Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

Politikus objektív Dmitrij Baltermanc kiállításáról AMIKOR meghozza a pos­tás az Ogonyok című szovjet hetilapot, s odakerül a szer­kesztőségi szobám asztalára, megjelennek a fotóriporterek, s átlapozzák, Egy-egy fekete- fehér, színes képet sokáig né­zegetnek. hevesen vitatkoznak róla. Ahogy visszaemlékszem ezekre a heti újságnézésekre. mindig ugyanaz a szerző aratta a legnagyobb sikert körükben szovjetunióbeli vagy külföldi fotóival. Ez a fotóriporter Dmitrij Balter­manc. Éppen ezért jelentett szá­momra nagy élményt, hogy a már ismert és a teljesen is­meretlen alkotásait Magyar- országon is bemutatták. A ma hatvanegy éves fotóművész, aki a szó igazi értelmében az egész világot bejárta politi­kus objektívjével, teljes alko 7 tói pályájának legkitűnőbb fo­tóival mutatkozott be a buda­pesti Ernst Múzeum termei­ben. Már az eddig leírtakban is hol művész, hol riporter .né­ven említettem Dmitrij Bal- termancot, pedig nem ez a jellemző rá, hanem a szenve­délyes politizálás, amelynek szilárd alapja az eszmei meg­győződése, valamint a hite a S7x>vjet hazában, a haladás­ban. Ez süt ál izzóan minden művén, ez hatja át a Nagy Honvédő Háborúban, majd az utána készült fotókat is. Meg­vallom, hogy rám a háborús képei tették a legnagyobb ha­tást (pedig ezek közül ismer­tem a legtöbbet), s nem azzal, hogy bemutatták a borzalma­kat. Nem. A művész célja nem csak ez volt, hanem az is, hogy a békevágyat kifejez­ze. Ez a legjobban a Csaj­kovszkij . .. Németország 1945 című képében valósult meg. Egy szétlőtt lakás épen ma­radt sarkában ott ül egy szov­jet katona a pianínó előtt, és a harcban megfáradt, batyús társainak Csajkovszkijt ját­szik. Dmitrij Baltermanc az egyik legjobb haditudósítóvá érett a háború idején. Ezt jól bizo­nyítják azok az alkotásai, amelyek helyet kaptak a tár­laton. Művészi a’kotópályájá- nak egyik csúcsát jelenti az így történt című keresi soro­zat, amelynek darabjait har­mincegy évvel ezelőtt kapta lencsevégre. Kiemelkedő a Bánat, amely — ha nem tud- j nánk. Hogy Keres környékén készült — bármely szovjet város vagy falu közelében I megtörténhetett a negyvenes évek elején. Saras, pocsolyás I mező, az égen komor fekete felhők. A földön meggyilkolt férfiak hevernek szanaszéjjel. Asszonyok járják a mezőt, s keresik férjüket, a fiukat, a testvérüket. A kép bal sarká­ban egy asszony egészen leha- I jolva nézi az ott fekvőt, alak­ja bánatosan tükröződik a po­csolyában. A kép jobb sarká­ban széttárt kézzel egy má­sik fejkendős asszony, sírásra görbült szájjal. Kezében zseb­kendőt szorongat, s a pillanat pontos rögzítése a kedves hozzátartozó fölismerését feje­zi ki. A művészi törekvést pontosan mutatja, hogy erről az asszonyról több fölvételt készített Baltermanc — ki­sebb méretben láthatók —, s eziek a remény, majd a döb­benet, a kétségbeesés, végül a bánat egész skáláját tükrö­zik. TALÄN egyoldalúsággal is vádolható vagyok, hogy a há­ború után készült nagyszerű portrékról, riportképekről, a külföldön elkapott kitűnő pil­lanatokról nem beszélek. Ez azzal magyarázható, hogy bí­zom abban: hamarosan újabb anyaggal jelentkezik hazunk­ban ez a világhírű szovjet fo­tóművész. Lajos (léza 1941-ben fényképezte a művész ezt a képet, s A háború útja címet adta neki. Az iskolák kezdeményező szerepe A városi általános iskolák pedagógusainak, a városi könyvtárnak, az Üttörő és If­júsági Központnak és a kül­területi népművelési