ország egyik legnagyobb beruházásán már két éve használják a siófo­ki csöveiket, s mimt Horváth Géza gyártási főmérnök mondja, még jó ideig „part­nerük lesz”. Paksról kapták az első megrendelést hajlított cső­idomokra. De ezt csák úgy tudják teljesíteni, ha kor­Közeledik az idegenforgal­mi idény, s ezen a nyáron is . sok vendég ellátásáról kéül gondoskodni a Balaton - parton. A Somogy—Zala me­gyei Élelmiszer és Vegyiáru- nagykereskedelmi Vállalat igazgatója, Dévényi Zoltán ezért hívta tanácskozásra az állami, szövetkezeti és a ma­gánkereskedelem képviselőit tegnap délelőtt Boglárlellére, s tájékoztatta őket a válla­lat árukészletéről, a válasz­tékról, a fölkészülésről. Az értekezleten jelen volt a Belkereskedelmi Miniszté­rium és a Somogy megyei Tanács képviselője is. Dévényi Zoltán elmondta, hogy az idén előbb kezdték a fölkészülést, mint az elő­ző években, s úgynevezett előszállításokat is végeztek már SZOT-üdüiőkbe. Az előszezon ugyanis rendsze­rint előbb kezdődik, s au­gusztus 20-án sem zárul le mindig az idegenforgalmi idény. A kellemes, napfé­nyes idő most is hirtelen jött, s már tapasztalható „moz­gás” a Balaton-parton. Kü­lönösen hétvégén. A Füszért az idén négy- milliárd-száztízmillió forint értéikű árut hoz forgalomba, s a Balaton somogyi és zalai partján háromszázmillió fo­rint értékű áruval többet szeretne eladni, mint az elő­ző évben. Arra törekszik, hogy javuljon a kínálat és a szállítás még szervezettebb legyen. Az igazgató részlete­sen ismertette a választékot, s hangsúlyozta: „Alapvető élelmiszerekből tökéletesen kielégíthetők az igények. Édesipari árukból a kínálat tovább javul.” Édesipari termékek gyártá­sára például szerződést kö­töttek a két megye sütőipa­ri vállalatával. Kapcsolato­kat tartanak az ország min­den olyan üzemével, amely édesipari termékeket, főként lisztesárut készít. Fűszer­áruból bő választékot és jó minőséget garantálnak, kon- zervből és a Kaposvári Hús­kombinát termékeiből meg­felelő lesz a kínálat. Űj áruként hozzák forgalomba a Szigetvári Konzervgyár szó­ja babos készítményeit. Föl­sízerüsítik a gyártást, megfe­lelő gépéket szereznek. Ah­hoz viszont pénz kell, s az erőmű beruházója két cél­gép vásárlását is finanszí­rozta. — A csőhajlító gép 1979 januárja óta üzemel, mind- amnyiunk megelégedésére — mondja Horváth Géza. — A hideghajlító az idén január­ban érkezett: a sok tonnás monstrumot a Hungarokami- on speciális járművei szállí­hívta a figyelmet az igaz­gató a bébiételekre is. Üdítőital korlátlan meny- myiségben áll a vásárlók rendelkezésére. Sorból mint­egy 8—9 millió palackra va­lót ígértek — főként NDK- beli, csehszlovák és jugo­szláv importból A Balaton- parton elsősorban tájjellegű borokat forgalmaznak, ezen­kívül szovjet és lengyel vod­kát, szovjet, bolgár és ör­mény konyakot, szovjet pezsgőt, s különböző aperi­tif jellegű borokat szállíta­nak a megrendelőknek. Kozmetikai cikkekből minden igényt kielégíthet­nek: napozószerekből 30 szá­zalékkal többet tárolnak, mint az előző évben. A nyári forgalom lebonyo­lításához megfelelő gépko­csipark áll a vállalat rendel­kezésére. Több mint 60 öt­tonnás gépkocsi — köztük jó néhány speciális jármű — szállítja majd az árut. Több helyen igyekeznek megszervezni a nyitás előtti, tották és a különleges kép­zettségű szakemberek rak­ták helyére az üzemcsar­nokban. A gépet Japánban, adta föl a Marubeni-cég, s hozzá négy fiatalembert küldött — hogy segítsenek az üzemkez­désnél. Most a próbaüzem­nél tartanak, s ezzel párhu­zamosan folyik a magyar szakemberek kiképzése. — Évekkel ezelőtt tárgyal­tunk egy angol és egy nyu­illetve a zárás utáni és az éjszakai szállítást is — ez Ugyanis jelentősen megköny- nyítane a munkát. A vállalat balatoni fiókjainak szerve- zete, technikai fölkészül tsé- ge, valamint személyi állo­mánya alkalmas az előző évinél nagyobb forgalom le­bonyolítására, s gondoskod­tak szezonmunkásokról is: körülbelül