181698. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tűzálló formázóanyag, döngölő massza és/vagy tűzálló idomtest előállítására
MAGTAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 181698 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1980. III. 04. (497/80) Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : C 04 B 29/02 Közzététel napja: 1982. XI. 29. ORSZÁGOS Megjelent: 1985. III. 30. TALÁLMÁNYI HIVATAL Szabadalmi Tár. TULAJDON^. Feltalálók: Lébényi Zoltán okleveles vegyészmérnök 40%, Rácz Attila okleveles vegyészmérnök 30%, Odor Gyula okleveles vegyészmérnök 30%, Mosonmagyaróvár Szabadalmas: Magyaróvári Timföld- és Műkorundgyár, Mosonmagyaróvár Eljárás tűzálló formázóanyag, döngölőmassza, és/vagy tűzálló idomtest előállítására 1 A tűzálló anyagok szilárdságát igen sokféle kötésmóddal lehet biztosítani, mely módok alapvetően függnek a használt tűzálló anyag típusától, felhasználási területétől. Tűzálló idomok, valamint öntészetben használható tűzálló formák szinte klasszikus előállítási módszere a vízüveggel történő megszilárdítás. A módszer igen gyors és jól gépesíthető. A vízüveg-kötés hátránya, hogy viszonylag kis szilárdsági értékek érhetők el vele, e mellett az alkália bevitele a tűzálló anyagba - tűzállóságot rontó hatása következtében — nem előnyös. Kerámiai anyagok szilárdításához gyakran alkalmazzák azt a módszert, hogy a kiindulási nyersanyag keveréket úgy állítják össze, hogy a formázott tűzálló idom égetése során, az alacsonyabb olvadáspontú fázisok megolvadva körbefogják a tűzálló-szemcséket, azokkal esetleg kémiai reakcióba lépve az idom lehűlésekor egységes, szilárd szerkezetet alakítanak ki (szinterelés). Ezen igen elteqedt eljárás egyik jelentős hátránya az, hogy a megfelelő szilárdságú kötés kialakításához esetenként 1000 °C feletti hőmérséklet szükséges. A kötés kialakítása ennek következtében viszonylag lassú. A technika jelenlegi állása szerint a tűzálló idom és formázó anyag kötését biztosító fenti eljárások hiányosságait foszfát alapú kötés kialakításával ki lehet küszöbölni. 2 Már 1856-ban G.C. Wittestein, (Pogg.Ann. 1856, 97, 158.) tanulmányozta a természetben található ásványi állapotú foszfátokat. Ezen természetes állapotú foszfátokat Észak-Afrikában és az USA- 5 -ban bányásszák, amelyek zömében wavelitet [AL(P04)2(OH)3 • 5 H20], crandallitet [CaAl 3 (P04 )2 (OH)3 • 5H2 O], és millisitet (Na,K,Ca Al6) [(P04)4(OH)9 • 3H20] tartalmaznak (H. M. Stevens, in. Phosphorous and it’s Compounds’, ed. 10 J. R. Van Wazer, Interscience, London, 1961. Vol. II, p. 1056.) A természetben található ásványi foszfátok polimerizációs tulajdonságuk miatt használhatók kerá- 15 miai anyagok kötőanyagaiként, azonban az ásványi rétegek gyakran szennyezettek különböző módon kötött szulfátokkal, ami a felhasználás során zavaró. A technikai minőségű alapanyagokból, savbázis kölcsönhatással létrehozott foszfátok kedvezőbb tu- 20 lajdonságai miatt a kutatások iránya inkább erre a területre irányult. W. O. Kingery, (J. Amer. Ceram. Soc. 1950, 33, 24£), valamint R. C. Weast, [Handbook of Chemistry and Physics, Chemical Rubber Company, Ohio, 1972/3, 53 rd. edn. P. F-177] 25 megállapították, hogy a hidrátcsoportot tartalmazó foszfát kötés lényege egy kondenzációs-polimerizációs, dehidratációs reakció: 30 181698
