Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-06 / 258. szám
HÚSZÉVESEK AZ ÁLLAM GAZDASAGOK CSORDUL A SZŐLŐ LEVE... Szél András. Itt nincs hegy, mint szemközt, a Balaton túlsó oldalán a Badacsony. S még csak a régi értelemben vett szőlőhegyet is ugyancsak kereshetné valaki, mert itt az sincs. Csak szőlőgazdaság, modern nagyüzem. A Balatonboglári Állami Gazdaság, amely 1950-ben alakult, annak idején azt a feladatot kapta, hogy a háborús károk után az ország szőlő- termesztésének rekonstrukciójához szaporítóanyagot és elsősorban gyökeres vesszőt termeljen. Fokozatosan és egyre inkább megfelelt a célnak a gazdaság: az ötvenes évek elején kezdett telepítés, az ekkor létesített lengyeltóti, majd a balatonboglári anyatelep megteremtette az oltványtermesztés alapbázisát, s hazánkban először itt szervezték meg a nagyüzemi, modern technológiát alkalmazó szőlőoltvány- előhajtató üzemet. A mostani üzemi méretek 1957—58-ban alakultak ki. Ma a gazdaság 5126 holdas összterületéből 1617 holdon található szőlő, s majdnem ekkora a gyümölcsösük is. A fő ágazat tehát a szőlő. A szőlő — ami megalapozta a gazdaság jó hírét — immár országhatáron túl is, sőt távoli kontinenseken szerez dicsőséget a gazdaság szőlőmunkásainak s ugyancsak elismert vezetőinek. A krónikásnak nem áll módjában részletekbe menő tájékoztatást adni az olvasónak, amikor ennek a gazdaságnak a bemutatásán munkálkodik — be kell érnem nekem is, önöknek is azzal, hogy csupán ízelítőt olvashatnak, láthatnak ennek a hazai és külföldi vendégektől oly gyakran látogatott gazdaságnak az életérnl és terveiről. Kísérő kalauzunk ezúttal a bogiáriak mindenkori »idegen- vezetője«. Mészáros Lászlóné kertészmérnök. De még mielőtt elindulnánk üzemlátogatásunkra, Szél András igazgatótól, Lakatos András főkertész- től és Soós Árpád főmérnökpárttitkártól kérünk — és kapunk is — bepillantást a gazdaság tevékenységébe. — Körülbelül tíz évvel ezelőtt alakítottuk ki azt a programunkat, ami szerint a korábbi fő cél, a szaporítóanyag- termesztés mellett intenzíven foglalkozunk elsősorban csemege-, aztán borszőlő és néhány gyümölcsfajta termesztésével... A nagyobb termés és a biztonságosabb termelés érdekében kialakított öntöző telepek hasznosnak bizonyultak. Tavaly például a Bogiári Leánykánál 5,7 mázsa terméstöbbletet értünk el holdanként az öntözés révén, néhány más fajtánál pedig a korábbi átlagnak a többszöröse mutatkozott többletként, így a Muscat Ottonelnél 43,5, a Szőlőskertek Királynőjénél 31 mázsa. Ahogyan a szőlő termés- eredményei növekedtek, egyre több lett az olyan csemegefajta, amit nem tudtunk étkezési szőlőként értékesíteni. Főként külföldi tapasztalatok alapján — az országban először — kidolgoztuk az úgynevezett reduktív borkészítés nálunk alkalmazható technológiáját, ezt tovább vittük, és kialakítottunk egy olyan bőrtípust... És máris a jól ismert boroknál tartunk, azoknál a boroknál, amelyeknek nagy a kereslete alacsony alkoholtartalma, jó zamata, mesterségesen hozzáadott szénsavtartalma miatt. A hazai igényeken túl az illetékes külkereskedelmi vállalat gyorsan fölismerte ezeknek a