ügyveze­tőknek a részvételével tanács­kozást rendeztek a Kaposvári Város) Tanácson. Az összejö­vetel rélja az volt. hogy az is­kolák és a művelődési intéz­mények összehangolt terv és szemlélet alapján kezdemé­nyezzék az ipari létesítmé­nyekkel a gyümölcsöző kap­csolatot. Néhány iskola és vál­lalat, üzem szocialista szerző­dése ösztönző példaként áll máris azok előtt, akik most tervezik megtenni az első lé­péseket. Szilágyi Jánossal, a városi tanács nép-művelődésügyi osz­tályának közművelődési fel­ügyelőjével az iskolák kezde­ményező szerepéről beszél- i gettünk. — A pedagógusokból álló közművelődési brigád eddig is segítséget nyújtott az üzemek­nek a közművelődési munká­ban, a tervek elkészítésében. Évente kétszer, háromszor ta­lálkoztak az üzemi felelősök­kel, de ez a kapcsolat nem vált teljessé. — Az iskolák kezdeményező szerepének a felismerése fon­tos előre lépésnek látszik. — Szorgalmazzuk, hogy az iskolák kössenek szocialista szerződéseket az ipari létesít­ményekkel. Az üzemek a szo­cialista brigádokon keresztül jelentős támogatást tudnak nyújtani az iskoláknak, erre már van példánk. A Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára rendszeresen segíti s* II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolát. Ennek fejében az isko­la tantestülete hathatósan tá­mogatja az üzemi esti iskolát. A húskombinát és a Vörös hadsereg úti Általános Iskola között is megszületett az együttműködés. Ezeket a pél­dákat kell általánossá ten­nünk. — Mit kap az áldozatválla­lásért az üzem? — Az iskolák énekkarai, tánccsoportjai, szavaiéi szíve- j sen működnek közre vállalati, I üzemi rendezvényeken. Azt hiszem, ez kölcsönösen is je­lentős. — Az iskolák munkájának támogatásában kikre lehet , még számítani? — Az iskolai könyvtárak helyzetét jól ismerjük, kevés helyen felelnek meg a követel- j ményeknek. A városi könyv- j tárral a szorosabb kapcsolat megteremtése minden iskolá­nak az érdeke lehet. Az eddi- : gi kapcsolatokon túlmutat az a kezdeményezés is, mely sze­rint a városi Ifjúsági es Üttö­rő Központ támogatni kívánja az 503. és az 512. számú ipari- és szakmunkásképző iskola klubját. A városi Úttörő- és Ifjúsági Központ ettől az évtől kihelye- j zett szakköröket működtet az j általános iskolákban, ezzel nemcsak a gyerekek közieke- j dési gondjain enyhítenek, ha­nem a felszabadult helyen újabb csoportok dolgozhatnak. Így az Üttörő- és Ifjúsági Köz- j pontban próbálhat a jövőben j a Fonómunkás Kisszínpad, en- . nek ellenszolgáltatása az, j hogy a textiles villanyszerelő- / brigád társadalmi munkában felújítja a színpad világítását, j A városi gyermekszínpad is itt i kapott helyet. Csak aláhúzhatjuk, hogy he­lyes az a felismerés, miszerint nem az üzemektől várják p kezdeményezési. hanem az is-, kólák, művelődési intézmé­nyek állnak elő a kapcsolatte­remtés gondolatával, tervével. I S mindez — a tanácskozáson erről adtak számot a részve vök — összehangoltan, terv­szerűen indul meg Kaposvá­ron. H. B. Gr. Gorin RŐTÉIT Hétfőn este mindannyiun­kat egybehívott az igazgató, és azt mondta: »Elvtársak! Holnap rejtett kamerával jönnek a filmesek.« Mi természetesen roppant örültünk és megkérdeztük: »Mi is az tulajdonképpen?«« Az igazgató felvilágosított: »Ez egy olyan új filmezési módszer, amikor mit sem tudsz arról, hogy minden mozdulatodat megörökítik, ezért hát mindenki viselked­jen úgy, mintha semmi sem történne. Hogy miért filmez­nék, egyelőre titok. Talán a Napi Hírekben szerepelünk majd. vagy valami dokumen- tum-versenyfilmben. Mind­egy. A stúdióból szerencsére megsúgták a dolgot, ezért er­ről senkinek egy mukkot se! Tegyenek úgy, mintha nem tudnának semmiről semmit. Világos'!