180488. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított tulajdonságú folyékony epoxigyanták előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 180488 > ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZOLGALATI TALÁLMÁNY A bejelentés napja: 1979. II. 6. (KE-1041) A közzététel napja: 1982. V. 28. Megjelent: 1985. VI. 30. Nemzetközi osztályozás : NSz03 C 08 G 59/04; C 08 G 59/08 Feltalálók : Dr. Soós László, 30%, dr. Soósné Szécsi Irén 15%, Juhász Lajos, 15%, oki. vegyészmérnökök, Debrecen, dr. Szabó Miklós, 25% dr. Bakosy György, 15%, oki. vegyészmérnökök, Budapest Szabadalmas : KEMIKÄL Építőanyagipari Vállalat, Budapest Eljárás javított tulajdonságú, folyékony epoxigyanták előállítására 1 A találmány tárgya eljárás javított tulajdonságú, környezeti hőmérsékleten folyékony, mind vízmentes, mind vizes közegben térhálósítható epoxigyanták előállítására. Az epoxigyanták az utbbi évtizedekben a legkülönbözőbb szerkezeti anyagok, így fém, beton, fa felületi bevonásában és ragasztásában egyre nagyobb szerepet játszanak. Elterjedésük annak tulajdonítható, hogy az epoxigyanta-bázisú lakkok, festékek, ragasztók, kittek kémiai ellenállóképessége, tapadási tulajdonságai kiválóak, tartósságuk is kitűnő. Az epoxigyanták kedvező használati tulajdonságaikat megfelelő kémiai szerkezetüknek, illetve felépítésüknek és a térhálósító anyagoknak köszönhetik. Az epoxigyanták előállítására az ipari gyakorlatban számos eljárás vált ismeretessé. Ezeket az eljárásokat részletesebben például a következő szakirodalmak ismertetik: Houben— Weyl: Methoden der Organischen Chemie 15/2. kötet, Makromolekulare Stoffe 465—553. o. (1963); Papquin, A. M.: Epoxydvarbindungen und Epoxyharze 306—457. o. (1958); és Potters, W. G. Epoxy Resins 9—37. o. (1970). Részletesen foglalkozik az epoxigyanták előállításával a szabadalmi irodalom is, így a 154 181. és a 157 237. lajstromszámú magyar szabadalmi leírásokra hivatkozunk. 2 Az említett irodalmakban leírt eljárások megegyeznek abban, hogy az epoxigyanták előállítására alkálikus közegben aromás diolokat és epiklórhidrint reagál tatnak. Az aromás diolok 5 közül kiemelt szerepe van a 2,2-bisz-p-hidroxil- fenil-propánnak (biszfenol A). A reagáltatás során a biszfenol A-t (dián) epiklórhidrínben oldják és 80—100 °C közötti hőmérsékleten vizes nátrium-hidroxid-oldat jelenlétében kondenzál- 10 ják. Az egyes reakciókomponensek oldhatóságának javítására a reakcióközeghez ketonokat vagy szekunder alkoholokat adagolnak. Az így előállított epoxigyanták szerkezetét dr. Kovács Lajos Lakk- és Festék Zsebkönyv (Műszaki 15 Könyvkiadó, Budapest, 1972) 254. oldalán ismerteti. A képződött epoxigyanta láncmolekula ismétlődő csoportjainak n számértéke kiváltképp a reakcióelegy dián-epiklórhidrin és dián-lúg mólarányától függ. Nagy epiklórhidrin fe- 20 lesleg esetén (1 mól diánra számítva 9—10 mól epiklórhidrin) szobahőmérsékleten folyékony, igen reakcióképes kis molekulasúlyú epoxigyanták állíthatók elő. Ha az epiklóhidrin feleslegét csökkentjük, így 1 mól diánra 2—4 mól epiklór- 25 hidrint adagolunk, akkor a képződött epoxigyanták molekulasúlya növekszik (800—4000), kevésbé reakcdóképesek, halmazállapotuk környezeti hőmérsékleten szilárd. Az epoxigyanta előállítása során a már em- 30 lített dián-epiklórhidrin mólarányon kívül a 180488 1
