181726. lajstromszámú szabadalom • Szorítóelem villamosvezeték forrasztásmentes csatlakoztatására
MAGYAR NfiPKOZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS 181726 0 Bejelentés napja: 1980. VII. 21. (1820/80) Nemzetközi osztályozás: NSZO3: H 01 R 4/24 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. XII. 28. Megjelent: 1985. III. 30. XÍ^sr.láímán;'^ (. Szabadalmi Tár. ' 0 Gtáczer János gépésztechnikus 20%, Jodál Sándor gépésztechnikus 30%, Mandzsu József okleveles villamosmérnök 30%, Pap Endre szövetkezeti elnök 20%, Budapest Szorítóelem villamosvezeték, különösen szigetelt villamosvezeték forrasztásmentes csatlakoztatására 1 A találmány tárgya szorítóelem villamosvezeték, különösen szigetelt villamosvezeték forrasztásmentes csatlakoztatására, amely szorítóelem huzalbevezetési oldalán bevágás(ok) van(nak), amely bevágás(ok)ban a villamosvezeték rögzítetten való befogadására al- 5 kalmas szorítóhasíték(ok) van(nak) elrendezve. Ismeretes, hogy villamos csatlakozások létrehozására, különösen olyan alkalmazásoknál, ahol nagy mennyiségű szigetelt villamosvezetékek csatlakoztatására van szükség, a csatlakozások forrasztásmentes 10 megoldására törekednek. Ez elsősorban a vezetékes híradástechnikában terjedt el az elmúlt időkben. A forrasztásmentes csatlakoztatásra a gyakorlatban a lemezrugós szorítóelemes kötési módszer honosodott meg. Általában több lemezből vagy lerne- 15 zek hajtogatásával olyan rugós szorítóelemet hoztak létre, amely hasítékokkal rendelkezik és a hasítékok úgy vannak egymáshoz rendelve, hogy a hasítékokon át bevezetésre kerülő szigetelt huzalról a hasítékok éles szélei szétnyomják a huzal szigetelését és ledör- 20 zsölik a huzalt szigetelő zománc vagy fémréteget is, így a szorítóelem közvetlen kapcsolatba kerül a tiszta szigeteletlen huzallal. A jó érintkezéshez szükséges nyomóerőt csak a szorítóelem anyagának rugalmassága biztosítja, ezért a szorítóelemet alkotó 25 lemezeket megfelelő vastagságúra kell választani. A szorítóhasítékok előállításánál nem lehet tehát figyelmen kívül hagyni a préselő kivágást és így az anyag vastagsága által támasztott, a szorítóhasíték szélességét meghatározó hatásokat sem. A kis átme- 30 2 neti ellenállás eléréséhez nagyobb érintkező felület nagyobb lemezvastagságot igényelne. Az ilyen anyagokban viszont a lemez vastagságánál kisebb nyílást biztosító hasítékok nem képezhetők ki. Ezeket a hátrányokat küszöböli ki a DE—AS 1 942 643 leírásban közölt megoldás, amelynél a szorítóhasítékot két különböző anyagból készült darabból állítják elő ponthegesztéssel erősítik össze. Mivel a lemezek vastagságát a szorító erő és a csatlakoztatott huzal átmérője határozza meg, így a rés méretei függetlenek az anyag vastagságától. Á huzalnak a szorítóhasítékból való kicsúszását úgy akadályozzák meg, hogy a huzalbevezetési oldal felől egy sapkát húznak a hasítékokra, amely szilárdan rögzítve megakadályozza a huzal esetleges kicsúszását a beszorított helyzetből. A huzal kicsúszásának megakadályozására szorítófedél nélküli megoldást alkalmaz a DE-AS 2142 850 számú leírásban alkalmazott találmány. Ennél a megoldásnál a külön darabokból sajtolt rugalmas fémkengyelt és késes érintkezőt ponthegesztéssel úgy erősítik egymáshoz, hogy a fémkengyel szárai a késes érintkezőkön előfeszítéssel fekszenek fel, így a huzalok a bevezetés helyén nem csúszhatnak ki. Ennek az ismert megoldásnak az az előnye, hogy tetszőleges nyílású szorítóhasíték kialakítását teszi lehetővé, hátránya viszont, hogy több darabból precíziós szereléssel és beállítással ponthegesztéssel kell az egymáshoz való erősítést elvégezni. Ez igen 181726