boroknak az export- lehetőségét. Szél András: — Évről évre nagy mennyiséget exportálunk, a csemegeszőlő reszlije éppen olyan jól elkel és nem jelent kisebb értéket, mint maga a csemegeszőlő. Leraktuk a korszerű borászkodás alapjait importból származó szőlőfajták telepítésével is: Franciaországból, az NSZK-ból, Ausztriából és Olaszországból olyan fajtákat vásároltunk, amelyek a mai piaci igényeknek megfelelő^ ízzel, zamattal és számottevő terméseredményekkel rendelkeznek ... A régi, kis borospincék mellett nagyobb befogadóképességű tározókat építenek, Rád- pusztán a régi uradalmi pincéből egy 10 000 hektoliteres pincét alakítanak ki. Két évvel ezelőtt, külföldről hozott tapasztalatok alapján, korszerű szőlőfeldolgozó, bortároló és palackozó építéséhez fognak hozzá, ennek egy részét már a tavalyi szüretkor használatba vehették, s fokozatosan föl- épül. Közben saját gazdaságban és másutt végzett kísérletek eredményeit állítják a termelés szolgálatába, laboratóriumukban 1965-től már a Lakatos András. szőlővel kapcsolatos kutatások folynak. Soós Árpád gépesítési főmérnök időközben olyan műtrágyaszórót szerkesztett, amely altalajlazítóra szerelve biztosítja, hogy a foszfor- és kálium tartalmú műtrágya a szőlő sorközeiben 40—45 centiméter mélyre, a tápanyagfelszívó gyökérzónába jusson. Három éve így végzik a szőlő és egy éve a gyümölcsös műtrágyázását. Lakatos András: — Eredményes, mindkét fél számára hasznos együttműködés alakult ki gazdaságunk és más mező- gazdasági nagyüzemek között. Az Agárdi Állami Gazdaság például az egész csemegeszőlőterületére tőlünk kéri és kapja a szaktanácsadást meg a szükséges technológiát, mi bonyolítjuk le szőlőjük értékesítését és feldolgozzuk a borszőlőjüket is. Gazdaságunkban a 315 hold szőlő nem mérvadó ágazat, nem ez a fő profiljuk, ezért hosszú távon hozzánk szállítják a szőlőt, ötéves szerződésünk van. Somogyból a kőröshegyi meg a szóládi, Tolnából a kurdi, Veszprém megyéből a balatonfőkajári és a kenesei termelőszövetkezettel állunk szoros együttműködésben. A termésnek csak egy részét dolgozzák fel ők maguk, a többit ide hozzák, mert csak kis kapacitású feldolgozójuk van. Az idei év tapasztalatait majd most összegezzük, ennek alapján döntik el, hogy s mint legyen a továbbiakban. A bala- tonőszödiekkel a megállapodás szerint közösen használunk 113 holdnyi szőlőoltvány-területet. Ez a föld a termelőszövetkezeté, az oltványiskolát mi tartjuk fenn. a haszonból arányosan részesedünk... Ami a gazdaságunk idei hozamait illeti, a mennyiség elmarad a várttól és a sok évi átlagtól, a miA s-őlő évről évre öregbíti hírnevüket. semetke Jenő barátommal huszonnégy évvel ezelőtt találkoztam össze először az utcán (Mármint a második elemi évzárója óta először. Akkor ugyanis ők vidékre költöztek.) ö ismert meg. A nyakamba borult, es közölte velem, hogy rendkívül megelégedett, sőt — boldog. Kis bőrdíszmű-boltocskája van, szép társbérleti lakása és gyönyörű kislánya. Megnéztem a kicsi fényképét, és azt mondtam: *i. íiyeilek!« — No, azért d,uk ne irigyelj! — szóit sóhajtva Cse- metks. — Én nem kapok kenyér pót jegyet, s így... — könnyeit nyelve dadogta: — Ha csak iíz dekával több kenyeret kapnál: naponta! Szó nélkül a zsebembe nyúltam, átadtam neki a kény érpót jegyemet, biztosítottam, hogy »de igazan nem hiányzik-«, s miután megadtam a címemet a további pótjegyek érdekében, elmenekültem hálálkodó kézcsókjai elől. Csernetke Jenő minden hónap elsején pontosan megjef&arálom, lent a pótjegyekért, karácsonykor hozott egy óraszíjat és a kislánya fényképét. Dedikálva. Azután megszűnt a ke nyérjegy és egyidejűleg megszűnt a számomra Csemetkis. De nem sokáig. Ha jól en lékszem, ötvennégy lavaszá fölkeresett, és megkért, hog szerezzek a kislányának eg betétes lakkcipöt, mert ez felesége egyetlen vágya. Lejártam a lábamat terdii megszereztem a betétes luki cipőcskét. Csernetke háláik dott, és megígérte, hogy imt ha foglalja a nevemet, ugya is — »köztünk maradjon!« 5 imádkozott, Ötvenhét tavaszán jeleni kezeit újra. Elmondta, hogy o társbérlője disszidált, szeretné megkapni a szobáját. Ez az egyetlen vágya. Sima ügy. C-sentetke mondtam, de neki aggál voltak. Kért-könyörgött, ho intézzem el én. Elintéztem. Hála, imába foglalás, ó szíj. ötvennyolc őszén csak ú 'elugrott hozzám, mert éppé irra járt. Megemlítette, hog boldogságához csak egy ki 'ustra.lt taxi hiányzik. Meg ereztem neki. Hatvanegyben háromszobá. öklakásért kilincseltem n> 1 az OTP-nél. Hatvanháromban egy hétét, er észtül bizonygatta nekem i ogy mindennél jobb érv nép- 'öntpolitikánk mellett, ha í ásúrolhat egy Moszkvicsot ‘űlönben, ha ezt nem int< em el, öngyilkos lesz. Kijártam neki. Ki én! Net, zért az óraszíjért, és imába öglalásért, hanem igenis po ‘itikából. Hatvannégyben csak az hányzott Csernetke Jenő »jó közérzetéhez«, hogy családostul Olaszországban turistáskodhasson. Nem. volt nehéz lolgorn, kitöltöttem az űr lapuit, és átvettem az óraszíjat 'eg a kézcsókját. Hatvanhatban telefonon Ihívott, és háborogva közöl- velem, hogy miközben mi : újságokban a maszekokat rigyeljük, ő a három éves Moszkvicsával jár, holott már :ét éve befizetett egy újra. ■ilemi kötelességem lenne, >ogy közbejárjak. Mire közbejárásom — esetég — eredménnyel végződhe- étt volna, Csemetkének »szü- 'etett« Belgiumban egy uno- abályja, aki küldött neki egy Hszázhuszas Mercit. Kicsit bántott a belgiumi etélyiárs. de az idén vígasz- 'Módiam, mert a múlt hó- apban Csernetke közölte veim, hogy tökéletes boldogságához csupán egy telek hiány- >k a Duna-kanyárban. Mos! éppen a dunakanyari parcellázáshoz keresem az összeköttetést. Sólyom László Az épülő kombinát egy része már üzemel. nőség jó közepes lesz. Az augusztusi nagyobb esőzés elindította a rothadást a szőlőkben, s ezt később a nagy harmat, köd csak fokozta. A gazdaság egészére vonatkozó termelési érték azonban így is eléri az idén a 175 milliót, a várható nyereség pedig a 18—20 millió forintot Soós Árpád: — Szinte minden évben tapasztalható technikai fejlődés gazdaságunk szüreti és szőlőfeldolgozás: munkáiban. Jugoszláviában láttunk például műanyag gyűjtőrekeszeket a szüretelőknél, és észrevettük, milyen okos ez a megoldás. Néhány ilyen ládát hazahoztunk, itthon többet gyárttattunk belőlük, s az idén már így szüreteltünk — kísérletképpen — Rádpusztán. Hogy mennyivel gazdaságosabb ez a puttonyos módszernél: kétszeresére nőtt az egy főre jutó teljesítmény ott, ahol az új eljárást alkalmaztuk.