181320. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés hirközlő rendszerben alkalmazott csatlakozótömbnek fedélbe való illesztésére
MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 181320 Bejelentés napja: 1980. XII. 03. Svédországi elsőbbsége: 1979. XII. 18. (7910434-5) Nemzetközi bejelentési száma: PCT/SE80/00311 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Nemzetközi közzétételi száma: WO 81/01773 Közzététel napja: 1982. IX. 28. Megjelent: 1985. II. 28. (1210/81) Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : H 01 R 13/62 ro* Szabadalmi Tár. tulajdon^ Feltalálók: Szabadalmas: Petersson Jan Äke Sigfrid mérnök, Solna, Schneider Adalbert Georg mérnök, Telefonaktiebolaget LM Norrt'álje, Sjöberg Lars Gunnar mérnök, Händen, Svédország Ericsson, Stockholm, Svédország Elrendezés hírközlő rendszerben alkalmazott csatlakozótömbnek fedélbe való illesztésére 1 2 A találmány tárgya elrendezés hírközlő rendszerben alkalmazott csatlakozótömbnek fedélbe való illesztésére olyan komplett csatlakozóeszköz létrehozása érdekében, amely egy nyomtatott áramköri kártya elülső pereméhez, vagy ilyen kártyákat tártál- 5 mazó rack-doboz hátlapjához köthető. Az 1978. áprilisában megjelent (hollandiai kiadású) „Philips Data Handbook, Components and Materials” 10. kötetében, amely a csatlakozók adatait tartalmazza, a 433202625920 katalógusszám alatt 10 egy tipikus példát találhatunk arra, hogyan szokás egy csatlakozótömböt több csavar segítségével a fedélhez erősíteni. A csatlakozók összeállításának jelenleg ez a legelterjedtebb módja. Egy csatlakozótömb általában több sorozat érintkezőt fogül ma- 15 gába, és ezek végeihez huzalokat kell erősíteni. A fedél így elsősorban ezeknek az érintkezővégeknek és huzaloknak a védelmére szolgál. Az ismert megoldások problémái általában abból adódnak, hogy a műanyag fedélben fokozatosan re- 20 pedések támadnak, amikor a felerősítő csavarokat megszorítják. További probléma jelentkezik olyan esetben, amikor a teljes csatlakozó, vagyis a tömb és a fedél már a nyomtatott áramköri kártyához vannak erősítve, és a fedelet valamilyen okból el kell távoli- 25 tani. Ilyenkor a teljes csatlakozót el kell mozdítani azt, hogy a csavarok hozzáférhetővé váljanak, ez pedig azzal jár, hogy a kártya és a csatlakozó közötti elektromos érintkezések megszakadnak. A találmány szerinti elrendezésben, amelynek jel- 30 lemző tulajdonságait a mellékelt igénypontokban foglaltuk össze, az említett problémát a fedél olyan kialakítása útján oldjuk meg, hogy egy szabványosított csatlakozótömböt, pl. egy a 41612 számú DIN (v. 130—14. sz. IEC) szabvány szerinti példányt az említett fedélbe nyomva a tömb furataiba, amelyek a szokásos megoldásoknál csavaros felerősítésre szolgáltak, most vezetőcsapok illeszkednek, amelyek a tömbnek határozott helyzetet biztosítanak. Továbbá a fedél rugalmas zárófalakkal van ellátva, amelyekből a fedél belseje felé irányuló peckek állnak ki. Ha a csatlakozótömböt a fedélbe nyomjuk, az említett zárófalak először kifelé hajolnak, de amikor a csatlakozótömb felfekszik a fedél fenekén, a zárófalak visszanyerik eredeti helyzetüket. Ekkor a peckek a tömb keskeny oldalainak széle fölé pattannak, és ezáltal a tömböt a fedélhez zárják. Egy szerszám segítségével a fedél könnyen elválasztható a tömbtől anélkül, hogy meg kellene szakítani az összeköttetést a tömb és a nyomtatott áramköri kártya között. Az ismert megoldásokhoz viszonyítva, de eltekintve az erősáramú csatlakozóktól, a találmány szerinti elrendezés előnyei közé sorolhatjuk a csatlakozó összeszerelésekor vagy eltávolításakor jelentkező számottevő időnyereséget. A találmány szerinti egyszerű műszaki megoldás ezenkívül lényegesen gazdaságosabb is. A továbbiak során a találmányt egy kiviteli példa kapcsán részletesen leírjuk, és közben a mellékelt rajzokra hivatkozunk, amelyeken az 181320
