180652. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vinil-klorid szuszpenziós polimerizációjára
! t MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG A SZABADALMI LEÍRÁS 180652 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1978. VII. 26. (AT—279) C 08 F 14/06 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Elsőbbsége: 1977. VII. 27. (26192 A/77) Ausztria Közzététel napja: 1982. VIII. 30. Megjelent: 1984. VII. 31. 1 Szabadalmi Tár 1 \* _ Feltaláló: Szabadalmas: Carlin, Francesco technikus, Adria, Olaszország Anic S.p.A., Palermo, Olaszország Eljárás és berendezés vinil-klorid szuszpenziós polimerizációjára 1 A találmány tárgya eljárás és berendezés vinil-klorid szuszpenziós polimerizációjára, nagy kihozatallal. Közelebbről, a találmány szerinti megoldás a vinil-klorid szuszpenziós polimerizációjában leggyakrabban használt reaktorok fajlagos termelő kapacitásának növelésére irányul. ismeretes, hogy a vinil-klorid polimerizációjának sebessége jelentősen növekszik a reakció előrehaladása során, továbbá, az is ismert, hogy az iniciátorok elbomlása (az iparilag általánosan alkalmazott 50—60 °C hőmérsékleten) lassú. így a maximális reakciósebesség majdnem mindig 50/ó-kai meghaladja az átlagos sebességeket. Ennek a sajátságos kinetikai jellegzetességnek és a hőátadási koefficiens időbeni romlásának következtében (ami a reaktorfalakon képződött lerakódásoknak és a reagáló anyag viszkozitásnövekedésének tulajdonítható) az átlagos reakcióidő háromnegyede alatt a reaktor teljes hőcserélő kapacitását nem lehet egészen kihasználni. Az olyan iniciátorok használatával, mint pl. az acetil-ciklohexán-szulfonil-peroxid és a peroxo-dikarbonátok, amelyek átalakulási felezési ideje egy óra vagy kevesebb, továbbá a lerakódást megakadályozó módszerek fejlődésével és a reagáló anyag vízzel való hígításával ezek a problémák csökkenthetők és így a kinetikai jellemzők és a hőcserélő kapacitás időben közel azonos szinten tartható. Azt a jelenlegi törekvést, hogy nagyméretű (100 cm5 feletti) reaktorokban lehessen polimerizálni, ezeknek a 2 fenti intézkedéseknek a kombinált alkalmazása tette elérhetővé. Hozzájárult ehhez továbbá a hőcsere tökéletesítése reflux kondenzátorokkal, hűtött ütközők beépítésével és mélyhőmérsékletű hűtőfolyadékokkal. így az 5 lm3 reaktortérre számított önköltség az évi 250 t/m3 fajlagos termelő kapacitású 20 m3-es reaktorhoz viszonyítva még akkor is kedvezőbb a nagy reaktorok esetében, ha például egy 130 m3-es reaktor fajlagos termelő kapacitása még évi 190 t/m3-t sem halad meg. 10 Ennek ellenére a nagy reaktorokra való áttérést több nehézség is hátráltatja, éspedig: Nagy reaktorokra tervezett üzemeknél általában csak beruházási többletköltséggel lehet elérni, hogy a szakaszosan előállított termékek minősége közel állandó ma- 15 radjon és, hogy minimalizálhatók legyenek a vinil-klorid lúgos mosásánál és desztillációjánál, az egyes termelési szakaszok és a hűtő- és egyéb rendszerek automatikus szabályozásánál a hibalehetőségek. Az ilyen polimerizációs eljárások fejlesztése tekinté- 20 lyes idő- és pénzbefektetést igényel, mert szinte lehetetlen elméleti úton meghatározni a termék morfológiai sajátosságait, ezért rendszerint már a kísérleteket is olyan ipari berendezésekben végzik, amelyek fel vannak szerelve például változtatható lapátszámú .és for- 25 dulatszámú keverékkel, áthelyezhető ütközőkkel slb. Az üzemi költséget túlzott mértékben terheli a vinil-klorid kezelés, a hűtőfolyadékok hűtése, a reflux kondenzátorok működtetése. A rugalmasabb termelésre nagy reaktorok esetében 30 korlátozottabb a lehetőség. 180652
