181794. lajstromszámú szabadalom • Eljárás újszülött borjak tápszeres táplálására
181794 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1981. IV. 07. Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1985. VI. 28. (896/81) Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : A 01 K 1/00 Dr. Nemeskéry Tibor agrármérnök 40%, Dr. Sólyom Ferenc állatorvos 40%, Dr. Vucskits András állatorvos 20%, Budapest Eljárás újszülött botjak tápszeres tartására 1 A találmány újszülött boijak borjútápszeren való tartására vonatkozik, amikor is a borjakat nem tenyésztési, hanem ipari célokra, illetve közfogyasztásra tartjuk. Az újszülött borjak világra jöttük után az anya- 5 állat ún. föcstejét kiszopják és a föcstejjel az anyaállat szervezetében levő, a belső kiválasztású mirigyek által termelt és egyéb, a föcstejben akkumulált ellenanyagokat emésztőrendszerük útján magukhoz veszik és szervezetükbe a táplálékfelvétel útján be- 10 építik. így az újszülött borjak hozzájutnak mindazon anyagokhoz, amelyek az anyaállat szervezetében az immun-védekezés során keletkezett. A föcstej felszívódása után ezek az állatok többé nem tekinthetők sterilnek, mert szövetrendszerükbe 15 és véranyagukba az említett ellenanyagok beépültek. Meghatározott ipari célokra azonban elengedhetetlenül szükséges immunanyag mentes boíjúvér vétele. Dyen követelmény lehet pl. a borjúvérsavó sejttenyésztési célokra való kinyerése. Ebben az eset- 20 ben követelmény, hogy az újszülött állat föcstejhez ne jusson. Ismeretes, hogy vírusvakcina előállításához szükséges vírust sejttenyészetekben lehet szaporítani. A különféle tápfolyadékokban való tenyésztés közös 25 jellemzője az, hogy minden tápfolyadék több-kevesebb mennyiségben borjúvérsavót tartalmaz. Ugyanis a borjúvérsavó biztosítja a sejtek megtapadását, valamint a sejtek fejlődéséhez szükséges tápanyagokat. Azon túlmenően, hogy csak fiatal állatok vérsavója 30 2 alkalmas sejttenyészetek előállításához, a vírusszaporítás ellenanyagmentes vérsavót kíván, mert amennyiben a vérsavó ellenanyagot tartalmaz, lényegesen csökken, vagy lehetetlenné válik a vírusszaporítás. Mivel a szövetvakcinák előállításának alapfeltétele a vírusszaporítás a megfelelő sejttenyészetben, belátható, hogy ellenanyagmentes boíjúvérsavóra az iparnak szüksége van. A gyakorlatban két módszer ismeretes az ellenanyagmentes borjúvérsavó gyűjtésére. Az egyik módszer szerint a megszületett borjaktól a föcstej kiszopása előtt 3—4 dl vért vesznek, de az állatot életben hagyják. A másik módszer szerint az állatot teljesen elvéreztetik. Ez utóbbi módszert az olyan fajta bikaborjaknál alkalmazzák, amelyeknek felhízlalása veszteséges lenne, mert az állat fajtára jellemző vörös hússzín miatt tőkehúsként nem volna értékesíthető később a felnevelt bikaborjú. Az előbbi módszer szerint a nyert vér nagyon kevés, ezért a gyakorlatban a két módszert együtt alkalmazzák: több újszülött borjút el kell véreztetni ahhoz, hogy a feldolgozási célokat szolgáló elegendő vérsavó rendelkezésre álljon. Azonban az elvéreztetett újszülött borjak húsa nem élvezhető közfogyasztásra alkalmatlan. Ahhoz, hogy a borjúhús közfogyasztásra alkalmas legyen, a borjakat legalább 8—10 napig életben kell tartani, mégpedig úgy, hogy közben az állat föcstejhez ne jusson, mert abban az 181794
