181145. lajstromszámú szabadalom • Vízellátó berendezés túlnyomásos tárolótartállyal
MAGYAR népköztArsasAg SZABADALMI LEÍRÁS 131145 * ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1980. VI. 28. (1612/80) Nemzetközi osztályozás: NSZOj : E 03 B 11/02, E 03 B 11/06 Közzététel napja: 1982. IX. 28. Megjelent: 1984. XII. 31. Szabó József építésztechnikus 38%. Komárom. Nagy Balambér okleveles gépészmérnök 38%, Almásfüzitó'-felső, Dr. Kosa Csaba jogtanácsos 24%, Komárom Vízellátó berendezés túlnyomásos tárolótartállyal 1 A találmány tárgya vízellátó berendezés túlnyomásos tárolótartállyal, amely ivó-, kommunális-, vagy vegyes vízellátási rendszerben egyaránt alkalmazható. A gyakorlatban leginkább elterjedt a nyomásfokozó (hidroforos) és víztornyos vízellátó berendezés. A hidroforos berendezésnél kútból a vizet szivattyú zárt, nyomástartó tartályba nyomja. A zárt tartályban levő levegő a vízfeitöltés közben összenyomódik. A tartályban így kialakuló túlnyomás az ilyen berendezésnél a szivattyú nyomómagasságának, azaz nyomóképességének függvénye. A folyamatos vízellátás érdekében a szivattyú nyomóteljesítményét általában nagyobbra választják, mint amilyent az elérni kívánt túlnyomás indokolna. A nyomástartó tartályban (légüstben) uralkodó nyomással vezérlik a szivattyú üzemét, amihez a tartályt maximum-minimum nyomáskapcsolóval látják el. Ez a nyomáskapcsoló a szivattyút hajtó villanymotort a túlnyomás maximális értékének elérésekor kikapcsolja, illetve a minimális nyomásértéknél bekapcsolja. így a tartályban a túlnyomás, következésképpen a vízellátó hálózatban a víznyomás, a beállított felső és alsó nyomásérték között ingadozik. Az ilyen berendezéseknél alkalmazott tartályok térfogata viszonylag kicsi (50-3000 liter), a maximális üzemi nyomás pedig 1 MPa. A hidroforos berendezések előnye, hogy viszonylag kis ráfordítással létesíthetők és csekély karbantartást igényelnek, valamint üzemük automatizálható, de elsősorban csak kis vízfogyasztás esetén jöhetnek számításba. Nagyobb vízfogyasztásnál ugyanis a tartály viszonylag kis tárolótérfogata miatt a szivattyúnak szinte folyamatosan kellene üzemelnie, ami az élettartamot és az üzembiztonságot károsan befolyásolná. Hiányossága továbbá, hogy a víznyomás széles 5 határok közötti ingadozása miatt a víznyomásváltozásokra érzékeny készülékek, például gázüzemű vízmelegítők nem építhetők a rendszerbe. Továbbá, kis vízhozamú kutaknál az ilyen berendezés üzeme megbízhatatlan, mivel a vízfogyasztás üteme gyakran 10 nagyobb, mint a vízutánpótlásé. Az 573 024 számú svájci szabadalmi leírás olyan tartalékvízkészletet tároló berendezést ismertet, amelynek túlnyomásos, földbe süllyesztett tárolótartálya van. Ennél a tárolótartály keresztülfolyásos 15 rendszerű, így a berendezés normál üzemében a tartályban levő víz szintje közel állandó. A tartály vízkészletét csak a tápvezeték üzemzavara esetén használják el, amihez azonban külön szivattyút kell működtetni, mivel a tartályban uralkodó csekély 20 túlnyomás ehhez nem elegendő. Az ismert víztornyos vízellátó berendezéseknél nagyobb (15-120 m3-es) tárolótartályt alkalmaznak, amely 15-25 m magasságban helyezkedik el. A tartályba felnyomott víz helyzeti energiája - külső 25 energia felhasználása nélkül - a rendszerben közelítőleg állandó víznyomást biztosít. Ezeknél viszonylag kis szállítási teljesítményű szivattyú is alkalmazható, mivel a fogyasztási csúcsokat a berendezés a tárolótartályból elégíti ki, a fogyasztási csúcsok közötti 30 időszakokban viszont a szivattyúnak elegendő ideje 181145
