181404. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet vízellátási elosztóvezeték és ahhoz kapcsolódó vízellátó rendszer között az elosztóvezeték hőtágulási mosgásainak kiegyenlítésére

MAGYAR SZABADALMI 181404 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS Nemzetközi osztályozás: /R3 Bejelentés napja: 1977. XII. 13. (BA—3606) NSZO3 F 16 L 51/04 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. X. 28. Megjelent: 1985. VII. 31. ( Szabadalmi Tár. ' Feltalálók: Bara György oki. gépészmérnök, Budapest Gavajda Pál oki. gépészmérnök, Budakeszi Szerkezet vízellátási elosztóvezeték és ahhoz kapcsolódó vízellátó rendszer között az elosztóvezeték hőtágulási mozgásainak kiegyenlítésére. í A találmány vízellátási elosztóvezeték, különösen több­szintes, magas épületek elosztóvezetéke és az ahhoz kapcso­lódó vízellátási rendszer között az elosztóvezeték hőtágulási mozgásainak kiegyenlítésére szolgáló szerkezetre vonatko­zik, amely elosztóvezeték legalább egy helyen rögzítve van, és amelyről csatlakozóvezetékek vannak leágaztatva. Épületek vízellátási elosztóvezetékei — más szóval fő­vagy gerincvezetékei — hőtágulásának (hőmozgásának) ha­tására e hosszú csővezetékekben méretváltozások, követke­zésképpen feszültségek jelentkeznek, amelyek felvételéről — vagyis a hőtágulás kiegyenlítéséről — gondoskodni kell. E célra jelenleg többféle megoldás ismeretes. A fővezetékek­be például lírákat vagy U-alakot hajlítanak, amelyek képe­sek felvenni a csővezeték rugalmas elmozdulásait. Más megoldások szerint a hőmozgások felvételére alkal­mas szerelvényeket építenek a fő- vagy gerincvezetékbe. Ilyen szerkezetek például a flexibilis fém vagy műanyag cső­elemek; az axiális elmozdulásokat megengedő hüvelyes ki­egyenlítőelem; valamint a lencsekompenzátor. A gerincvezetékből kialakított líra- vagy U-alakú kom- 20 penzátorok hátránya, hogy helyszükségletük nagy, komoly hidraulikai veszteséget okoznak, ezenkívül gyártásuk anyag- és munkaigényes (az ilyen kompenzátorok keresztmetszeté­nek azonosnak kell lennie a gerincvezetékével), végül külön helyszíni beszerelést és rögzítést igényelnek. 25 A fő- vagy gerincvezetékbe épített szerelvények közös hátránya, hogy a vezeték külön szerkezeti részeként jelennek meg, ami egyrészt tömítési problémát jelent, másrészt több­let szerelést- és költségráfordítást igényel, de mind axiális, mind radiális irányban járulékos helyigényük is van. Súlyos-2 bítja e hátrányokat, hogy egy-egy fővezetékben általában több ilyen szerelvényt kell beépíteni. További hátrányt je­lent, hogy anyaguk a gerincvezeték anyagától általában kü­lönbözik, ezért gyakran külön korrózióvédelmet igényelnek. 5 Amennyiben a gerincvezeték fémanyagú, s a beépített dilatá­ciós szerkezetek műanyagból készülnek, érintésvédelmi okokból biztosítani kell az egyes csőszakaszok érintkezteté­­sét is egymással. A műanyag dilatációs elemekkel kapcsolat­ban további problémaként jelentkezik, hogy anyaguknak 10 eleget kell tennie meghatározott egyészségügyi követelmé­nyeknek is. Nem csekély hátrányként jelentkezik az is, hogy a szerkezet-kompenzátorok áramlási ellenállásai összeadód­nak, így az egész gerincvezetéket hátrányosan terhelik. A fent részletezett közös hátrányokon túlmenően az egyes 15 szerkezeteknek még további hiányosságaik is vannak, neve­zetesen: a flexibilis csőelemek a többieknél is fokozottabb hidrauli­kai veszteséget okoznak. Gyártásuk bonyolult, alkalmazá­suk nagymértékben drágítja a vezetékrendszert, üzemelésük kellemetlen zajt okoz; a hüvelyes kompenzátoroknál a szétcsúszás megakadályo­zásához külön megfogószerkezetre van szükség; a lencsekompenzátorok gyártása a többiekénél munkaigé­nyesebb, s beépítési helyigényük is nagyobb azokénál. A találmány feladata, hogy vízellátási elosztóvezeték (pl. felszálló- vagy gerincvezeték) hőtágulásból származó hossz­változásainak (és az azokból eredő feszültségeknek) felvéte­lét olyan megoldással biztosítsa, amely szerkezetileg egysze­rű, kis élőmunka- és anyagigényű, csekély helyigényű, hid- 30 raulikai vesztesége minimális, külön zaj- és korrózióvédelmi 181404

Next

/
Oldalképek
Tartalom