182309. lajstromszámú szabadalom • Mérőeszköz az izületek és a gerinc helyzetének és mozgásainak mérésére
(19) HU MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ÓD 182309 Bejelentés napja: (22) 1981. III. 25. (21) (748/81) Közzététel napja: (41) 1982. (42) XI. 29. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: (45) 1986.X. 31. Nemzetközi osztályozás : (51) NSZO3 A 61 B 5/10 ? & Si*b*^*k*i fái ’S*. S'».**®* Feltalálók : (73) dr. Dómján László orvos, 50%, dr. Bálint Géza főorvos, 30%, dr. Bozsóky Sándor főigazgató főorvos, 20%, Budapest (54) Mérőeszköz az ízületek és a gerinc helyzetének és mozgásainak mérésére 1 A találmány tárgya mérőeszköz az ízületek és a gerinc helyzetének és mozgásainak mérésére, amelynek alapját egy tájolóval kombinált inklinométer képezi, és amely elsősorban mozgásszervi vizsgálatoknál kerülhet alkalmazásra. A mozgásszervrendszerrel és betegségeivel foglalkozó valamennyi tudományág számára kiemelkedő jelentősége van az ízületi mozgások pontos szögmérésének. A fenti célra legelterjedtebben használt ízületi szögmérő (goniométer) két karból áll, amelyek egymással egy ponton, egy tengely mentén kapcsolódnak, ahol egy szögmérőskáláról leolvasható a két kar egymáshoz viszonyított helyzete. (Lényegében tehát egy egyszerű karos szögmérő, amilyet a geometriában is használnak.) Példaként a könyökízületet véve, ennek helyzetét az említett eszközzel úgy lehet megállapítani, hogy egyik szárát az alkar tengelyvonalához, másik szárát pedig a felkar tengelyvonalához illesztik, oly módon, hogy a szögmérő tengelye pontosan egybeessen a könyök forgástengelyével. Ennek az ízületi szögmérőnek egyik alapvető hátránya az, hogy csak akkor mér pontosan, ha sikerül mind a végtag tengelyeit, mind az ízületi mozgás forgáspontját eltalálni, mert már kis elcsúszás esetén is lényegesen tompább vagy hegyesebb szöget jelez a valóságosnál. Ez főleg duzzadt, gyulladt ízületeknél okoz gondot, éppen ott, ahol legtöbbször használni kell. Pontosságával kapcsolatban idézzük az Orthopaed Sebészek Amerikai Akadémiájának munkája alapján a Magyar Traumatológus Társaság által 1972-ben kiadott „ízületi mozgások mérési módszere” című kiadvány 8. oldalának 3. pont-2 ját : „Ha a végtag határai jól körülírtak, a szögmérő használata pontos. Ha azonban a csonthatárok nem élesek, mert túl sok lágyrész fedi, vagy más ok miatt, a szögmérő pontatlan adatokat szolgáltathat. Ilyen ese- 5 tekben a tapasztalt sebész az ízületi szöget pontosabban tudja meghatározni szögmérő nélkül.” Elképzelhető, hogy mennyire pontos és használható az a mérőeszköz, aminél sokszor még a szemmérték is pontosabb. A fenti ízületi szögmérőnek azonban talán még ennél is nagyobb 10 hiányossága, hogy vele számos ízülethez nem lehet hozzáférni és sok mozgásirányt egyáltalán nem lehet vele mérni. így például a csípő vagy a váll mozgáskomponenseinek szögmérése részben roppant nehézkes, pontatlan, részben pedig teljesen lehetetlen. 15 Időközben piacra került egy olyan ízületi szögmérő amely egy inklinométer és egy tájoló egyesítéséből született. Ez a mérőműszer a karórához hasonló módon egy szalagra van elmozdíthatatlanul felerősítve, amely szalagnak a végtagra való felerősítése után a függőleges sí- 20 kokban történő elmozdulást az inklinométer, a vízszintes síkban történő elmozdulást pedig a tájoló jelzi. Igen lényeges jellemzője a szerkezetnek, hogy csak az ízületi mozgás szögtartományát képes mérni, a klinikai szempontból alapvető fontosságú kontraktúra (zsugorodás) 25 mértékét nem. Tehát például a mérőeszközt a combra felhelyezve, akkor, ha a beteg ki tudja nyújtani teljesen az alsó végtagját, úgy ebben a helyzetben nullázva a mérőt, a maximálisan behajlított csípőízületi állásban leolvasott érték a csípő hajlításának (flexiójának) szögét 30 adja. Annál a betegnél viszont, akinek úgynevezett flexi-182309
