181455. lajstromszámú szabadalom • Eljárás maltobionsav fémkomplexeinek előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 181455 Bejelentés napja: 1979. XII. 29. (MA—3269) Nemzetközi osztályozás: NSZO3 feraft C 07 H 23/00 A 61 K 31/70 Közzététel napja: 1982. XI. 29. /ÉT srab^a'«''TM' */ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI , HIVATAL Megjelent: 1985. VI. 30. Feltalálók: Dr. Lakatos Béla oki. vegyész (30%), Dr. Mádi György oki. vegyész (31%), Dr. Meisel Tiborné oki. vegyész (29%), Dr. Varjú Mihály oki. vegyész (5%), Dr. Vinkler Péter old. vegyész (5%), Budapest Szabadalmas: Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézete, Budapest Eljárás maltobionsav fémkomplexeinek előállítására 1 2 A találmány tárgya eljárás az (I) képletű maltobionsav esszenciális fémionokkal képezett, vízben oldható új komplexeinek előállítására. A találmány továbbá az új fémkomplexeket tartalmazó, parenterálisan adagolható gyógyászati készítmények előállítására vonatkozik. Ismeretes, hogy az oligogalakturonsavak és a közepes molekulasúlyú poligalakturonsavak esszenciális fémionokkal, így például vas-, réz-, magnézium-, kobalt-, mangán-, cink-, króm-, molibdén- és/vagy nikkel-ionokkal képezett komplexei igen előnyösen használhatók fel a humán- és állatgyógyászatban a nyomelemhiánnyal összefüggő rendellenességek megelőzésére és kezelésére (172831 sz. magyar szabadalmi leírás). E vegyületek hátrányos tulajdonsága azonban az, hogy kedvezőtlen oldhatósági jellemzőik miatt nem vagy csak nehezen alakíthatók át parenterálisan adagolható gyógyászati készítményekké, így nem alkalmazhatók olyan esetekben (például életveszélyes állapotban, kómában, emésztési és felszívódási zavarokban, újszülöttek fiziológiás anémiája esetén stb.), amikor nagy mennyiségű esszenciális elemet kell nagy sebességgel bejuttatni a szervezetbe. Az esszenciális elemek parenterális úton történő pótlására eddig már számos fémvegyülettel és fémkomplexszel végeztek kísérleteket, anélkül azonban, hogy minden szempontból megfelelő hatóanyagokat sikerült volna találni [P. R. McCurdy: „Parenteral Iron Therapy”, in „Iron Deficiency”, Halberg és munkatársai, Acad. Press, London—New York (1970) 537. oldal]. fr- A kezdetben alkalmazott szervetlen fémsók és a kis stabilitású fémkomplexek nagymértékű toxicitása miatt a gyakorlatban utóbb a komplex vegyületek alkalmazására tértek át. 3G Komplexképzőkként legelterjedtebben a neutrális poliszacharidokat alkalmazták. A szakirodalomban többek között a fruktóz vaskomplexeit (3 074 927 sz. amerikai egyesült államokbeli leírás), a dextrán vas(III)-komplexét [Brit. Med. 5 J. 75, 984 (1954)], a dextrin vas(III)-komplexét [Acta. Haemat. (Basel) 1,193 (1948)], a vas(III)-oxiszacharátot (Lancet 1947 II. 49—51), a keményítő vas(III)-komplexeit [J. N. B. Miller: „Organic complexes and coordination compounds of carbohydrates” 309—329 ( 1970)], valamint a cellulóz réz(II)- 10 komplexét (1 140 314 sz. közzétett német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi bejelentés) ismertették. A gyakorlati tapasztalat szerint a felsorolt komplexek intravénás injekciós vagy infúziós beadagolása esetén még akkor sem észlelhető jelentős vasleadás, ha a bevitt vasmennyiség a plazma fizioló- 15 giás vaskoncentrációjának többszázszorosát is eléri [J. Clin. Path. 21,611 (1968)]. Ezek a vegyületek kedvezőtlen mellékhatásokat is válthatnak ki, például máj- és lépduzzadást, hemosziderózist, gyulladásos infiltrációt, ödémát, duzzadást és lokális szövetelhalást idézhetnek elő [J. Exp. Med. 109, 20 197 (1959); J. Láb. Clin. Med. 73 (2), 181 (1969); Arch. Path. Lab. Med. 103, 21 (1979); Path. Vet. 4, 58 (1967); Nutr. Metaboi. 17,236 (1974); G. W. Löhr és munkatársai: Hämatologie und Bluttransfusion, Blut, Suppl. 21, 35—94 (Springer Verlag, Berlin—Heidelberg—New York, 1978)]. A kol- 25 lóid vas(II)- és vas(III)-hidroxid poliszacharidával történő stabilizálásával előállított készítmények további hátránya, hogy nem egységesek, kémiai összetételük nem definiált, és vastartalmúk az előállítás körülményeitől függően jelentősen változhat. Ezek a készítmények előre meghatározható és reprodukálható biológiai hatás kiváltására tehát nem alkal-181455
