181394. lajstromszámú szabadalom • Toronyszerkezet magas kémények számára
WO#»IVf AfTVAP SZABADALMI 181394 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS A SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1981. XII. 14. (3759/81) NSZOj E 04 H 12/28 Közzététel napja: 1982. IX. 28. ORSZÁGOS, TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1985. VI. 30. Feltalálók: Földi András, oki. építőmérnök, Budapest, Monostori Gábor, oki. gépészmérnök, Budapest, Reiner Endre, oki. mérnök, Budapest, Sebestyén Péter, oki. építőmérnök, Budapest, Vámos György, oki. építőmérnök, Budapest Szabadalmas: Út- Vasúttervező Vállalat, Budapest Toronyszerkezet magas kémények számara 1 A találmány toronyszerkezet magas kémények számára, különösen ipari létesítmények nagy magasságú füstcsöveinek megépítésére és üzem közbeni tartására. A toronyszerkezet poligonális alaprajzú, legalább három irányban kikötött, célszerűen függőleges és egymással párhuzamos övékkel bíró rácsos acéltartó. A füstcsövek száma a poligon oldalszámával megegyező vagy annál kevesebb, mindegyikük a toronyszerkezet külső oldalához van erősítve, és mind a toronyszerkezet, mind pedig az egy vagy több füstcső magassági értelemben szerelési egységeket képező szakaszokból van összeállítva. A keletkező füstgázok elvezetésére korábban téglából vagy vasbetonból készítettek magas kéményeket. A sok esetben mérgező füstgázok aránylag nagy magasságba történő kijuttatását elsősorban környezetvédelmi szempontok indokolják. A nagy magasságú ipari kémények általában kívül vasbeton köpenyből, belül tűzálló kerámia bélésfalázattal készültek. Gyakran gondot okozott, hogy valamely kazán leállása vagy meghibásodása esetén csökkent a füstgázok feláramlási sebessége, és mire a füst felszállt a száz-kétszáz méteres magasságba, lehűlt és korrozív (pl. kénsavat tartalmazó) folyadék csapódott ki belőle, ami tönkretette a bélésfalazatot. A műszaki fejlesztés útja az volt, hogy a több tűzhelyről származó füstgázokat nem egy közös kéménytérbe vezették, hanem minden kazánból külön acéllemez-füstcsövön áramoltatták ki az égéstermékeket. A füstcső alkalmazásával azonban újabb műszaki problémák merültek fel. A vékonyfalú acéllemez csöveket több szinten meg kellett támasztani, 2 és gondot okozott a felforrósodásból adódó méretváltozások követése is. Egy ismert elgondolás szerint acél sodronykötél és terelőcsigák segítségével, valamint hidraulika útján oldották meg az említett nehézségeket. Ez a megoldás azon- 5 ban műszakilag bonyolult és drága. Az adott területen a legfejlettebb megoldást a 290 079 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírásban ismertetett toronyszerkezet jelenti. Ennél a kikötött toronytörzshöz egymástól függetlenül dilatáló füstcsövek vannak szerelve. Az 10 aránylag kis (2,5 méter körüli) átmérővel bíró füstcsöveket mintegy 20 méter körüli szakaszokban szállítják a helyszínre, ahol összehegesztik őket. A hőszigetelő burkolat üvegszálas poliészter. A megoldás jó gondolatokat tartalmaz, de a füstcsövek átmérője korlátozott, a szakaszok összehegesztése 15 csakúgy mint a poliészter hőszigetelés nem teszi lehetővé a megbontását. Kedvezőtlen az is, hogy az ún. sarokoszlopokat csőből készült övékből készítik, amelyeknél a rácsozat kapcsolati helyei, valamint az övszakaszok illesztései igen bonyolultak. A füstcső szakaszok közé fém kompenzátorok 20 vannak beiktatva, amelyek drágák és kényesek. Amellett a fém kompenzátorok nem teszik lehetővé, hogy egy helyen legyen a füstcső szakaszok fölfüggesztése és megtámasztása. A találmány célja olyan toronyszerkezet és füstcsö kialakítása, amelynél több füstcső támasztható egyetlen torony- 25 szerkezethez és a füstcsövek hőtágulása káros igénybevételek nélkül létrejöhet. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy egy poligonális alaprajzú rácsos acéltartóhoz függőleges irányban elmozdulásképes több részegységből álló és dilatációs 30 szervvel ellátott füstcső csatlakoztatható. 181394
