181950. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes, sósavas vas (III)-klorid- oldatok termikus bontására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI 181950 LEÍRÁS Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1979. III. 16. (RU—169) Elsőbbsége: 1978. III. 20. (A 1954/78) Ausztria NSZO3 C 23 G 1/36; C 01 B 7/03 Közzététel napja: 1983. II. 28. JT#'7'*’", ' . ' ' »' ’ V Megjelent: 1985. VI. 30. Feltaláló: Dr. Jedlicka, Hans, oki. mérnök, Becs, Ausztria Szabadalmas: Ruthner Industrieanlagen-Aktiengesellschaft, Bécs, Ausztria Eljárás vizes, sósavas vas(III)-klorid-oldatok termikus bontására 1 A találmány tárgya eljárás sósavas vas(III)-klorid-oldatok termikus bontására. A találmány szerinti eljárást oly módon végezzük, hogy a porlasztóit oldatrészecskéket a forró gázokkal egyenáramban áramoltatjuk. 5 Számos kémiai eljárásnál keletkeznek vas(III)-klorid oldatok, amelyek kezeletlenül nem engedhetők le a csatornába és amelyek vas- és klórtartalmuknál fogva értékes mellékterméket képeznek. Az oldatok vastartalma felületaktív vas(III)oxidpor formájában, a klór komponens sósav forrná- 10 jában ismét hasznosítható. A termikusán megbontható fémkloridokat tartalmazó vizes oldatok ismert feldolgozási módszeréhez tartozik a porlasztásos pörkölés, ahol az oldatot forró gázban porlasztják; majd a termikus bomlás során keletkező fémoxidokat a 15 gázból elkülönítik; a keletkező sósavat a gőzök direkt vagy indirekt hűtése után, vizes sósav-oldat formájában nyerik ki. A termikus bontás egyik fő alkalmazási területe a sósavas vas(III)klorid-oIdatok, például a pácolásnál keletkező oldatok feldolgozása. Számos energetikai és eljárástechnológiai 20 szempont miatt ezt a műveletet ellenáramban végzik, azaz az oldatot egy reaktor-fejbe porlasztják be, itt az oldat-cseppek a nehézségi erő következtében lefelé hullanak, miközben a forró gázokat (például olaj- vagy gáz-égőkkel hevítve) felfelé áramoltatják, és a reaktor fejéről elvezetik; ily módon a 25 gázok a cseppek esésének irányával ellentétesen áramolnak (I. a 2261 083 sz. NSZK-beli közrebocsátási iratot). Az oxidrészecskék az elkülönítés előtt friss, forró, még sósavtól mentes gázokkal kerülnek érintkezésbe, ennek következtében a keletkező fémoxid nem tud a sósavgözökkel 30 2 ismételten reakcióba lépni. Az így kapott poralakú vasoxid, magnéziumoxid, kobaltoxid, alumíniumoxid stb. mindössze néhány tized vagy század százalék klórtartalommal rendelkezik. Az ellenáramban való gázáramoltatásnak további előnye a fémoxidok katalitikus hatásával függ össze. Az oxigén, sósav, klór és vízgőz egyensúlyi állapota csökkenő hőmérsékletnél az exoterm irányba, azaz a klórképződés felé tolódik el: 4HC1 + 02^2H20 + 2C12 Minthogy a forró gázok az oxidpor főtömegével kerülnek érintkezésbe, a megfelelő technológiai körülmények betartása mellett a klórképződés mindössze tized- vagy század%-ot tesz ki. Ezzel szemben az egyenáramban végzett eljárásnál fönnáll az a veszély, hogy a több száz °C-kal lehűlt reakciógázok nagy felületű oxidporral érintkezésbe kerülve a keletkezett sósav a maradék oxigénnel reagál és lényegesen nagyobb mennyiségű klórgáz képződik. A fent említett klorid-oldatok gyakran tartalmaznak kis mennyiségű vas(III)kloridot, amely azonban a sokkal nagyobb mennyiségben jelenlévő, más, hőbontásra alkalmas fémkloridokkal együtt kerülhet feldolgozásra. így például egy sósavas vaspácoldat 300 g vas(II)klorid mellett mintegy 20 g vas(III)kloridot tartalmazhat literenként. A tapasztalat szerint ilyen oldatoknak porlasztásos pörkölése nem okoz nehézséget. Az a kísérlet azonban, hogy tiszta sósavas vas(III)klorid oldatot — amely más fémkloridot csak a Fe(III)Cl-nál kisebb koncentrációban tartalmaz — porlasztva pörköljenek mindig nehézséget okozott. Számos kísérletet végeztek változtatva a koncentrációt, a fűtőanyag, az adag '81950
