181749. lajstromszámú szabadalom • Kézműtőasztal
MAGTAR NÉPKÖZTARSASAG k SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 181749 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1980. XI. 28. (2836/80) NSZO3 : W Közzététel napja: 1982. XII. 28. A 61 G 13/00 jf& ^ h ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Megjelent: 1985. IV. 30. ■* i - * HIVATAL Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Tari Gábor sebész, Hári László vasesztergályos, Szentes Metripond Mérleggyár, Hódmezővásárhely Kézműtőasztal 1 A találmány tárgya kézműtőasztal a kéz gyors és egyszerű rögzítésére, illetve helyzetének pontos beállítására kézműtéteknél. Ismeretes, hogy a műtétek során az operáló sebész az igényesebb beavatkozásokat asszisztensek 5 segítségével végzi. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a beavatkozás viszonylag kis területén 4—6, vagy akár több kéz tevékenységét kell összehangolni. Ehhez a rendelkezésre álló hely általában kicsi, igy a sok kéz okozta zsúfoltság a műtétet nehezíti. Emellett a 10 műtét során bizonyos eszközöket vagy az operálandó területhez tartozó szöveteket, ereket stb. pontosan beállított helyzetben kellene tartani hosszú ideig, ami a fenti körülmények között gyakorlatilag egyáltalán nem valósítható meg. 15 Különösen nagy problémát jelentenek a fentiek kézműtétek során, amelyeket rendszerint ún. kézműtő asztalon végeznek. Mivel a kéz igen finom képletek zsúfolt halmazát foglalja magában, a műtétekhez egyre inkább elterjed a nagyító, sőt az 20 operációs mikroszkóp használata. Ennek megfelelően egyre fontosabb lenne a kéznek, mint a kézsebészet „munkadarabjának” pontos beállítása és rögzítése. Mégis, a kézműtéteket mindmáig olyan kézműtőasztalokon végzik, amelyek lényegében nem 25 különböznek egy, a szó szoros értelmében vett asztaltól. A kézműtőasztalok tulajdonképpen a műtőasztalhoz csatlakoztatott négyszögletes sík lemezből állnak. Az erre kihelyezett kéz műtétét általában 30 2 asszisztensekkel végzi az operáló sebész. Komolyabb beavatkozásoknál az egyik asszisztens a kezet igyekszik rögzíteni a megfelelő helyzetben, a másik pedig a sebzés feltárásában, az úgynevezett kampózásban működik közre. A gyakran több órás beavatkozás alatt, amelyet általában a kézműtőasztal síkjától eltérő helyzetben végeznek, a kéz és az ujjak kényszerhelyzetét az asszisztenseknek kellene biztosítaniuk, az igényelt mozdulatlanság azonban nyilvánvalóan illuzórikus a leírt körülmények között. A bemutatott nyilvánvaló ellentmondások feloldásának érdekében az utóbbi időben számos kísérlet történt a kézműtőasztalok modernebbé tételére. Az egyik egyszerű megoldásnál a kézműtőasztalt szögben billenthető kivitelben készítik, és az asztal lapjába az ujjaknak megfelelő kivágások vannak bemunkával. Az ujjakat a kivágásokba fűzött gumigyűrűk segítségével lehet rögzíteni. Ennek a megoldásnak egy továbbfejlesztett változatánál az ujjak rögzítésére a tapintófelszínbe (1) mélyesztett horgokat is felhasználnak. Ez a rögzítési mód meglehetősen kezdetleges, és minthogy a műtétek mindig három dimenzióban folynak, a kezet rögzítő síklemez - még ha billenthető is - a kívánt kézbeállítást nem tudja biztosítani. A kéz és az ujjak megfelelő rögzítésének, valamint a sebszélek feltárásához szükséges ún. kampózás megoldására olyan szerkezetet is javasoltak, amely a kéz kontúrját követő alakú, fogazott szélű fémle-181749
