180521. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szárnyas baromfi, különösen víziszárnyasok célszerűen kacsák nevelésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 180521 * SZOLGALATI TALÄLMÄNY I p A bejelentés napja: 1977 I. 19. SA—3006 A bejelentés elsőbbsége: Nemzetközi v i, n /-v osztályjelzet : W \ A 01 K 39/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL A közzététel napja: 1982. II. 27. Megjelent: 1983. X. 31. /0> f Szabadalmi Tír. . J ^L_TULAJDOf/%/ Feltalálók : Csanádi Károly, technikus, Kiskunhalas 10% Dr. Csatári Lajos, agrármérnök, Kecskemét 23% Hugyecz Pál, gépészmérnök, Kecskemét 10% Kaszás András, gépészmérnök, Kecskemét 10% Oláh György, agrármérnök, Boglár 24% Dr. Soós Frigyes, gépészmérnök, Budapest, 23% Szabadalmas: Szabadság Mgtsz, Kiskunmajsa—Bodoglár, MEZŐGÉP Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat, Kecskemét, AGROBER Mezőgazdasági Tervező és Beruházási Vállalat, Budapest. Berendezés szárnyas baromfi, különösen víziszárnyasok, célszerűen kacsák nevelésére 1 180 521 2 A találmány szárnyas baromfi, különösen víziszárnyasok nevelésére alkalmas berendezésre vonatkozik. Találmányuk szerinti műszaki megoldás igen célszerűen alkalmazható a kacsanevelés szakterületén. Víziszárnyasok nevelésére hagyományos módként ismeretes az ún. tavon tartás. Ennek a módszernek az a fő hátránya, hogy megvalósításához vízfelület, mint helyi adottság szükséges, ezen túlmenően pedig a táplálék szétszórása vagy koncentrált elhelyezése során indokolatlanul nagy mennyiségű baromfieleség kerül felhasználásra. Más ismert nevelési módot képvisel a víziszárnyas baromfi ún. félszáraz tartása. Ennél a rendszernél az állatoknak csak annyi vizet juttatnak, amennyi az iváshoz okvetlenül szükséges, az etetést pedig ún. önetetőkkel oldják meg, melyek rendszerint fémlemezből vagy műanyagból készített, felső részükön beömlőnyílással rendelkező tartályok, melyeknek alsó részén a belső résszel közlekedő etetőperem van kialakítva. Ez a módszer az előzőekben ismertetett módszereknél már jobban közelíti meg a nagyüzemi víziszárnyas-nevelést, azonban több olyan hátránnyal rendelkezik, amelyek miatt nem terjedhetett el kellő mértékben. E hátrányok közül elsősorban kell megemlíteni azt, hogy az önetetők azon szerkezeti elemei, amelyekbe a baromfi feje, ill. csőre a táplálékért benyúlik — tehát az ún. etetőperem — fix magasságban van elrendezve. A perem magassága a víziszárnyas baromfi 10 napos korában ugyanaz, mint a vágáshoz elszállítandó állat méreteinél. Ebből az következik, hogy amit az egész fiatal állat csak ágaskodva ér el, azt a későbbiekben csak lehajolva, természetellenes testhelyzetben képes elérni. Ilyen önetetőt ismertet pl. az 1 180 995. sz. NSZK leírás, amely lényegét tekintve tányérban végződő henger, melybe a táplálék beöntése felülről történik. Az önetető fix peremmel rendelkezik, és az nem állítható a baromfi növekedésének függvényében. Másfajta önetetőt ismertet az 1 181 482 sz. NSZK leírás, ahol egymástól adott távolságban elhelyezkedő fix peremű önetetők együttese központilag vezérelt helyről lesz táplálékkal feltöltve. Az önetető pereme — mint említettük — fix, és az említett leírás kizárólag az automatikus utántöltés módját isme'rteti. Az ilyen formában felvett táplálék az állatoknál a kívántnál kisebb mértékű súlynövekedést, valamint nagy takarmányszóródást okoz. További hátrányként azt kell megemlíteni, hogy az ilyen módon kialakított telepeik állathigiéniai szempontból is sok kívánni valót hagynak maguk után. Az idegen személyek, ill. az ön-5 10 15 20 25 30 180 521 1
