181038. lajstromszámú szabadalom • Berendezés lejtős területek talajvédelmére
(«•'If; MAGYAR SZABADALMI 181038 NÉPKÖZTArsasAg LEÍRÁS Bejelentés napja: 1979. II. 02. (HO-2134) Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : E 02 B 11/00, _ "t Ó2 D 3/10 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. IV. 28. Megjelent: 1984. X. 31. \>, S’3i)3c'afmi Tár Horváth Vilmos okleveles mérnök 60%, Gábri Katalin okleveles agrármérnök 40%, Budapest Berendezés lejtős területek talajvédelmére 1 A találmány berendezés lejtős területek, erdő és mezőgazdasági területek, táblák talajpusztulásának, valamint a felszíni vízlefolyásnak csökkentésére. A szántóföldi talajvédelem klasszikus formájában, egyesítette az agrotechnikai, biológiai - gyűjtőszóval 5 agronómiái —, valamint a műszaki talajvédelmet. Legfejlettebb formája - az USA-ban kidolgozott — felszíni vagy felszín alatti vízlevezetéssel kombinált sávos növénytermesztés (strip-croppin), 10 amely igen hatékony eljárásnak bizonyult a talajpusztulás megakadályozásában. Lényege, hogy ugyanazon lejtőszakaszon mindenkor két-két növényt helyeznek el, egymás fölötti sávban váltakozva, amelyek közül az egyik sáv mindig jó talaj- 15 védő növény (pl. füves-here, lucerna, fűkeverék, vöröshere, stb.), a másik sáv pedig közepesen, gyengén vagy rosszul talajvédő növény (pl. kukorica, napraforgó, burgonya, búza, árpa, stb.). Az egymás fölött váltakozva elhelyezett jó és 20 rossz talaj védő növényekből álló sávot egyes esetekben még felszíni lefolyást megszakító sáncokkal is kiegészítették, amely további talajvédő hatást eredményezett. A rosszul védő sávokról lemosódott tálig a jó talajvédő sávokon lerakodott mivel a hor- 25 dalékos vizet a jó talajvédő növény megszűrte, és ezáltal a hordalék lerakására kényszerítette. A sávos növénytermesztési rendszer kezdettől fogva bizonyos agrotechnikai, agronómiái problémákat rejtett magában. így a növényvédelem megoldása a sávokon 30 2 mindig is nehézkes volt, mert a növényvédőszer maradványok az egyik sávról a másikra óhatatlanul átmosódtak. A sávokon való gazdálkodás külön agrotechnikai rendszereket igényelt, aholis a szántást, talajművelést, valamint a betakarítást szigorú talajvédelmi szabályok szerint kellett végezni, amely jelentős többletköltséget okozott. Mindezek a hátrányok mindaddig egyensúlyban voltak a sávos növénytermelés talajvédő hatásából következő előnyökkel, amíg a mezőgazdasági termelés nem kezdett átállni az iparszerű termelési rendszerekre. Az iparszerű termelési rendszerekben szervezési, növényvédelmi, gépesítési, stb. okok miatt csak egy növényt lehet a táblán belül elhelyezni, így a sávos növénytermesztés ezeknél a termelési rendszereknél eleve szóba sem jöhetett. Az iparszerű termelési rendszerek talajvédelmét ezért a legújabb időben ismét agrotechnikai módszerek fokozottabb alkalmazásával, illetve újabb rendszerek kidolgozásával próbálják megoldani. Ezek az agrotechnikai eljárások a müveit terület érdesítésével, valamint a talaj nedvességtartalmának növelésével, illetve a nedvesség megőrzésével kívánják elérni a talaj és víz visszatartás megfelelő szinten való tartását. Ezek közé tartozik pl. az ormos szántás, skatulyázás, amelyek a művelt felület érdesítésével akadályozzák a talajpusztulás kialakulását és a talajban, valamint a talaj felszínén kialakuló víztároló terekkel elősegítik a talajban való víztározást, vízmegőrzést. A tarlómaradványokkal 181038
