181189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidromechanizációs módszerrel épülő hányók rézsüfelülete állékonyságának biztosítására, valamint folyadékátbocsátó elem, különösen az eljárás foganatosításához
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 181189 Bejelentés napja: 1980. IX. 17. (2288/80) Nemzetközi osztályoz«»: NSZO3 : E 02 D 3/10 E 02 B 3/18 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. IX. 28. Megjelent: 1984. XII. 31. ^ Szabadalmi Tár. ' . ) 'v^tulajdon£_^'/ Feltalálók: Szabadalmas: Heltai Andrásné műszaki gazdasági tanácsadó 20%, Radó Gábor irányító tervező Mélyépítési Tervező 15%, Szikra Péter mérnök 20%, Szivák Attila irodavezető 15%, Zarándy László Vállalat, Budapest osztályvezető 15%, Dr. Zsámboki Lajos osztályvezető 15%, Budapest Eljárás hidromechanizációs módszerrel épülő hányók rézsűfelülete állékonyságának biztosítására, valamint folyadékátbocsátó elem, különösen az eljárás foganatosításához 1 2 A találmány hidromechanizációs módszerrel épülő hányók rézsűfelülete állékonyságának biztosítására szolgáló eljárásra, valamint folyadékátbocsátó elemre vonatkozik, amely különösen az eljárás foganatosításához alkalmas. A hidromechanizációs módszerekkel épülő hányók (tározók, depóniák) rendeltetése szemcsés halmazállapotú szilárd anyagból és vízből álló, csővezetékben továbbított keverékek szétválasztása oly módon, hogy a szemcsés halmazállapotú szilárd anyag a hányóban a vízből kiülepedjék, végleges tárolási helyén elhelyezkedjék, és a hányóból szilárdanyag-mentes víz távozzék. A hidromechanizációs hányóépítés során a szállított szilárd anyag folyamatosan helyezhető el, a szemcsés anyag a hányóépítés igényeinek megfelelően osztályozódik, a szállítóközegként funkcionáló víz pedig megtisztul, és a hányóból folyamatosan távozik. A hidraulikus hányónak két fő - része van: az ülepítőtér, valamint a támasztó és határoló test. Ez utóbbi például gyűrű alakban veheti körül az ülepítőteret, de lejtős felülethez, pl. hegyoldalhoz íves vagy egyenes vonalvezetésű, gátszerű szerkezetként is csatlakozhat. Az ülepítőtérnek nagy felületű víztükre van, itt ülepszik le a szemcsés halmazállapotú szilárd anyag és véglegesen elhelyezkedik. A támasztó és határoló test úgy alakul ki, hogy a szilárdanyag-víz-keverék betáplálása ennek felső, külső peremén történik, amely befelé, az ülepítőtér felé lejt. A betáplálás környezetében a szilárd anyag nagyobb szemcséi kiülepednek, és ezek alkotják a hányóval együtt folyamatosan magasodó támasztó és határoló testet. A támasztó és határoló test állékonyságát elsősor- 5 ban az ülepítőtérből kiinduló szivárgás veszélyezteti. A hidromechanizációs módszerrel épült hányókat támasztó és határoló testben ugyanis a leülepedő szemcsék vízszintes, vagy közel vízszintes rétegződés kialakulását eredményezik, és az ilyen rétegzett üle- 10 dékben a függőleges irányú szivárgási ellenállás sokszorosa a vízszintes irányú szivárgási ellenállásnak, következésképpen a szivárgás iránya - a rétegződés irányával megegyezően - vízszintes, vagy közel vízszintes. Amennyiben a szivárgó víz a támasztó 15 és határoló test külső rézsűfelületén megjelenik, rézsűcsúszás következhet be, ami a hányó tönkremenetelét eredményezheti. A rézsűcsúszás kiküszöbölésére irányuló egyik ismert megoldásnál a szivárgó vizeket a támasztó és 20 határoló testet alkotó rétegek mentén szemcsés anyagból, elsősorban homokból és kavicsból széles és vastag, vízszintes helyzetű szivárgópaplanokat építenek, amelyek a rézsű külső határolófelületéig teijednek. E módszer hátránya, hogy a paplanok 25 gyakorlatilag csak vízszintes kiterjedésben építhetők meg; a depressziós görbe a csúszólap zónájában van, a szivárgópaplan keresztmetszetének középső szakaszában a semleges feszültség megnövekedhet, a pórusvíz-nyomás jelentőssé válhat, s a hatékony fe- 3o szültségek - következésképpen a nyírási ellenállás 181189