száz dolgozóra lesz szükség. A következő hetekben mintegy 80 cseme­ge-, szövetkezeti és állami kiskereskedelmi boltot, több mint 700 üdülőt, kempinget, vendéglátóhelyet, kisebb- nagyobb szolgáltató egységet kell áruval feltölteni és ké­sőbb folyamatosan ellátni. A tanácskozáson részt ve­vő szakemberek elmondták véleményüket a hallottakról; ismertették tavalyi tapasz­talataikat és az idei szezon­ra vonatkozó elképzeléseiket. Tanulságos példákkal bizo­nyították az együttműködés, az összhang jelentőségét az üdülővendégek ellátásának megszervezésében. gaitnénast céggé®: a« angolok nagyon kedvező ajánlatot adtak, s már meg is kötöt­tük az üzletet, amikor kide­rült, hogy a vállalat tönkre­ment, átvette a nyugatné­met cég, a másik tárgyaló- partnerünk. Végül egy vé­letlen folytán jutottunk el a japánokhoz, s tőlük kedvező árajánlatot kaptunk. Siófokon a vállalat tele­pén több más létesítmény is épül, s a megvásárolt gé­pek egy komplex beruházás részei. Szeptemberre elké­szül az új üzemcsarnok. Az új gépsorhoz minőségellenőr­ző és felügyelőrészleg is tar­tozik majd — így garantál­ják, hogy csak kifogástalan minőségű termék, csőidom hagyja el a vállalat terüle­tét. — A folyamatos gyártás idején előállított csövek nemcsak a paksi atomerőmű igényeit fedezik: az év má­sodik felétől más megrende­lők kéréseit is teljesíthetjük. A külkereskedelmi válla­latok közreműködésével már folynak a tárgyalások, s jó üzletekre van kilátásunk. Partnernek ígérkezik példá­ul a világhírű Shell társa­ság. Az idén azokat a part­nereket helyezzük- előtérbe, akik alapanyagot is tudnak biztosítani, méghozzá jó mi­nőségben, mert az anyagbe­szerzéssel gondjaink vannak. Úgy tervezzük, hogy az idén elérjük a nyolcvanmillió fo­rintos termelési értéket. Ha indokolt lesz a létszámbőví­tés, elsősorban a jelenlegi szakmunkástanulókra szá­mítunk. Ez az év a tervsze­rű kísérletezés jegyében te­lik el, a teljes nagyüzem a jövő év elején indul... Kint, a hangámyi üzem­csarnokban, a zöldre festett gépek mellett angolul be­szélnek. A kapcsolópult mö­gött három japán fiatalem­ber próbálja a programokat. Hasonló korszerű hajlítógép az országban csak Budapes­ten, a Csepel Vas- és Fém­művekben van. Sokat vár­nak tőle. K. Zs. Betétek és biztosítások Hétezer tagja van a nagyatádi takarékszövetkezetnek A Nagyatád és Vidéke Ta­karékszövetkezet két éve jött létre a lábodi és a segesdi takarékszövetkezet egyesü­lésével. A közös munkát megfelelő fölkészülés előzte meg. A lábodiak például föl­építették nagyatádi kiren­deltségüket, s már a terve­zésnél figyelembe vették: ez az iroda lesz az. igazgatóság központja. Eredményesebb-e a közös munka, mit mutat­nak a gazdasági eredmé­nyek? — többek között erre kértünk választ Szőke Jó­zseftől, a takarékszövetkezet igazgatóságának elnökétől. — A napi munka igazolja az egyesülés szükségességét. Tavalyi eredményeink alap­ján a megyénk takarékszö­vetkezeteinek rangsorában a második helyre kerültünk. Az első évben aránylag ked­vező körülmények között mutattunk föl eredményeket, tavaly azonban — akár csak más pénzintézetek — a köz­ismert nehézségekkel is szembe kellett néznünk. Sze­rencsére munkánkat több té­nyező is segítette, így a me­gyében másodikak lettünk. Hétezer tagot tartanak már nyilván, s a részjegyek értéke eléri az egymillió fo­rintot. Csupán érdekesség­ként említjük, hogy Nagyatá­don nagyobb az érdeklődés a tagság iránt, mint a kör­nyező községekben. Figye­lemre méltó az is, hogy az új tagjaiknak negyvenkét százaléka fiatal. A városban ez a takarék­szövetkezet négyezer betét­könyvet kezel. Az elhelye­zett pénz megközelítőleg hetvenkilencmillió forint, s 2161 kölcsönt tartanak nyil­ván 17 millió forint érték­ben. A kölcsönök iránt megnőtt az igény, így a múlt év végén az igényéket csak részben tudták kielégíteni. — A reklámokból tudjük: a takarékszövetkezetek több dologgal is foglalkoznak. Nagyatádon mivel ? — Két