181283. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talajszilárdítására és/vagy vízzáróvá tételére
MAGYAR NÉPKÖZT Ars vsAg SZABADALMI LEÍRÁS szolgalati találmány 181283 || Bejelentés napja: 1981. III. 04. (543/81) Nemzetközi osztályozás: NSZO3: E 02 D 19/16 országos TALALMANY! HIVATAL Közzététel napja: 1982. VIII. 30. Megjelent: 1985. II. 28. ( Szabadalmi Tár. . Vslfc s L A,! Feltalálók: Szabadalmas: \ Dr.' Burián Zoltán okleveles mérnök 28,3%, Dr. Hajnal István okleveles mérnök Közlekedési és Metró Építő' 15,0%, Bohn István okleveles mérnök 28,3%, Dulcz Egon okleveles mérnök Vállalat, Budapest 28,4%, Budapest Eljárás talaj szilárdítására és/vagy vízzáróvá tételére 1 A találmány talaj szilárdítására szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik. A mélyépítési gyakorlatban, illetve a bányászatban gyakran válik szükségessé a talaj injektálás útján történő' vízzáróvá tétele és/vagy szilárdítása. , Korábban például talajvízszint alatt rosszul kivitelezett falazatoknál, résfalhibáknál, támfal- és alagút falazati hibáknál, kiüregeléseknél, vízbetöréseknél, hátűr- és üregkitöltéseknél a kétfolyadékos injektálás különféle módszereit alkalmazták oly módon, hogy 10 a talajba ágyazott végén perforált, felül pedig menetes csappal ellátható tömlőcsatlakozást biztosító acélcsövön keresztül előbb cementet, vagy egyéb primer anyagot, majd kötésgyorsító szert, vagy más reagenst sajtoltak a talajba. Ismeretes olyan megöl- 15 dás is, amely szerint a két folyadékot — vízbetörések koncentrált elfogására — egyszerre injektálják a talajba, e módszer hátránya, hogy a cementanyag még az injektálás alatt, vagy azután a csőbe beköt. A kétfolyadékos injektálási módszerek mellett az 2g utóbbi időben az egyfolyadékos technológiák is elterjedtek, mert ezeknél a kötésidők pontosabban szabályozhatók. E megoldások veszélye az esetleg téves kötésidő-beállítás, aminek következménye az anyag bekötése, és ezért a gépi berendezés károso- 25 dása, valamint az időveszteség lehet, amely alatt az injektáló folyadék a keverőbői - csővezetéken keresztül — a talajba jut. Ezen időtartam alatt ugyanis esetleg változik a viszkozitás, és így csökken a talajátitathatóság mértéke és ideje. E hátrányokat ki- 3Q 2 küszöbölendő fejlesztették ki a szelepes-csöves technológiákat. Ezeknek az a lényege, hogy a fúróiszapot tartalmazó furatba egy szelepes csövet bocsátanak le, amely egymástól 20—40 cm hosszirányú távolságokban levő helyeken furatokat tartalmaz, amelyeket gumikarmantyúk vesznek körül. Ebbe a szelepes csőbe vezetik be az injektálócsövet, amelynek kibocsátónyílása vagy -nyílásai gumiharangokkal vannak szakaszolva. Az injektálást a fúróiszap megszilárdulása után (általában 5—6 nap elteltével) hajtják végre. Az injektálófolyadék repesztő nyomása nagyobb a megkötött fúrózagy szilárdságánál, úgyhogy a gumikarmantyúkat a furatoktól eltávolító injektálófolyadék megrepeszti a zagyköpenyt, és a repedéseken keresztül a talajba hatol. E módszer segítségével a tér adott mélységű pontjára mérhető mennyiségű injektálóanyag juttatható. A szelepcső-technológiával az injektálás — bármilyen injektálóanyaggal - tetszőleges számban megismételhető. A jelenleg ismert szelepescső-technológia azonban egyfolyadékos, azaz reagenssel összekevert szilárdítóanyagot használnak, és ez az elegy üzemzavar, vagy rossz reagens-adagolás esetén beleköthet a csővezetékbe. Általában az injektálási technológiák csak bizonyos talajféleségek szilárdítására alkalmasak. Vannak ún. „injektálhatatlan” talajok (iszapos finom homok, iszap, agyag stb.), amelyek a jelenleg ismert módszerekkel nem, illetve nem megfelelően tehetők vízzáróvá, illetve nem szilárdíthatok kellőképpen. 181283
