181547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer kötőanyagú festékipari bevonóanyagok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 181547 Nemzetközi osztályozás: ■.®_jw Bejelentés napja: 1980. VI. 13. (1489/80) NSZO3 , C 09 D 3/74 : w Közzététel napja: 1982. X. 28. C 09 D 3/76 ORSZÁGOS 3 Î á î . TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1985. XII. 31 Feltalálók: Bürchner István vegyészmérnök 40% Szathmári Ferenc vegyészmérnök 40% Gál György vegyészmérnök 20% Szabadalmas: BUDALAKK Festék és Műgyantagyár, Budapest Eljárás polimer kötőanyag alapú festékipari bevonóanyagok előállítására 1 2 A találmány tárgya eljárás polivinil-típusú polimer gyanta és adott esetben amino-formaldehid-, epoxi-, cellulóz-nitrát-, klórkaucsuk, illetve alkid gyanta kötőanyagot, valamint oldószer elegyet és adalékanyagot tartalmazó festékipari bevonóanyagok előállítására. 5 A találmány értelmében olyan oldószer elegyet alkalmazunk, amely a polimer kötőanyagra számítva 20—50 s% mennyiségű, 6,0—25,0 dielektromos állandójú és etiléterre vonatkoztatva 2,0—7,0 párolgási számú oldószert és 3—20 s%-nyi 2,0—3,7 dielektromos állandójú monomert, előnyö- 10 sen metilmetakrilátot, buti-akrilátot, sztirolt és vinil-toluolt tartalmaz. Az oldószer elegy monomer tartalma az összes oldószer mennyiségének 1—15 s%-a. Az ilyen oldószer elegy alkalmazásával lényegesen megnövelt kezdeti száradási sebességgel rendelkező és ezzel össze- 15 függésben — különleges dekoratív hatást biztosító festékipari bevonóanyagok állíthatók elő. Ismeretes, hogy a festékipari bevonóanyagok túlnyomó többsége kolloid rendszer. A színtelen lakkok legtöbbje filmképző anyag kolloid oldata valamely szerves oldószerben. 20 Festékeken általában filmképzők kolloid oldatában diszpergált pigmentrendszereket értünk. A filmképző anyagok nagymolekulájú vegyületek, amelyeket oldószerben oldva alkalmazunk. Az oldószerek kiválasztásánál az oldó, illetve hígító hatáson kívül a bevonat kívánt esztétikai megjelenése 25 biztosítására a megfelelő párolgási tulajdonságok figyelembevétele is szükséges. Mivel az oldószer a bevonat kialakításakor eltávozik a rendszerből, gazdaságossági és egészségvédelmi szempontból kellemetlen ballaszt anyagnak tekinthető és kívánatos 30 mennyiségének minimálisra szorítása. Az oldószerek kiválasztása, az oldószerek oldóképességének meghatározása rendszerint gyakorlati próbákkal történik. Az utóbbi időben végzett kutatások szerint a nagymolekulájú anyagok és az oldószer közötti kölcsönhatás ismerete alapján az oldóképességet (illetve oldhatóságot) elméleti úton, matematikai módszerekkel határozzák meg. (dr. Kovács Lajos: Lakk-festékipari zsebkönyv 1972. 42. o.) Az oldhatóságot meghatározó kölcsönhatás rendkívül sokféle erőhatásra: így a diszperziós erőkre, dipoláris irányítottságra, dipoláris indukcióshatásra, hidrogénkötésre vezethető vissza. Egyes kutatók ezeket a jellemzőket adott oldószerekre és polimerekre meghatározták és azokból oldékonysági paramétereket számoltak ki és az egyes polimerek oldhatóságát koordináta rendszerben, háromszög diagramban vagy háromdimenziós diagramban ábrázolták. A fejlődés megkívánja a száradásnak, az oldószerek elpárolgási sebességének, speciális esetekben a kezdeti oldószer elpárolgási sebességnek a gyorsítását. Mérések szerint ez a jó oldóképességgel ütköző követelmény, hiszen azonos hatások biztosítják az oldást, illetve akadályozzák az oldószer eltávozását. A szakirodalomban is van utalás arra, hogy a kölcsönhatás miatt oldószer marad vissza a rendszerben. (Ezt ismerteti Fartunin V. I., Kozlov P. V.: Solvent effect on structure formation of cellulose nitrate, Dokt. Akad. Nauk. SSSR 1970. 193/4p. 865—7.) Az említett feladatok megoldására, illetve az eddig ismert 181547