- A szőlőművelésben, feldolgozásban és a palackozásban igyekszünk a körülményekhez mert korszerű módszereket alkalmazni, de így is sok kézi erőt igényelnek a különféle munkák. Éves viszonylatban átlagosan 1850 embert foglalkoztatunk, ebből 1270 az állandó dolgozó. Tapasztalatból mondom, hogy mindig bátran támaszkodhatunk kommunistáinkra, a törzsgárda és a szocialista brigádok tagjaira. Harminchármán vannak az alapító tagok, s mintegy kétszázan azok, akik több mint tíz éve dolgoznak gazdaságunkban. Szabó József, Bognár István, Bódis József (Lengyeltóti), Bors István, Dvarjeczki Mihály, Kuminek József (Rádpuszta), Balogh Imre (Péntekhely) és mások ugyancsak derekasan helytállnak. Majdnem három és fél százan dolgoznak szocialista brigádokban. Tizenhét brigád eddig már egynél többször, egy-egy kollektíva hatszor, illetve hétszer nyerte el a megtisztelő címet. Különösen a szőlőnél és a gyümölcsnél adódik gyakran olyan szombati-vasárnapi munka, amikor bízvást fordulhatunk hozzájuk segítségért. ... Mészámsné kalauzol a gazdaságban. Befejezéshez közelednék a munkák a feldolgozóban, távoli gazdaságokból érkezik ide a szőlő, s kerül a korszerű présekbe... A 95 millió forintos költséggel épülő kombinátban 30 000 hektoliter »hegy levét« tárolhatnak most. Kevesebb most itt az ember, mint egyébként. Megtudjuk, hogy a gazdaságban tizenegy éve működnek ifjúsági táborok. Régebben csak a sátortáborok voltak, most 550 fiatalt helyezhetnek el a bogiári meg a lengyeltóti táborban egyazon időben, korszerű körülmények között. Évente mintegy 8—10 000 fiatal dolgozik a gaz. daságban az ország minden részéből. A palackozókban ugyancsak szorgos munka folyik. Rádpusztán több, mint ötvenen dolgoznak, két műszakban palackoznak. 8—9000 üveg kerül ki a kezük alól a két műszak alatt: a Királyleányka az NDK-ba »utazik«, de itt kerül üvegekbe a Muscat Lunel és Soós Árpád. a Boszorkánytej meg a Somogyi ördögvér is. Az idén hordós bort szállítottak az NSZK- ba, mustot Svájcba; szőlőlé indult Angliába. Az idén a hazai értékesítésbe bekapcsolódtak a FÜSZÉRT-boltok is, így több helyre eljut — belföldön is — a bogiáriak áruja. Különösen a nyugat-dunántúli vállalatok mutattak élénk érdeklődést... No, és itt van — és itt lesz a hideg télben is — a tartósított szőlő. Az előhajtató üzem egyik blokkjában, általában plusz 2 fokos hőmérsékleten tartják a Csiri-csuri szőlőt, ami karácsony táján jelenik meg majd a boltokban. Ennek is nagy volt a közönségsikere a télen — csakúgy, mint a Somogyi ördögvémek, amely szilveszterre került forgalomba. (A különleges minőség miatt különösen a »minipalackok« voltak keresettek. Egy hónap alatt 100 000 kelt el; még Brazíliába is szállítottak 10 000 palackot.) És a bogiári gazdaság egyre fejlődik. Bármerre nézünk, újabb beruházások indulásának lehetünk tanúi... Szöveg: Hemesz Ferene Fotó: Gsráhtmr fív«*• SOMOGYI NÉPLAP 1969. november 6.