évvel ezelőtt meg­állapodást kötöttünk az Ál­lami Biztosítóval, így több­féle biztosítás is köthető fi­ókjainkban. Hogy mennyire indokolt, az is bizonyítja, míg az első «Sfben csupán egymillió forint biztosítási díjat szedtünk be, tavaly már ötmillió forintot. A múlt év áprilisától hirdetések fel­vételével is foglalkozunk, si­kerrel : a megye takarékszö­vetkezeteiben fölvett hirde­tések felét mi adtuk. Tag­ságunk kérésére pedig ápri­listól az óramdíjak kiegyen­lítését is vállaljuk. Időben és ,,/á időben” Készülnek a balatoni idényre Tanácskozás az üzletek ellátásáról Forrásban C yerekzsivaj szűrődött be az ablakon; fölugrottam, és néztem az utcát Délidő volt, és még csaknem télidő. Március első napjaiban hideg eső áztatta a várost Ép­pen csak elállt, tükrös foltjai még tartották magukat. Kinéz­tem, és színek játszottak a szemem előtt. Nem szenzáció, min­dennap megismétlődik. Kisiskolások vonultak az utcán, és színek kavarogtak az útkereszteződésben. Ebédről vagy ebé­delni menték a gyerekek. Az Április 4. utca egyik oldalán gyalogoltak fölfelé, hosszú sorba rendeződve, a másikon jött a váltás; a Latinca utcából újabb csoport érkezett, és a másik oldalról a negyedik, az ötödik, s ki tudja, hányadik sereg. Nem figyeltem, mennyi volt közöttük a fiú és mennyi a lány. Csak színeiket néztem. A kék és a piros számtalan ár­nyalata cikázott; sárga és barna esőkabátok, pomponos sap­kák és csuklyás télikabátok vonultak; apróka farmerek és melegítőnadrágok villantak elő a kabát alól, s a fehér sál, a lila kesztyű éppúgy beleillett ebbe a színorgiába, mint az egy­szerűen szürke, a félénken háttérbe húzódó seszínű. Jöttek a színek, és utat kértek maguknak. A felnőttek félrehúzódtak. Többségűit mosollyal engedett teret; a járművek leálltak. Azt hiszem, sokan csodáltuk meg a valóság e nagyszerű koreográ­fiáját. Fegyelmezetten vonultak, de nem bábukként! Cseveg­tek, visszafordultak, egyikre-másikra rá is kellett szólni, de mentek előre. Utat kérve és követelve, megindító határozott­sággal. Arra gondoltam: ezek a kis emberkék hamarosan már nem öltözékükben, hanem gondolataikban, képességeikben, cselekvéseikben mutatják még színeiket — És a másik élmény. A március 21-i ifjúsági nagygyűlés alkonyatikor, estidőben hívta a fiatalokat. És jöttek a város szívébe, lüktettek, áramlottak a megyeszékhely minden részé­ből, mint ereinkben a vér. Színeiket nem öltözékükben lát­tam. Szavuk, hangulatuk, gondolataik jutottak el hozzánk. Ott voltak mind: a tízesek, a húszasok és a harmincasok; diákok, munikásif jak, mérnökök és orvosok, mezőgazdászok és peda­gógusok, közgazdászok és vezetők 35 éven. alul — a maguk színes és gondolatgazdag világát tárva a gyülekezet elé. Ki­csiben ott volt a magyar társadalom. Ha az arányokat nézem, nem is a jelen, hanem a jövő magyar társadalma. Megindí- tóan szép volt ez az est. (De hiszen egyszer már beszámoltam róla.) Meggyőződésem volt: nem a rendezők, hanem az élet koreografálta ezt a sokszínű világot, amelyet csak az nem vesz észre, aki csupán önmagát és múltját képes látni. A fia­talok ott és akkor is megmutatták hovatartozásukat és elkö­telezettségüket, múlt iránti tiszteletüket és jövőt építő akará­sukat. K orábban „nagykorúsitanám” a fiatalokat! Nem az élet­korukra gondolok természetesen, hanem arra, hogy mikor fedezzük föl bennük az önállóan gondolkodni, szervezni, tenni, sőt vezetni kész képességeket? Nem is any- nyira a KISZ-kongresszus közeledése, hanem az előkészületek ezernyi tapasztalata indít e gondolatok továbbítására. Az évek óta hallott észrevételek ugyanis — már érződik a levegőből — úgy látszik; nyitott fülekre találnak. Valóban itt az ideje, hogy a formalista módszereket, az agyonszabályozott szerve­zeti „rendet” fölváltsa valami új, lendületes és fiatalos moz­gás, új lehetőség a képesség kibontakoztatására. Nem lehet azonos módon, stílusban és hangnemben, azonos módszerrel közeledni