181993. lajstromszámú szabadalom • Eljárás legyengített peritonítisz vírus-törzs előállítására
(19) HU MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS (ii) 181993 Bejelentés napja : (22) 1979. XI. 29. (21) (WE—609) Elsőbbsége: (33) 1978. (32) XI. 30. (31) (78 46603) Nagy-Britannia Nemzetközi osztályozás : (51) NSZO3 C 12 N 7/08 A 61 K 39/215 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: (41) 1983. (42) I. 28. Megjelent : (45) 1986. VI. 30. Feltalálók: (72) Fishman, Bemard, mikrobiológus, Gillingham, Hitchcock, Louise Mary, mikrobiológus, Bromley, O’Reilly, Kevin Joseph, állatorvos, Milland Nagy-Britannia Szabadalmas: (73) The Welcome Foundation Ltd., London, Nagy-Britannia (54) Eljárás legyengített peritonitis vírus-törzs előállítására 1 A találmány tárgya eljárás a macskafélék fertőző hashártyagyulladását (feline infectious peritonitis, rövidítve : FIP) okozó virus legyengített törzsének az előállítására. A találmány kiterjed az említett fertőző hashártyagyulladás ellen a macskafélék fajához tartozó állatok- 5 nak immunitást biztosító vakcinának a találmány szerint legyengített vírustörzs felhasználásával történő előállítására is. A macskafélék fertőző hashártyagyulladása mind a házi, mind a vadon élő macskaféle állatok (Felidák) 10 fontos betegsége, amely csaknem minden esetben az állat elhullásához vezet. Ezt a betegséget először 1950 táján ismerték fel és írták le „peritonitis chronica fibrinosa” elnevezéssel [J. Amer. Vet. Med. Assoc. 144, 1409— 1420 (1963)]. Azóta ezt a betegséget Észak-Amerikában, Európában, Dél-Afrikában, Ausztrál-Azsiában és Japánban is észlelték. Újabb időben a kórokozó organizmust is leírták, még pedig coronavirus-típusú vírusként [Nature, 266, 682 (1977)]. Az ezzel a betegséggel fertőzött állatok letargiásakká 20 és étvágytalanokká válnak, a hashártya üregében (cavum peritonei) folyadék gyülemlik fel, ami a has megduzzadását eredményezi ; az állat végül is sárgaságszerű állapotban pusztul el. Gyógykezelés és ápolás meghoszszabbíthatja a betegség lefolyását, végül azonban az említett klinikai tüneteket mutató valamennyi állat elpusztul [J. Amer. Vet. Med. Assoc. 154, 26—35 (1969)]. Már régóta felismerték, hogy vakcinára van szükség a macskafélék fertőző hashártyagyulladása járványszerű kitöréseinek megelőzésére [J. Amer. Vet. Med. Assoc. 30 2 155, 1728—1733 (1969)], eddig azonban a betegség kórokozó vírusának elkülönítésére és tenyésztésére irányuló számos kísérlet eredménytelen maradt. Újabban beszámoltak ugyan arról, hogy sikerült vékonybél-szövetkultúrán tenyészteni a macskafélék fertőző hashártya-gyulladásának vírusát [The Cornell Veterinarian, 68, 411— 417 (1978)], a leírt módszer azonban nem alkalmas sem a vírus legyengítésére, sem pedig vakcina gyakorlati célokra történő előállítására. Azt találtuk, hogy elő lehet állítani a macskafélék fertőző hashártyagyulladása vírusának oly legyengített törzsét amely szérum-antitestek fejlődését idézi elő a fertőzésre hajlamos állatokban, emellett mellékhatásokat csak igen csekély mértékben vagy egyáltalán nem 15 idéz elő. A vírust tartalmazó, negatív festésű készítmények elektronmikroszkópiái vizsgálata azt mutatta, hogy a vírus morfológiai szempontból a coronavírusokhoz hasonló; különösen a madarak fertőző bronchitise vírusával mutat morfológiai rokonságot. A macskafélék fertőző hashártyagyulladásának vírusa azonban abban különbözik a fertőző madár-bronchitis vírusától, hogy cmbrionáló tojásban nem tenyészthető. Viszont a macskafélék fertőző hashártyagyulladásának 25 vírusa az emberi coronavírus mellett az egyetlen olyan emlős-coronavírus, amely szövetkultúrán tenyészthető és amely (nyilvánvaló) citopathogen (sejtkársító) hatást mutat. A humán coronavírusok általában a sejtréteg lassú és részleges degenerálódását okozzák, míg a macskafélék fertőző hashártyagyulladásának ví-181993
