182427. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánynövényekből szilázs, v szenázs készítésére
(19) HU MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI talAlmäny (11) 182427 o Bejelentés napja : (22) 1978. XI. 21. (21) (489/82) Nemzetközi osztályozás : (51) NSZO3 A 23 K 3/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: (41) 1983. (42) V. 30. Megjelent: (45) 1986. X. 31. SnMj'Ml * * À * /*■* Feltalálók: (72) Budai István kertészmérnök, 40%, Tiszakécske Finta Pál agrármérnök, 25%, Tiszakécske Gál Antal gépészmérnök, 25%, Tiszakécske Zoboki Bertalan építésztechnikus, 10%, Tiszakécske Szabadalmas : (73) „Béke és Szabadság” Mgtsz, Tiszakécske (54) Eljárás takarmánynövényekből szilázs, vagy szenazs készítésére 1 A találmány takarmánynövények — mint pl. kukorica, lucerna, fűfélék — silózására, ilyenekből való szenázs készítésére vonatkozik. Szálastakarmányok silózására több megoldás ismeretes a gyakorlatból és az irodalomból, melyek lényegében a növény darabolásából, különleges gépekkel való anyagmozgatásából és a betárolt termény romlásmentes megőrzéséből állnak. A számos irodalmi utalás közül megemlítésre érdemes a 171 190 sz. magyar szabadalmi leírás, amely szecskázott növényekhez karbamid adagolását javasolja, melynél 100 C° feletti hőmérsékleten kezelik az adalékot. Hasonlóan javított takarmány előállítására vonatkozik a 170 477 sz. ’nagyar szabadalmi leírás, mely szerint zsírsav és kar mid olvadékát keverik az alapanyaghoz. Mindkét megoldásnál a szálastakarmány előkészítése önmagában ismert módon történik, de nem adnak útmutatást olyan szilázs vagy szenázs készítésére, melynél nincs szükség különleges be- és kitároló gépekre, illetve a tárolt takarmány megromlása nélkül végezhető szakaszos, vagy folyamatos be-, ill. kitárolására. A szakirodalomból ismert megoldás szerint a silózásra szánt növények szárazanyagtartalmát fonnyasztással vagy egyéb módon 30—40% körüli értékre kell csökkenteni a jó tömöríthetőség céljából. Ezért a növényeket néhány cm-es darabokra szecskázzák, majd célgépekkel a siló térbetonjára hordják, szétterítik és járműáthajtással tömörítik, ily módon biztosítva az anaerob körülményeket („Gyeptermesztés és hasznosítás” c. mű, Mezőgazdasági Kiadó, 1978). 2 Ez a megoldás homogén szálasanyagok — főleg fűfélék —, silózására ad kitanítást. A gyakorlatban silózásra kerülnek azonban olyan növényféleségek is, melyeknél a szálasanyagállomány és a jelentős részt képező szemes- 5 állomány — pl. silókukorica — nedvességtartalma a feldolgozáskor igen eltérő. Előfordulhat olyan körülmény is, hogy időjárási tényezők hatására — pl. fűféléknél — a nedvességtartalom igen magas szárításra nincs mód éppen az időjárási tényezők miatt, az értékes növényi 10 nedv elvesztése — mivel tápanyagokat tartalmaz — kárt jelentene. További probléma forrása, hogy a tárolt terményre ráhajtó betakarítógépek beszennyezik a terményt. A találmány mindezeket a hátrányokat kiküszöböli és 15 elősegíti a kívánt szárazanyagtartalomnak adott esetben adalékanyagokkal — pufferanyagokkal való beállítását, illetve a helytelen betárolásból és tömörítésből eredő károsodást megelőzi, a tárolandó anyag tisztaságát megőrzi, a tömörítés előnyös módját alkalmazva. 20 Jelen találmány célja a vegetációs időben megtermelt szálas takarmányból szilázs vagy szenázs készítése, a takarmány béltartalmának megőrzése vagy javítása, a feldolgozás megvalósítása különleges be- és kitároló gépek alkalmazása nélkül, a be- vagy kitárolás szakaszossága 25 esetén a tárolt termény romlástól való megóvása. A találmány eljárás takarmánynövényekből szilázs vagy szenázs készítésére, melynek során a szálastakarmányt a betárolandó növényféleség 30—40%-os szárazanyagtartalmának elérésekor szecskázzuk, aprítjuk, 30 amikoris annak szénhidráttartalma a szárazanyagtar-182427