a tizenhárom éves fiúhoz és a harminckét éves mérnökhöz, a szakmunkástanulóhoz és az orvoshoz, a diák­lányhoz és a kétgyerekes anyához. És itt az ideje, hogy ne akarjuk mindenáron átültetni fiataljainkba azt is, amit mi, felnőttek rosszul csinálunk. A hivatadnokszemléletet, a tartal­matlan, de látványos szervezési machinációkat nem tűri el az ifjúsági mozgalom. A rossz példák másolásának igénye és hajszolása lassan a múltté lesz. A KISZ most az íróasztalszagú, erőltetetten ki­agyalt programok helyett életközeiből, a különböző korosztá­lyok és rétegek érdeklődésének megfelelően — az ö nyelvü­kön szólva — akar közeledni hozzájuk s alkalmat teremteni a vonzóbb mozgalmi élethez. Nem mindig szükséges recepteket, sablonokat adni ahhoz, hogy miként lehet elérni a célt. A fiatalok ugyanis sokkal ol­dottabb megoldásokat találhatnak a „hogyanra” — alkatuk, örök kíváncsiságuk, szenvedélyes jobbító szándékuk révén. S ha lehetőségük lesz rá, akkor egyre többen fognak közeled­ni a KISZ-hez. Módszereinkben persze mi, felnőttek sem vagyunk vétle­nek. Személyes példát mondok, hogy meg ne sértsek senkit. Nagyobbik fiam katonaviselt már, időnként ő önti ólomba azt, amit e hasábokon elmondani szándékozom. Azt mondják róla, nem rossz munkás. Gépkocsit is megtanult vezetni, s időnként átadom a kormányt. Eleinte odaültem mellé, és rendre mondtam a magamét: „Kanyar jön, vedd le a gázt! Nézz a tükörbe, ha nem jön senki, akkor előzhetsz! Már me­gint késön tetted ki az irányjelzőt”. Nem szólt sohasem, de egyszer észrevettem, hogy figyelmeztetésemre megrándult az ajka. Azóta hátra ülök, és hallgatok. Hagyom, hogy vezessen: önállóan, felelősséggel tegye a dolgát. Ha hazaérünk, legfel­jebb akkor jegyzem meg: „Ez klassz volt, kisfiam...” Többször is eltöprengtem már: lehet, hogy fiaink, lá­nyaink jobban tudják azt, amit nekünk tudnunk kellene? Be­látjuk-e időben, hogy örökünkbe lépve többre, tartalmasabb­ra lesznek képesek, mint mi voltunk a hősi korszak ezernyi élménye és gátja, önmagunk korlátainak leküzdhetetlensége miatt? Forr a víz, mozgásban vtan és megtisztul a vegyület. Forr a tej, s ha nem vigyázok, „kifut", jelezve: több vagyok rég volt önmagámnál. Forrni látom a nagy folyót, amelynek örvényei lehúzzák az oda nem valót. Es forrni erzem a moz­galom megújításának szándékát: közelebb és megértőbben a fiatalokhoz. Nem elvek, csak módszerek feladásáról vagy tökéletesítéséről van szó; nem engedményekről és szabados­ságról, hanem a vonzás pólusának újra-magnetizálásáról. Azért, hogy ifjúságunk görcsöktől, formuláktól mentesebben forrjon, keressen és találjon utat magának szocialista törek­véseihez, a közösségi élethez, az egyéni boldoguláshoz. A kongresszusi készülődés felpörgött ritmusában hallot­tam személyesen és másoktól, olvastam cikkekben, be­számolókban, jelentésekben kézzelfogható bizonyíté­kait: egyáltalán nem felelőtlen, nagyon is magabiztos, becsü­letes és előrelátó a mi ifjúságunk. Hadd soroljak föl csak néhányat kérdéseik, gondolataik közül. „A KISZ belső gond­jait miért mindig az alapszervezetekre hárítják? Határozottan jó a differenciált bérezés; ne az eltöltött éveket, hanem a munka minőségét és mennyiségét fizessék meg. Merevek és túlszabályozottak a tanulmányi versenyek. Miért elhanyagol­tak a közösségi közművelődési intézmények?" És végül rész­let egy összefoglalóból: „A tanuló fiatalok az iskolai K1SZ- élet túlszervezettségét, a lakóterületiek a szórakozási lehető­ség hiányát, az értelmiségiek a pályakezdés nehézségeit, a tá­jékoztatás fáziskéséseit, a dolgozó fiatalok a munka szerinti elosztás elvének helytelen gyakorlati alkalmazását kifogá­solják. Érett ez az ifjúság. Méltó rá, hogy forró legyen körülötte a levegő, s hogy mindenki — a mozgalmon kívül is — fölis­merje bennük a szocialista jövő állóképes, fölkészült, atléta termetű stafétafutóit. N. J. Jávori Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom