181541. lajstromszámú szabadalom • Lángvágó berendezés magas lánghőmérsékletű csőelektródával
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 181541 ORSZÁGOS Bejelentés napja: 1980. IV. 15. (919/80) Közzététel napja: 1982. XI. 29. . ____ ■ f _ ízabadalml Tár ' . j Nemzetközi osztályozás: NSZO3 B 28 D 1/00 B 23 K 7/00 B 23 K 35/40 TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1985. XII. 31 Szabadalmas: Perger Imre előadó, Veszprém Lángvágó berendezés magas lánghőmérsékletű csőelektródával 1 A találmány tárgya lángvágó berendezés magas lánghőmérsékletű csőelektródával, fémes és nem fémes anyagok termikus vágásához, elsősorban különleges ötvözött acélok, vasbeton szerkezetek, kőzetek és hasonló nehezen megmunkálható anyagok darabolásához. 5 Ismeretes, hogy a lángvágás azon a felismerésen alapszik, hogy a vas fehérizzás hőmérsékletén oxigénsugárban jelentős hőkiválás mellett gyorsan oxidálódik. A keletkezett oxidok olvadáspontja kisebb a tisztavas olvadáspontjánál, így az oxigénsugár az oxidált vasat és a hígfolyós salakot a vágott részből mintegy kifújja. A lángvágás a kis széntartalmú acéloknál alkalmazható a legeredményesebben. A széntartalom növekedésével az oxidáció kezdeti hőmérséklete nő, az acél olvadáspontja pedig csökken. Ezért lángvágás legfeljebb mintegy 2% széntartalmú anyagokon végezhető, magasabb széntartalom esetén tulajdonképpen csak darabolásról beszélhetünk. Az acél egyéb ötvözőinek oxidjai szintén csak magasabb hőmérsékleten olvadnak meg, ezért sem az ötvözött acélok, sem a színesfémek lángvágása nem biztosítható. Az ilyen anyagok vágását vas- vasreve porkeverékkel működő oxiacetilén eljárás vagy plazmavágó berendezés segítségével lehet elvégezni. A plazmavágó berendezésben a plazmasugarakat elektromos ívvel gyújtják be. Az áramló gáz az ív nagy hőmérsékletén ionizálódik és 10—20 ezer C° hőmérsékletű sugár alakul ki. Jelenleg azonban ezek a lángvágáson kívül ismert megoldások rendkívül bonyolultak és költségesek, és bár műszaki-2 lagjó eredményt adnak, ipari felhasználásuk csak különleges esetekben indokolt. Vasbeton fúrásához alkalmaznak gyémántszemcsés fúrófejjel ellátott berendezéseket is. Ezek azonban nem csupán rendkívül drágák, hanem hatásfokuk is viszonylag alacsony. Körülbelül a századforduló óta ismert olyan ún. csőelektróda, amellyel beton- vagy kőfalakba furatok készíthetők. Ez az elektróda legegyszerűbb kiviteli formájában egy acélcső, amelyen át nagy nyomású oxigént fúvatnak. Miután az acélcsövet gyúlási hőmérsékletre hevítették, az oxidáció beindul és a lángvágáshoz hasonlóan magas hőt biztosít. Minthogy ez a megoldás gyakorlatilag szabályozhatatlan volt és az elektróda rendkívül nagy sebességgel leégett, a szerkezetet oly módon fejlesztették tovább, hogy az acélcsövet acélhuzalokkal töltötték meg. Ezáltal a leégés sebessége csökkent és az égés egyenletessége is javult. Kőzetek, beton és hasonló anyagok fúrására a mai napig is ilyen típusú elektródákat használnak. Ezek részletes leírása található például a 464 048 sz. svájci, a 295 372 sz. osztrák, vagy a 72 764 sz. NDK szabadalomban. Ezek a jelenleg használatos csőelektródák azonban még mindig számos hátrányos tulajdonsággal rendelkeznek. Ezek közül a legfontosabbak a következők. A köpenycső és a huzaltöltet homlokrésze a gázárammal szemben akadályt képez, így torlónyomás keletkezik, ami a szabályos égést és az elektróda hatékonyságát is kedvezőtlenül befolyásolja. A huzaltöltet résein kiáramló gáz erősen lefékeződik, a kiáramlás teljesen szabályozatlan. A gázáram az égőcső vé-10 15 20 \ 25 30 181541
