182370. lajstromszámú szabadalom • Vivővisszaszállító elrendezés

(19) HU SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNY (11) 182370 w Bejelentés napja : (22) 1981. VIII. 25. (21) 2458/81 Nemzetközi osztályozás : (51) NSZO3 H 04 J 1/06 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: (41) 1983. (42) III. 28. Swiid-M T« í? -n Megjelent: (45) 1986. X. 31. Feltalálók: (72) Dr. Frigyes István oki. villamosmérnök, 25% Dr. Szabó Zoltán oki. villamosmérnök, 23% Dr. Berceli Tibor oki. villamosmér­nök 21% Meng József oki. villamosmérnök 12% Dr. Ványai Péter oki. villamosmérnök, 12% Kováts János oki. villamosmér­nök, 7% Budapest Szabadalmas : (73) Távközlési Kutató Intézet, Budapest (54) Vivővisszaállító elrendezés í A találmány tárgya vivővisszaállító elrendezés digi­tális jelek átvitelére szolgáló — célszerűen elnyomott vivőjű — koherens demodulációjú összeköttetéshez, ahol a vivővisszaállító modulált jelű bemenettel és mo­­dulálatlan jelű kimenettel rendelkezik és elektroniku­san változtatható elemet — célszerűen hangolható osz­cillátort — tartalmaz. A korszerű rádiófrekvenciás és vivőfrekvenciás át­viteltechnikában egyre elterjedtebben van szükség digi­tális jelek átvitelére. A digitális átvitel előnyei közis­mertek, melyeket ezért itt nem részletezünk. A digitális jellel való moduláció legtöbb válfaja elnyomott vivőjű adójelet szolgáltat. Ilyen jelek demodulálásához a leg­elterjedtebben használt koherens rendszerekben a vivő­­frekvencia előállítása szükséges. Ezt a feladatot látja el a vivővisszaállító. A vivővisszaállitónak modulálatlan és kis zajú jelet kell előállítania, melynek az eredeti vivőfrekvenciával szoros fáziskapcsolatban kell lennie. Erre a célra több­fajta elrendezés ismeretes. Ezek mindegyike elektroni­kusan hangolható oszcillátort tartalmaz, mely a vivő­­frekvenciát előállítja. Az előállított vivő fázisának sza­bályozására általában fáziszárt hurok szolgál. A fázis­zárt hurok gyakorlati megoldása többféle lehet. Mű­ködéséhez az eredeti elnyomott vivőjű modulált jelből a modulációt el kell távolítani. így visszakapjuk a vi­vőt, mely azonban zajszerü modulációs maradékot tar­talmaz és ezért a demodulátor számára referenciaként közvetlenül nem használható. A moduláció eltávolítása után ezért a jelet fázisde-2 tektorra vezetjük. A fázisdetektor megkapja az elektro­nikusan hangolható oszcillátor jelét is és így a két jel fáziskülönbségével arányos hibajelet szolgáltat. E hi­bajelet szűrve és felerősítve használjuk fel az elektroni­kusan hangolható oszcillátor szabályozására. Mivel az eredeti jel modulációs maradéka elég nagy, a hibajelet erősen kell szűrni. E szűrés viszont lecsökkenti a fázis­zárt hurok sávszélességét. Az eredmény az, hogy a vivő­visszaállító a névleges értéknek csak kis környezetében képes működni. Ez igen komoly problémát jelent, mert mind az adóban, mind a vevőben a lokáloszcillátortól nagyfokú frekvenciastabilitást követel meg. A fenti probléma áthidalása céljából az ismert meg­oldásokban az elektronikusan hangolható oszcillátorra a hibajelen kívül még söprő feszültséget is vezetnek, mellyel a megfogási sávból kieső vivőt ismét elkapják. A söprő feszültség azonban gyakran zavarja a fázis­zárt hurok működését és nem segíti az elhangolódás miatí fellépő statikus fázishiba-növekedés megakadá­lyozásában. E rendszer nagy hibája, hogy a vivővissza­állítás minőségét lerontja és ezáltal a demodulált jel hibaarányát megnöveli. Ez a digitális modulációjú el­nyomott vivőjű átvitel egyik súlyos problémája. Elnyomott vivőjű rendszernek nevezünk egy olyan átviteli rendszert, melynek spektruma a modulátor ki­menetén mérve a vivőfrekvencia csak elhanyagolható nagyságú — az összteljesítménynek 20%-át meg nem haladó — vonalas összetevőt tartalmaz, ha a moduláló jelnek egyenáramú összetevője nincsen. A fenti hátrányokat küszöböli ki a találmány szerinti 10 15 20 25 30 182370

Next

/
Oldalképek
Tartalom