« De még mennyire! Egykettőre rendbe szedtük az áruházát. Kívül-betiil minden ragyogott, mint a pa­tikában. Az italrészlegei du­gig raktuk konyakkal. Friss sügértől kezdve minden volt, aminek lennie kell. Én a húsrészlegre saját kezűleg ki­írtam: »Növendékmarha föl­szeletelve is kapható!« Ezen­kívül római számmal osztá­lyoztam a húsokat. Szóval ké­szültünk ! Másnap aztán egytől-egyig lcicslpve érkeztünk munkahe- 1 yüvkre, mintha ünnep lenne. A férfiakon nyakkendő, a nő­kön gyönyörű szoknya-blúz. A magyar sajtó múltjából Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban A budapesti művészeti hetek keretében sajtótörténeti kiállítás nyílt tegnap délelőtt fél 12-kor a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. A meg­rendezésre a Magyar Újság­írók- Országos Szövetségének elnöksége, a MUOSZ sajtótu­dományi bizottsága és a mű­vészeti hetek igazgatósága kö­zösen vállalkozott. A gazdag anyag összeválogatásában. ö « - szeáilításában, elrendezésében az érdem dr. Dersi Tamásé és Szántó Tiboré. A Budai Krónika megjele­nésének ötszázadik évforduló­ja szép alkalom arra. hogy a magyar sajtó történetéről megemlékezzünk. A kiállítá­son az eredeti dokumentumok fényképmásolatait tekinthetik meg. illetve olvashatják az ér­deklődők. Egykori és mai. hír­közlésre alkalmas eszközök szemléltetik a fejlődést. De kezdjük az elején! Az első magyar nyelvű új­ságot Rát Mátyás szerkesztet­te. Az 1779-ben keltezett »Elő­re való Tudakozás«- című prog­ramcikkben indokolta meg a szerkesztő-szerző válalkozásá- nak létjogosultságát. Külhoni példákra hivatkozik, s egyben jelzi: itt az ideje, hogy a ma­gyarhoz is eljussanak a hírek. A Magyar Hírmondó — Patzkó Ferenc pozsonyi nyomdász he­tenként kétszer megjelenő lap­ja — nemcsak a nyelvműve­lésben volt úttörő, hanem va­lóságos hírszolgálati hálózata volt már. 1780 és 1790 között majdnem minden évben indult új lap. Az első önálló folyó­iratot, az 1788-ban megjelent Magyar Museumot Batsányi János. Baráti Szabó Dávid és Kazinczy Ferenc szerkesztette. Kisfaludy Károly Aurora cí­mű zsebkönyve 1821-ben látott napvilágot. A példák bizonyí­tó erejűek: a legjelesebb ma­gyar írók szükségét érezték annak, hogy ne csak versben, szépprózában fejezzék ki ma­gukat, hanem sokszor politikai irányzatú »czikkekben« is. Kossuth Lajos 1840-ben indította a Pesti Hírlapot. Programcikkében ezt írta: » .. .a napnak tömérdek szük­ségei között alig van egy-egy sürgetőbb, mint olyan idősza­ki lap. mely a nemzet életének hű tükre legyen... és szabad tért nyisson az észnek és ér­telemnek ...« Jókai Életké­pek-jének két címe: »Egyen­lőség, szabadság, testvériség. Népszava.«« Nyomatott Lände­rer és Heckenastnál. A Munkások Üjsága 1848. április másodikéin indult. A cí­met ki is adhatta volna más, mint Táncsics Mihály? Keve­sen tudják talán, hogy Kossuth Lajos még akkor se maradt hűtlen az újságíráshoz, amikor a Batthyánv-kormány minisz­tereként tevékenykedett. Bajza szerkesztésében százharminc- hat száma jelent meg Kossuth Hírlapjának. Ahogy dr. Dersi Tamás írta bevezetőjében: »Alig ismert a magyar sajtó gazdagsága, mely a legjelentősebb politikai gon­dolkodók és társadalmi újítók, a legkiválóbb költők és elbe­szélők tehetségét fogadta ma­gába.« Így folytatja: »Másik fő törekvésünk az volt. hogy a böngésző néző tájékoztatást kapjon a XX. század ,kommu­nista-szocialista mozgalmai­nak sajtójáról: azokról az or- gánumokró’, amelyek elökészi ■ tették 1918 és 1919 forradal­mát ...« Ott láthatjuk a vitri­nekben Ady Endre. Ambrus Zoltán. Kosztolányi Dezső. Bá­lint György, Gábor Andor. Krúdy Gyv'x. Karinthy Fri­gyes, Konij i Aladár. Révai József portréit. \ csipkelődő, élcelődő Kakas Márton, Az üs­tökös vagy a Borsszem Jankó egy-egy oldalát. S a súlyos sza­vai Vörös Újságot, a Kommu­nisták Magyarországi Pártjá­nak 1918. december 17-én elő­ször kiadott lapját, a Vörös Katona és az Ifjú Proletár mellett. És itt van a Népsza­va híres, karácsonyi száma, mely »o széles nyíl v osság előtt rakta le a széles re- zeti összefogás politikájának ide- lógiai alapjait, s ezzel báto­rította, mozgósította e politika híveit, tömegeit.« A S a .ad Nép Rózsa Ferenc irányításá­val 1942 februárjában jelent meg. 1945. január 18-án az Athenáéum Nyomda fűtet’en, rosszul világított géptermében magyar anyanyelvű, szovjet kátonaújságírók munkájának gyümölcseként nyomni kezdték az Űj Szót. A kiállítás anyaga a ko­rai évszázadokból nyű!1’:; nap­jainkig. bizonyítva: a magyar újságírásnak olyan hagyomá­nyai vannak, melvek terméke- nyítőleg hathatnak jelenünk­ben is. L. L. Az *országos diákszínjátszó napokra készül Csurgó (Tudósítónktól.) Az előkészületek már most megkezdődtek az országos diákszínjátszó napokra, bár a rendezvénysorozat 1974. ápri­lis 11—14-e között, a tavaszi iskolai szünetben zajlik le. A műsorok lebonyolítása, a mintegy kilencszáz vendég el­szállásolása, étkeztetése nagy feladatot jelent. A rendezvénysorozat sikeré­nek érdekében külön szervező- bizottság alakult, melynek el­nöke Pápa Imre, a nagyközsé­gi közös tanács tanácselnöke. A létrehozott bizottság a szer­vezés kezdeti szakaszától a rendezvénysorozat befejezéséig irányítója lesz az előkészüle­teknek, összefogja a részfel­adatokat. A részt vevő művészeti cso­portok száma előreláthatóan 20—25 lesz. A színjátszó cso­portok szabad idejének kitölté­sére kirándulásokat és ve.. szerepléseket szervez a bioi. - ság a járás különböző közsé­geibe. Tudósítónk, Nagy Sándor ta­nító beszámolójához hozzá­tesszük. hogy a IV. országos diákszínjátszó napok program­ja eltér az eddigiektől, ugyan­is 1974-ben kizárólag a közép- iskolás csoportok fóruma lesz. a szakmunkástanulóknak egy másik helyen rendeznek or­szágos bemutatót. A csurg á .iiúkszínjátszó napok színvona­lát emelni kívánják azzal, hogy itt tartják a középiskolai irodalmi színpadok, színiátszó- -soportok országos minősítését is. A Párizsi Kommiin napjai Néhány éve feltűnést keltett, I nagy visszhangot váltott ki, es sikert aratott az a kötet, mely ] KAMERA Zina, a pénztáros nő drága francia parfümtől illatozott, habár ez marhaság, mert a filmen ez nem érezhető. Be­vágtuk a műmosolyt, úgy néztünk a vevőkre, mint rég látott rokonainkra, és ilyene­ket mondtunk: -Parancsol­jon!«, »Legyen szíves«, »Ha megengedi, segítek.«. Legyen máskor is szerencsénk!« és ehhez hasonló újdonságokat. A vevők persze bámultak, mint borjú az újkapura, nem értették, mi történt, míg Zi- nácska elkottyantotta magát: »Ne tolakodjanak, emberek! Viselkedjenek illedelmesen. Rejtett kamerával filmeznek bennünket!« A jónép azonnal vette a lapot. Már nem nyo- makodtak, nem szidták egy­mást. Olajozottan ment min­den. Dél felé aztán — ami­kor már majd belerokkan­tunk a nagy igyekezetbe — rohan be a diri és közli: — »Elvtársak! Ne idegeskedje­nek. A stúdió jelentette, a föl­vétel egyelőre elmarad. Majd ebéd után jönnek a rejtett kamerások.