180085. lajstromszámú szabadalom • Folyamatos öntési eljárás

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI 180085 LEÍRÁS Nemzetközi í. iy ft osztályozás : W 4*- yA B 22 D 11/00 Bejelentés napja: 1979. 02. 06. (SO—1244) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1902. V. 28. Megjelent: 1983. VIII. 31. . Szabadalmi Tár. ' J N^L_TULA^qN^--/Z Feltaláló(k) : Szabadalmas: Ward George Charles, mérnök, Southwire Company, Carrollton, Georgia Wilson Thomas Noell, mérnök, Amerikai Egyesült Államok Sinha Unday Kumár, mérnök, Carollton, Georgia Amerikai Egyesült Államok Folyamatos öntési eljárás 1 A találmány tárgya eljárás fémek folyamatos öntésére, amellyel a hagyományosnál jobb mi­nőségű öntött fémtuskók állíthatók elő. A hagyományos módszerekkel és berendezé­sekkel történő folyamatos öntés során a fémet, például acélt fémolvadék formájában nyitott füg­gőleges kokillába, úgynevezett rekrisztallizátorba öntik. A kokilla fala lehűti a fémolvadék palástját, és megdermedt kérget alakít ki a kokillafal men­tén. Ez a kéreg lényegében az öntött tuskó palást­ja, és az ezáltal meghatározott keresztmetszetű tuskót folyamatosan húzzák le a kokillából. A lehúzási sebesség megfelel a kokillába vezetett olvadék mennyiségének. Miután a tuskó a kokillából kilép, palástjára hűtősugarakat, általában vizet fúvatnak, hogy le­lehűtsék, és a tuskó teljes keresztmetszetében megdermedjen. A tuskónak a kokillából történő kilépése után végzett hűtést általában másodla­gos hűtésnek nevezik, és ennek során végbe­megy a tuskó teljes keresztmetszetének megder­­medése. Az ilyen eljárásokat Junghaus vagy Com­cast eljárásnak nevezik. A legtöbb folyamatos öntőberendezésben az át­húzó kokilla tengelye függőleges, és a tuskó füg­gőlegesen lefelé mozog ki a kokillából. Miután a tuskó teljesen megszilárdult, a kívánt hosszú­ságra fűrészelik, miközben a lehúzás változatlan 2 sebességgel történik. Minthogy a fűrészeiéskor a tuskó teljes keresztmetszetének szilárdnak kell már lenni, az öntési sebességet a berendezés ma­gasságának korlátái határolták be. Ez azt jelenti, 5 hogy az öntési sebességet nem lehetett korlátla­nul növelni, mert ez esetben a megdermedés rendkívül hosszú távon történik csak meg, ami lehetetlenül magas berendezéseket eredményez­ne. Ez az öntési költségeket jelentős mértékben 10 növelné. Különösen nehéz problémákat okozott ez az acélok öntésénél, minthogy itt az olvadék hőmér­séklete meglehetősen magas, a megdermedéshez viszonylag hosszú idő szükséges. Folyamatos 15 acélöntőművekben a Junghaus-eljárás alkalma­zása során nem ritka a 20 méteres távolság a ko­killa és a darabolási hely között és még ez a rend­kívül nagy távolság is kisebb öntési sebességet enged meg, mint ami elméletileg elérhető. 20 Annak érdekében, hogy a függőleges irányú helyigényt csökkentsék, megkísérelték az öntést úgy elvégezni, hogy a függőleges kokillából ki­lépő tuskót a másodlagos hűtés elvégzése után vízszintes irányba hajlítják meg, így a tuskó a 25 végső dermedés során vízszintes irányban mo­zog. Az ív elhagyása után a tuskót ismét alakí­tó görgők egyenesítik ki. A darabolás ily módon vízszintesen mozgó egyenes tuskón történik. Ez a kialakítás lehetővé teszi a berendezés magas- 30 ságának csökkentését, de a problémát lényegé-180085 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom