180431. lajstromszámú szabadalom • Diagnosztikum proteolitikus enzimek kimutatására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 180431 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL A bejelentés napja: 1979. 12. 19. (BO —1813) Nemzetközi osztályozás: NSZO, Elsőbbsége: 1978. 12. 20. (P 28 54 987. 3 sz.) NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG Közzététel napja : 1982. VII. 28. Megjelent: 1984. VI. 30. C 07 D 209/36; C07 D 333/64; C07C 103/52; COIN 33/48; Feltalálók: Szabadalmas: dr. BERGER Dieter vegyész, VIERNHEIM, Boehringer Mannheim GmbH, MANNHEIM, dr. BRAUN Franz vegyész, RIMBACH, NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG dr. GÜTHLEIN Wemer vegyész, MANNHEIM, dr. KUHR Manfred vegyész, MANNHEIM, dr. WERNER Wolfgang vegyész, MANNHEIM, NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG Diagnosztikum proteolitikus enzimek kimutatására 1 2 A leukociták kimutatása a testnedvekben, különösen a vizeletben, igen nagy jelentőségű, elsősorban a vese é3 az urogenitális traktus megbetegedéseinek diagnosztikájában. A meghatározást napjainkig a leukociták fárad- 5 ságos megszámlálásával végezték a nem centrifugált vizeletben vagy a vizelet üledékében. Mindkét módszerben természetesen közös az, hogy csak ép leukocitákat lehet meghatározni. Az viszont ismert tény, hogy a leukociták lízisének ,10 sebessége rendkívül eltérő és a vizelet miliőjétől függ; például erősen lúgos vizeletben a leukociták felezési ideje csak 60 perc. Ennek az lehet a következménye, hogy túl kis leukocitaszámot kapunk, illetőleg, ha hosszabb ideig áll a vizelet, álnegatív 15 lelethez jutunk. A lizis miatt bekövetkezett hibától eltekintve, a leukociták kvantitatív mikroszkopikus meghatározása nem centrifugált, homogenizált vizeletben számlálókamrában rendkívül megbízható értékeket 20 ad. Ezt a módszert a gyakorlatban azonban ritkán alkalmazzák, mivel fárasztó, időrabló és alkalmazásának feltétele a szakképzett személyzet. Az orvosi gyakorlatban a vizeletben a leukocita meghatározások túlnyomó többségét az ún. látóteres módszerrel vizeletüledékben végzik. A vizsgálandó anyagot (üledéket) centrifugálással kapják. Ennek során azonban a vizsgálandó anyag a vizelet többi alkotórészével is feldúsul, mint például a sókkal, hámsejtekkel, melyek a leukociták mikroszkópos számlálását lényegesen megnehezíthetik. A változó üledéktartalom, az üledék inhomogenitásai, vagy a mikroszkóp esetlegesen eltérő nagyításai, valamint a mikroszkóp eltérő optikai felszereltsége ahhoz vezet, hogy a mikroszkóp egy látóterére megadott leukocitaszám több száz százalékosan hibás. A találmány feladata tehát az volt, hogy olyan diagnosztikumot állítsunk elő, amelynek segítségével a testnedvekben a leukocitákat könnyen, egyszerűen kezelhető módszerrel, valamint lehetőleg gyorsan és tökéletesen lehessen kimutatni. Ilyen típusú leukocita teszt kimutatásának alapelve egy enzimes reakció, mivel a leukociták enzimspektruma igen széleskörű. A 3 087 794 számú amerikai szabadalmi leírásban leukociták meghatározását ismertetik, amelyet a granulocita leukociták peroxidatív aktivitásának hasznosításával végeznek. Hidrogén-peroxiddal és valamely szerves indikátorral, például o-toluidinnal impregnált szívóképes hordozó színes oxidációs termék képződésével jelzi a granulociták jelenlétét. Az ilyen jellegű vizsgálatnak azonban döntő hátrányai vannak: o-toluidin alkalmazása esetén a 25 peroxidáz reakciókat nagy mértékben zavarja, hogy a vizeletben más redukáló anyagok is vannak, mint például aszkorbinsav. Ezenkívül több irodalmi hivatkozás [lásd például Mettler, Med. Welt. 23, 399 (1972)] is utal a leukocitaperoxidáz instabili- 30 tására vizeletben, aminek álnegatív lelet lehet a 180431 1
