180587. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fermentációs mikróbasejttömegek fehérjetartalmának növelésére
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány 180587 Nemzetközi osztályozás : jtíÉpk A bejelentés napja: 1980. VI. 12. (1482 80.) för NSZOs: A 23 J 1/00; A 23 K 1/00 A közzététel napja: 1982. VI. 28. ( Szabadalmi Tár. ) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI *T-i . HIVATAL Megjelent: 1984. XI. 30. Feltaláló : Szabadalmas : Berkes Sándor, vegyészmérnök, Székesfehérvár. Péti Nitrogénművek, Várpalota Eljárás fermentációs mikrobasejttömegek fehérjetartalmának növelésére 1 A találmány tárgya eljárás fermentációs mikróbasejttömegek fehérjetartalmának növelésére utófermentálással. Ismeretes, hogy napjainkig a fermentációt — az előállítandó végtermék, például alkohol, tejsav, takarmányélesztő, Biz-vittamin, oxitetraciklin vagy penicillin jellegétől függetlenül — úgy végzik, hogy kémcső-szín tenyészetből indulnak ki, a kiindulási egysejtet továbbá szaporítják inkubációval és — amikor már a megfelelő mikrobák kellően elszaporodtak — az így kapott oltótenyészettel az elterjeszteni kívánt tápanyagot beoltják (a rendkívül kiterjedt szakirodalomból lásd például dr. Tolnay 1963-ban megjelent „Ipari Enzimológia”, vagy dr. Pólya 1967-ben megjelent „Bioszintézis Iparok” c. könyvét; mindkét könyv a budapesti Műszaki Könyvkiadó gondozásában jelent meg). A fermentáció ideje az előállított végtermék jellegétől függően általában 30 óra és 150 óra között változik. A fermentáció befejezését követően a mikrobákat elválasztják a fermentlétől, e két fázis valamelyikéből vagy mindkettőből az előállítani kívánt terméket elkülönítik, ezután p>edig a mikróbasejttömeget ismert módon megszárítják és csomagolás után rendszerint takarmánykomponenaként hasznosítj ák. ' Ismeretes továbbá, hogy az alkohol fermentációs úton végzett előállításánál a jelenleg használatos élesztőtörzse a körülményektől (melasz 2 jellege, évjárata, levegőztetés, hőmérséklet, pH sitb.) függően építik be szervezetükbe a melaszban található nitrogénvegyületeket (lásd Beyer—Pelc: „Erjedésipari Mikrobiológia” c. köny- 5 vét; a könyv 1952-ben az Élelmiszeripari és Begyűjtési Könyvkiadó gondozásában Budapesten jelent meg). Emiatt a fermentálás után elválasztott mikróbasejttömeg szárításával kapott, takarmányélesztőként hasznosított anyag nyers fe- 10 hérjetartalma nagymértékben ingadozik. Ezen eddig a melaszcefréhez adagolt nitrogénforrások milyenségével és mennyiségével sem lehetett változtatni. Az e célra szóba jöhető nitrogénforrások közül a legelőnyösebbnek a karbamid ada- 15 golása mutatkozik. A karbamidot a cefréhez adagolva azonban a szárítás után kapott takarmányélesztőben a fehérjetartalom igen széles tartományban (32% és 48% között) változik, sőt a takarmányélesztőben karbamid maradhat, aminek 20 veszélyes következményei lehetnek a takarmányozásnál Tudomásunk van olyan nagyüzemi, de nem publikált kísérletről, amikor alkoholos erjesztésnél kapott cefréhez adták a karbamidot, azon- 25 ban a kísérlet sikertelennek bizonyult, mert a cefre fehérjetartalma nem nőtt jobban, mint amikor például ammónium-szulfátot adagoltak, továbbá a karbamid desztillációs zavarokat okozott, mégpedig a belőle lehasadf ammónia a desz- 30 tillálás során rézzel élénkkék színű komplexet 180 587 1