« Csudára meg- könny eb ültünk. Kifújtuk ma­gunkat. Lazítottunk. Ezzel egyidejűleg változott a szín: a cseineges újra a régi lett. A kolbász és a narancs egy he­lyen, a hal és a fagylalt úgy­szintén. De délután újra !«.?ly- rerázódtunk. A vásárlók, megneszelve a szereplési le­hetőséget, elözönlötték a bol­tot. Valósággal lehorgonyoz­tak, nehogy kimaradjanak valamiből. Egy termetes asz- szonyság például odáig me­részkedett, hogy megkérdezte tőlem: »Milyen leveshúst aján- lanék neki?« Majd ajánlanék én neked valamit, gondoltam, de tekintettel a rejtett ka­merára, töprengő arcot vágva közöltem: »Vigye ezt a nagy velős csontot, sok benne az aminosav.« Munka után aztán újra ro­hant be a diri, s közölte: »Csengettek a stúdióból, dél­után sem volt felvétel, majd holnap.« Majd megütött a guta. De mit tehettünk? Másnap kez­dődött minden elölről. Ünnep­lőben álltunk be a pultok mögé, izzadtunk, kidöglöt­tünk. de kisült: a kamerások ma sem jöttek. Azt hittük, le­szakad a menny! Zinocska például szünet nélkül vihogott, mint aki nem normális. Röviden: így kín­lódtunk öt napon át, mikor a diri jelentette: a rejtett felvé­telből semmi sem lesz, mivel a rendőrségtől megtudta, hogy átvertek minket. Rajtunk kí­vül még hat nagyáruház és étterem várt kínok között a rejtett kamerára. Azok még j rózsákat is raktak az asztal- j ra! Fellélegeztünk és hosszan-1 hódiunk. Hát szabad igy rá­szedni a becsületes dolgozót? Zina hisztérikusan sikította: »Koronatanúként vallomást akarok tenni a csirkefogók ellen, ha bírósági tárgyalás­ra kerül sor!« ■ .. Én mindezek ellenére nagy megelégedéssel vettem tudomásul a történteket, mert a rejtett cécó kapcsán leg­alább rászántam magam a fogcsiráltatásra, s ezután már új műfcgsorral mérhetem a marhapacalt. Fordította: Berate Rozália A második világháború képei címet kapta, s mely az Európa Könyvkiadó úttörő vállalkozá­saként elsősorban képekkel kí­vánta fölidézni a történelem egy-egy darabját. Az első munkát másodikként a görög diktatúráról összeállított mű követte, s most harmadiknak A Párizsi Kommün napjai-t jelentette meg a kiadó. Az al-* bum alakú, több mint három­száz oldalas gyűjtemény anya­gát Domokos János válogatta, szerkesztette, fordította és ír­ta; jó munkát végzett. Vajon az első munkáshata­lom hetvenkét napja bemutat- ható-e úgy, hogy mind a pa- pírízű tudományoskodást, mind a felszínen maradó érde­kességvadászatot elkerüljék? Domokos kötetének legfőbb erénye, hogy mindkét bukta­tót kihagyja: érdekesen tudo­mányos. népszerű stílusban, szerkezetben sokatmondó. A fölfedezés erejével ható fény­képek. rajzok sorát vonultatja fel. s olyan dokumentumokat idéz. melyek a Kommün nagy politikai harcait, dilemmáit épp úgy elénk vetítik, mint a köznapok legapróbb mozzana­tait. Nem sajátos »emlékmű*« tehát a könyv, nem a kommü- nárok előtti szokványos tisz­telgés. hanem egy folyamat be­mutatója. Domokos az anyagot négy nagv csoportba osztotta. A má­sodik császárság és annak bu­kása alkotja az előzményeket, majd a Kommün napjai kö­vetkeznek, s végül a reakció véres bosszúja, amikor a kom- münárok »hullái elborítják Párizst««. Érdekes, tartalmas forrás- kiadványként is fölfogható kö­tet A Párizsi Kommün nap­jai, kiállítása a Kner Nyomdát dicséri. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom