Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-06 / 258. szám

HÚSZÉVESEK AZ ÁLLAM GAZDASAGOK CSORDUL A SZŐLŐ LEVE... Szél András. Itt nincs hegy, mint szem­közt, a Balaton túlsó oldalán a Badacsony. S még csak a ré­gi értelemben vett szőlőhegyet is ugyancsak kereshetné vala­ki, mert itt az sincs. Csak sző­lőgazdaság, modern nagyüzem. A Balatonboglári Állami Gazdaság, amely 1950-ben ala­kult, annak idején azt a fel­adatot kapta, hogy a háborús károk után az ország szőlő- termesztésének rekonstrukció­jához szaporítóanyagot és el­sősorban gyökeres vesszőt ter­meljen. Fokozatosan és egyre inkább megfelelt a célnak a gazdaság: az ötvenes évek ele­jén kezdett telepítés, az ekkor létesített lengyeltóti, majd a balatonboglári anyatelep meg­teremtette az oltványtermesz­tés alapbázisát, s hazánkban először itt szervezték meg a nagyüzemi, modern technoló­giát alkalmazó szőlőoltvány- előhajtató üzemet. A mostani üzemi méretek 1957—58-ban alakultak ki. Ma a gazdaság 5126 holdas összterületéből 1617 holdon található szőlő, s majdnem ekkora a gyümölcsö­sük is. A fő ágazat tehát a szőlő. A szőlő — ami megalapozta a gazdaság jó hírét — immár or­szághatáron túl is, sőt távoli kontinenseken szerez dicsősé­get a gazdaság szőlőmunkásai­nak s ugyancsak elismert ve­zetőinek. A krónikásnak nem áll módjában részletekbe me­nő tájékoztatást adni az olva­sónak, amikor ennek a gazda­ságnak a bemutatásán mun­kálkodik — be kell érnem ne­kem is, önöknek is azzal, hogy csupán ízelítőt olvashatnak, láthatnak ennek a hazai és külföldi vendégektől oly gyak­ran látogatott gazdaságnak az életérnl és terveiről. Kísérő kalauzunk ezúttal a bogiáriak mindenkori »idegen- vezetője«. Mészáros Lászlóné kertészmérnök. De még mielőtt elindulnánk üzemlátogatá­sunkra, Szél András igazgató­tól, Lakatos András főkertész- től és Soós Árpád főmérnök­párttitkártól kérünk — és ka­punk is — bepillantást a gaz­daság tevékenységébe. — Körülbelül tíz évvel ez­előtt alakítottuk ki azt a prog­ramunkat, ami szerint a ko­rábbi fő cél, a szaporítóanyag- termesztés mellett intenzíven foglalkozunk elsősorban cse­mege-, aztán borszőlő és né­hány gyümölcsfajta termeszté­sével... A nagyobb termés és a biztonságosabb termelés ér­dekében kialakított öntöző te­lepek hasznosnak bizonyultak. Tavaly például a Bogiári Leánykánál 5,7 mázsa termés­többletet értünk el holdan­ként az öntözés révén, né­hány más fajtánál pedig a ko­rábbi átlagnak a többszöröse mutatkozott többletként, így a Muscat Ottonelnél 43,5, a Sző­lőskertek Királynőjénél 31 má­zsa. Ahogyan a szőlő termés- eredményei növekedtek, egyre több lett az olyan csemegefaj­ta, amit nem tudtunk étkezési szőlőként értékesíteni. Főként külföldi tapasztalatok alapján — az országban először — ki­dolgoztuk az úgynevezett re­duktív borkészítés nálunk al­kalmazható technológiáját, ezt tovább vittük, és kialakítottunk egy olyan bőrtípust... És máris a jól ismert bo­roknál tartunk, azoknál a bo­roknál, amelyeknek nagy a ke­reslete alacsony alkoholtartal­ma, jó zamata, mesterségesen hozzáadott szénsavtartalma miatt. A hazai igényeken túl az illetékes külkereskedelmi vállalat gyorsan fölismerte ezeknek a boroknak az export- lehetőségét. Szél András: — Évről évre nagy mennyiséget exportálunk, a csemegeszőlő reszlije éppen olyan jól elkel és nem jelent kisebb értéket, mint maga a csemegeszőlő. Leraktuk a kor­szerű borászkodás alapjait im­portból származó szőlőfajták telepítésével is: Franciaország­ból, az NSZK-ból, Ausztriából és Olaszországból olyan fajtá­kat vásároltunk, amelyek a mai piaci igényeknek megfele­lő^ ízzel, zamattal és számotte­vő terméseredményekkel ren­delkeznek ... A régi, kis borospincék mel­lett nagyobb befogadóképessé­gű tározókat építenek, Rád- pusztán a régi uradalmi pin­céből egy 10 000 hektoliteres pincét alakítanak ki. Két év­vel ezelőtt, külföldről hozott tapasztalatok alapján, korszerű szőlőfeldolgozó, bortároló és palackozó építéséhez fognak hozzá, ennek egy részét már a tavalyi szüretkor használatba vehették, s fokozatosan föl- épül. Közben saját gazdaság­ban és másutt végzett kísér­letek eredményeit állítják a termelés szolgálatába, labora­tóriumukban 1965-től már a Lakatos András. szőlővel kapcsolatos kutatások folynak. Soós Árpád gépesítési főmérnök időközben olyan műtrágyaszórót szerkesztett, amely altalajlazítóra szerelve biztosítja, hogy a foszfor- és kálium tartalmú műtrágya a szőlő sorközeiben 40—45 centi­méter mélyre, a tápanyagfel­szívó gyökérzónába jusson. Há­rom éve így végzik a szőlő és egy éve a gyümölcsös műtrá­gyázását. Lakatos András: — Eredmé­nyes, mindkét fél számára hasznos együttműködés alakult ki gazdaságunk és más mező- gazdasági nagyüzemek között. Az Agárdi Állami Gazdaság például az egész csemegeszőlő­területére tőlünk kéri és kapja a szaktanácsadást meg a szük­séges technológiát, mi bonyo­lítjuk le szőlőjük értékesítését és feldolgozzuk a borszőlőjü­ket is. Gazdaságunkban a 315 hold szőlő nem mérvadó ága­zat, nem ez a fő profiljuk, ezért hosszú távon hozzánk szállít­ják a szőlőt, ötéves szerződé­sünk van. Somogyból a kőrös­hegyi meg a szóládi, Tolnából a kurdi, Veszprém megyéből a balatonfőkajári és a kenesei termelőszövetkezettel állunk szoros együttműködésben. A termésnek csak egy részét dol­gozzák fel ők maguk, a többit ide hozzák, mert csak kis ka­pacitású feldolgozójuk van. Az idei év tapasztalatait majd most összegezzük, ennek alap­ján döntik el, hogy s mint le­gyen a továbbiakban. A bala- tonőszödiekkel a megállapodás szerint közösen használunk 113 holdnyi szőlőoltvány-területet. Ez a föld a termelőszövetke­zeté, az oltványiskolát mi tart­juk fenn. a haszonból arányo­san részesedünk... Ami a gaz­daságunk idei hozamait illeti, a mennyiség elmarad a várt­tól és a sok évi átlagtól, a mi­A s-őlő évről évre öregbíti hírnevüket. semetke Jenő barátom­mal huszonnégy évvel ezelőtt találkoztam össze elő­ször az utcán (Mármint a má­sodik elemi évzárója óta elő­ször. Akkor ugyanis ők vidék­re költöztek.) ö ismert meg. A nyakamba borult, es közöl­te velem, hogy rendkívül megelégedett, sőt — boldog. Kis bőrdíszmű-boltocskája van, szép társbérleti laká­sa és gyönyörű kislánya. Meg­néztem a kicsi fényképét, és azt mondtam: *i. íiyeilek!« — No, azért d,uk ne iri­gyelj! — szóit sóhajtva Cse- metks. — Én nem kapok ke­nyér pót jegyet, s így... — könnyeit nyelve dadogta: — Ha csak iíz dekával több ke­nyeret kapnál: naponta! Szó nélkül a zsebembe nyúltam, átadtam neki a ké­ny érpót jegyemet, biztosítot­tam, hogy »de igazan nem hiányzik-«, s miután megad­tam a címemet a további pót­jegyek érdekében, elmenekül­tem hálálkodó kézcsókjai elől. Csernetke Jenő minden hó­nap elsején pontosan megje­f&arálom, lent a pótjegyekért, kará­csonykor hozott egy óraszíjat és a kislánya fényképét. De­dikálva. Azután megszűnt a ke nyérjegy és egyidejűleg meg­szűnt a számomra Csemetk­is. De nem sokáig. Ha jól en lékszem, ötvennégy lavaszá fölkeresett, és megkért, hog szerezzek a kislányának eg betétes lakkcipöt, mert ez felesége egyetlen vágya. Lejártam a lábamat terdii megszereztem a betétes luki cipőcskét. Csernetke háláik dott, és megígérte, hogy imt ha foglalja a nevemet, ugya is — »köztünk maradjon!« 5 imádkozott, Ötvenhét tavaszán jeleni kezeit újra. Elmondta, hogy o társbérlője disszidált, szeret­né megkapni a szobáját. Ez az egyetlen vágya. Sima ügy. C-sentetke mondtam, de neki aggál voltak. Kért-könyörgött, ho intézzem el én. Elintéztem. Hála, imába foglalás, ó szíj. ötvennyolc őszén csak ú 'elugrott hozzám, mert éppé irra járt. Megemlítette, hog boldogságához csak egy ki 'ustra.lt taxi hiányzik. Meg ereztem neki. Hatvanegyben háromszobá. öklakásért kilincseltem n> 1 az OTP-nél. Hatvanháromban egy hétét, er észtül bizonygatta nekem i ogy mindennél jobb érv nép- 'öntpolitikánk mellett, ha í ásúrolhat egy Moszkvicsot ‘űlönben, ha ezt nem int< em el, öngyilkos lesz. Kijártam neki. Ki én! Net, zért az óraszíjért, és imába öglalásért, hanem igenis po ‘itikából. Hatvannégyben csak az hányzott Csernetke Jenő »jó közérzetéhez«, hogy családos­tul Olaszországban turistás­kodhasson. Nem. volt nehéz lolgorn, kitöltöttem az űr lap­uit, és átvettem az óraszíjat 'eg a kézcsókját. Hatvanhatban telefonon Ihívott, és háborogva közöl- velem, hogy miközben mi : újságokban a maszekokat rigyeljük, ő a három éves Moszkvicsával jár, holott már :ét éve befizetett egy újra. ■ilemi kötelességem lenne, >ogy közbejárjak. Mire közbejárásom — eset­ég — eredménnyel végződhe- étt volna, Csemetkének »szü- 'etett« Belgiumban egy uno- abályja, aki küldött neki egy Hszázhuszas Mercit. Kicsit bántott a belgiumi etélyiárs. de az idén vígasz- 'Módiam, mert a múlt hó- apban Csernetke közölte ve­im, hogy tökéletes boldogsá­gához csupán egy telek hiány- >k a Duna-kanyárban. Mos! éppen a dunakanyari parcellázáshoz keresem az összeköttetést. Sólyom László Az épülő kombinát egy része már üzemel. nőség jó közepes lesz. Az au­gusztusi nagyobb esőzés elin­dította a rothadást a szőlők­ben, s ezt később a nagy har­mat, köd csak fokozta. A gaz­daság egészére vonatkozó ter­melési érték azonban így is el­éri az idén a 175 milliót, a vár­ható nyereség pedig a 18—20 millió forintot Soós Árpád: — Szinte min­den évben tapasztalható tech­nikai fejlődés gazdaságunk szüreti és szőlőfeldolgozás: munkáiban. Jugoszláviában láttunk például műanyag gyűj­tőrekeszeket a szüretelőknél, és észrevettük, milyen okos ez a megoldás. Néhány ilyen ládát hazahoztunk, itthon többet gyárttattunk belőlük, s az idén már így szüreteltünk — kísér­letképpen — Rádpusztán. Hogy mennyivel gazdaságosabb ez a puttonyos módszernél: kétszeresére nőtt az egy főre jutó teljesítmény ott, ahol az új eljárást alkalmaztuk.