181812. lajstromszámú szabadalom • Energiatakarékos lámpaegység

MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY 181812 # Bejelentés napja: 1981. VII. 14. (2060/81) Közzététel napja: 1983. I. 28. Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : H 01 J 61/56 ORSZÁGOS Megjelent: 1985. VI. 28. TALÁLMÁNYI . -HIVATAL Feltaláló: Szabadalmas: Dt. Kerekes Béla gépészmérnök, Budapest Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Energiatakarékos lámpaegység 1 A találmány energiatakarékos lámpaegységre vo­natkozik, amelynek lámpaburában elhelyezett kisülő csöve, a lámpabura nyakrészén rögzített nagyfrekven­ciás előtétje és ehhez kapcsolódó lámpafeje van. A viszonylag rossz hatásfokú izzólámpák helyet­tesítésére ismeretesek olyan lámpaegységek, amelyek legalább egy, célszerűen nagynyomású kisülőcsövet tartalmaznak és a kisülőcsövet magában foglaló lámpabúrához van valamilyen módon a kisülőcső működéséhez szükséges előtét is rögzítve. Az előtét el van látva az izzólámpák jól ismert csavaros lámpa­fejével, miáltal ez a kompakt lámpaegység az izzó­lámpák foglalatába minden különösebb szakértelem nélkül becsavarható. Az ilyen lámpaegységet szokás energiatakarékos lámpaegységnek nevezni, mivel például a nagynyomású kisülőlámpa azonos fény előállításához mintegy harmad-negyedannyi teljesít­ményt fogyaszt, mint az izzólámpa. Az energiataka­rékos lámpaegységekkel kapcsolatos egyik probléma az előtétnek a lámpaburához való rögzítése. Az izzó­lámpák fejelésénél alkalmazott melegítéses ragasztás itt azért nem lehetséges, mert az előtét félvezető al­katrészei a hő hatására tönkremennek. Ismeretes olyan megoldás, hogy a kisülőcső elektródáit a lámpabúrából kiálló áramátvezető csapokhoz kötik és ezeket az előtétre szerelt rugós érintkezőhüve­lyekbe dugják. E konstrukció hátránya az, hogy a lámpabura beforrasztását az izzólámpagyártásnál megszokott megbízható és olcsó üvegtechnológia he­lyett egy költségesebb eljárás szerint kell végezni. 2 Az energiatakarékos lámpaegységeknél a másik probléma az előtét elektronikus alkatrészeinek hely­­foglalása. Egyik fő követelmény az, hogy az előtét minél kisebb méretű legyen, vagyis a lámpaegység 5 geometriai méretekben ne nagyon térjen el attól az izzólámpától, amelynek helyettesítésére szánjuk. E cél elérése érdekében az 50—60Hz-es hálózati ára­mot nagyfrekvenciás árammá alakítják át, mert így a kisülőcső áramkorlátozó fojtótekercse kisebb geo- 10 metriai méretű lehet, minthogy a frekvencia növe­lésével azonos impedancia eléréséhez arányosan kisebb önindukciós érték szükséges. Az ilyen nagy­­frekvenciás előtét nagyfrekvenciás generátora célsze­rűen elektronikus kivitelű, amit a hálózatból egyen- 15 irányított feszültséggel kell táplálni. Ez az egyenirá­nyító egység mindig tartalmaz egy energiatároló-szű­rőkondenzátort is, amely a nagyfrekvenciás előtét egyik legnagyobb geometriai méretű alkatrésze és így az elhelyezés problematikus. 20 A találmány egyik célkitűzése az, hogy a nagy­­frekvenciás előtét a hagyományos konstrukciójú és kivitelezésű izzólámpaburához is egyszerűen rögzít­hető legyen, megtartva annak hajlékony árambeve- 25 zetőit is. A másik célkitűzés az energiatároló - szűrőkon­denzátor célszerű elhelyezése, amely mellett az ener­giatakarékos lámpaegység összhossza egyáltalán nem, vagy csak jelentéktelen mértékben növekszik és meg- 30 tartható a hagyományos beforrasztási technológia is. 181812

Next

/
Oldalképek
Tartalom