181218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és ketrecrendszer pecsenyenyúl előállítására
MAGYAR SZABADALMI 181218 NÉPKÖZTARS ASAG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY JËÉÊÊk Nemzetközi osztályozás: W Bejelentés napja: 1980. XI. 19. (2759/80) NSZO3 : A 01 K 1/02 '/ ^ V«. \ ORSZÁGOS Közzététel napja: 1982. VIII. 30. * Szabii 4iaú lif ^ l5! TALÄLMÄNY1 Megjelent: 1984. XII. 31. A * / HIVATAL Feltalálók: di. Ballay Attila mezőgazdasági szakmérnök 25%, Budapest, Bíróné Németh Edit állattenyésztési üzemmérnök 25%, Kaposvár, Beke Zoltán technikus 12,5%, László Gusztáv üzemmérnök 12,5%, Pókos József technikus 12,5%, Sebestyén Károly üzemmérnök, közgazdász, 12,5%, Tatabánya Szabadalmas: Delta Vas- Műanyag- és Szolgáltató Ipari Szövetkezet, Tatabánya, Mezó'gazdasági Fó'iskola, Kaposvár Eljárás és ketrecrendszer pecsenyenyúl előállítására 1 A találmány pecsenyenyűi nagyüzemi előállítási eljárására és ennek a tartási eljárásnak a megvalósítására alkalmas ketrecrendszerre vonatkozik. A pecsenyenyúl nagyüzemi előállítására szolgáló ma ismeretes technológiai eljárások lényege az, hogy az anyanyulak a számukra kialakított anyaketrecben ellenek és az újszülöttek együttmaradnak az anyanyulakkal a választásukig, azaz 28-30 napon át, majd csak ezután kerülnek a hízóketrecbe, ahol 85—90 napos korukig, a levágásukig tartózkodnak. Ezt a szokásos tartási módot az alábbi szakirodalmi közlemények ismertetik: Holdas S., Csikváry L., Szikora A.: A nyúltenyésztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó. 1978. 158—165. old.; Állattenyésztés. 3. kötet. 1976. 345—348 old.; Gróf L.: A házinyúl 21 napos egyedi és alomsúlya. Kistenyészt ők Lapja. 1979. 8. sz. 18. old.; Keszthelyi K.: Előzetes tapasztalatok az újzélandi fehér folyamatos fiaztatásáról. Kistenyésztők Lapja. 1976. 11. sz. 18. old.; Holdas S.: Prémesállatok tenyésztése. Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Sokszorosítója. 1979. A fenti közlemények legtöbbje foglalkozik az állatok tartásánál alkalmazott ketrecekkel is, így pl. az Állattenyésztés. 3. kötet. 1976. 349-351. old., ahol a hagyományos nyúlketrecet, annak a szerkezeti anyagait, optimális méreteit, padozati és trágyaeltávolítási megoldásait, valamint battériákká való összeépítését ismertetik. A 161 813 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás egy olyan fejlettebb ketrecmegoldást ismertet, amely lehetővé teszi, hogy az állatoknak etetés közben különálló helyük van az etetővályúnál a vályút szakaszokra osztó elválasztó falak révén. Mindezen ismert megoldásoknak azonban a kö- 5 vetkező hátrányaik vannak: Az állattartó ketrecek tekintetében megállapítható, hogy azokban az állatok, így az anyanyulak és a fiókáik is, csak csoportosan tarthatók, azaz egymástól nem különíthetők el. A tartási mód tekintetében hátrányos az, hogy az l° újszülött nyulak együtt lévén az anyákkal, elszenvedik az anyákat ért minden környezeti stresszhatás ártalmait. így például, ha az anyanyulak valamilyen külső inger, mint a zaj, idegen személyek, stb. hatására megijednek és a fiókák közé ugranak, gyakran 15 össze is tapossák azokat. Továbbá az anyák sokszor az elletőládába trágyáznak, ami szintén a fiókák megbetegedéséhez, elhullásához vezethet. De káros ez a szokásos tartási mód az anyaállatokra is, mert a szoptatás második felében, a szülés utáni 18—30. 20 napok között, amikor az anyák már újra vemhesek, nyugalomra lenne szükségük a vehem építéséhez, azonban a fészekből már kint levő fiatalok állandóan zaklatják, szopni akarnak és így a vemhes anyanyulak nem tudnak kellőképpen pihenni. Végül 25 káros a szokványos tartási mód a tenyésztő szempontjából is, mert a választáskor a fiókákat és az anyanyulakat minden esetben elkülönítik egymástól és a növendékeket, vagy az anyanyulakat új ketrecekbe, esetleg másik istállóba helyezik el. így pedig 30 nehezen követhető nyomon az anyák tényleges ter-181218