- A szőlőművelésben, feldolgozás­ban és a palackozásban igyek­szünk a körülményekhez mert korszerű módszereket alkal­mazni, de így is sok kézi erőt igényelnek a különféle mun­kák. Éves viszonylatban átla­gosan 1850 embert foglalkoz­tatunk, ebből 1270 az állandó dolgozó. Tapasztalatból mon­dom, hogy mindig bátran tá­maszkodhatunk kommunis­táinkra, a törzsgárda és a szo­cialista brigádok tagjaira. Har­minchármán vannak az alapí­tó tagok, s mintegy kétszázan azok, akik több mint tíz éve dolgoznak gazdaságunkban. Szabó József, Bognár István, Bódis József (Lengyeltóti), Bors István, Dvarjeczki Mihály, Kuminek József (Rádpuszta), Balogh Imre (Péntekhely) és mások ugyancsak derekasan helytállnak. Majdnem három és fél százan dolgoznak szo­cialista brigádokban. Tizenhét brigád eddig már egynél több­ször, egy-egy kollektíva hat­szor, illetve hétszer nyerte el a megtisztelő címet. Különö­sen a szőlőnél és a gyümölcs­nél adódik gyakran olyan szombati-vasárnapi munka, amikor bízvást fordulhatunk hozzájuk segítségért. ... Mészámsné kalauzol a gazdaságban. Befejezéshez kö­zelednék a munkák a feldolgo­zóban, távoli gazdaságokból ér­kezik ide a szőlő, s kerül a korszerű présekbe... A 95 mil­lió forintos költséggel épülő kombinátban 30 000 hektoliter »hegy levét« tárolhatnak most. Kevesebb most itt az ember, mint egyébként. Megtudjuk, hogy a gazdaságban tizenegy éve működnek ifjúsági tábo­rok. Régebben csak a sátortá­borok voltak, most 550 fiatalt helyezhetnek el a bogiári meg a lengyeltóti táborban egy­azon időben, korszerű körül­mények között. Évente mintegy 8—10 000 fiatal dolgozik a gaz. daságban az ország minden részéből. A palackozókban ugyancsak szorgos munka folyik. Rád­pusztán több, mint ötvenen dolgoznak, két műszakban pa­lackoznak. 8—9000 üveg kerül ki a kezük alól a két műszak alatt: a Királyleányka az NDK-ba »utazik«, de itt kerül üvegekbe a Muscat Lunel és Soós Árpád. a Boszorkánytej meg a Somo­gyi ördögvér is. Az idén hor­dós bort szállítottak az NSZK- ba, mustot Svájcba; szőlőlé in­dult Angliába. Az idén a hazai értékesítésbe bekapcsolódtak a FÜSZÉRT-boltok is, így több helyre eljut — belföldön is — a bogiáriak áruja. Különösen a nyugat-dunántúli vállalatok mutattak élénk érdeklődést... No, és itt van — és itt lesz a hideg télben is — a tartósított szőlő. Az előhajtató üzem egyik blokkjában, általában plusz 2 fokos hőmérsékleten tartják a Csiri-csuri szőlőt, ami karácsony táján jelenik meg majd a boltokban. Ennek is nagy volt a közönségsikere a télen — csakúgy, mint a So­mogyi ördögvémek, amely szilveszterre került forgalom­ba. (A különleges minőség miatt különösen a »minipalac­kok« voltak keresettek. Egy hónap alatt 100 000 kelt el; még Brazíliába is szállítottak 10 000 palackot.) És a bogiári gazdaság egyre fejlődik. Bármerre nézünk, újabb beruházások indulásá­nak lehetünk tanúi... Szöveg: Hemesz Ferene Fotó: Gsráhtmr fív«*• SOMOGYI NÉPLAP 1969. november 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom