180070. lajstromszámú szabadalom • Önbeálló gyógytalp és/vagy gyógytalpbetét
MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI 180070 LEÍRÁS Bejelentés napja: 1977. III. 11. (SA—3019) Nemzetközi osztályozás: A 61 F 5/14 Közzététel napja: 1932. V. 28. /iaUírfí'g ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1983. VIII. 31. if / ij !h íj a Feltaláló : Sztancsik Tibor szerszámkészítő, Budapest • • Onbeálló gyógytalp ésjyagy gyógytalpbetét 1 A találmány önbeálló gyógytalpra, amely a cipőbe van beépítve és/vagy gyógytalpbetétre vonatkozik, amely a láb boltozatai süllyedésének korrigálását és a boltozatok egyenletes megtámasztását, valamint a statikus zavar okozta panaszok megszüntetését célozza. Az önbeállás alatt azt értjük, hogy a találmány szerinti betétben, illetve betétekben levő töltés a talp nyomásának hatására olyan térbeli formát vesz fel, amely a láb igényének a legjobban megfelel, tehát a láb nyomásának hatására egyenletes támasztóerő alakul ki a talp alatt. A láb betegségei között leggyakoribb ortopédiai szempontból a piano valgus, a lúdtalp. Az enyhe panaszokat okozó formától a legsúlyosabb, jóformán járásképtelenséget okozó deformitásokig minden átmenet megtalálható. Előfordul, hogy a hossz- és harántboltozat együttesen lesüllyed, máskor az ép boltozatok mellett a sarok valgus állása a láb működésének zavarát okozhatja. A láb statikus zavarai és a velejáró tünetek, úgymint: lábfájás, bokaduzzanat, lábszár-, térd- és derékfájdalom elsősorban a boltozatok hiányára vezethetők vissza. A jól épített betét megfelelően alátámasztja, tehát biztosítja a boltozatokat. Ismert megoldás a lúdtalp gyógyítására a merev betét. Ezt a lábról vett gipszminta alapján készítik el. Az ismert megoldás statikus alátá-2 masztást ad, mert a láb terheletlen állapotában veszi a gipszmintát. Ismert továbbá a rugalmas műanyag habból készült betét, valamint az előregyártott részbe- 5 tétek behelyezésével beállítható magasságú betét. Az ismert megoldások hátránya, hogy nem alakul egyenletes támasztónyomás a láb boltozatára, ezenkívül a boltozatokat egyszerre emelő li fel. Ezt a beteg láb nehezen viseli és újabb fájdalom jelentkezik. Ismeretes a 127 564. sz. magyar szabadalmi leírásból olyan cipőbetéttalp, amelyet felmelegítve képlékeny, bizonyos idő múlva megdermedő 15 anyagból a cipőben, a lábnak járás közben kifejtett nyomásával alakítanak ki, s amelynél az ideiglenesen képlékennyé tett anyagot — pl. viaszt — valamely, azt szorosan körülvevő, a talp nagyságának megfelelő engedékeny, de nem 20 nyúló zacskó útján helyezik be a cipőbe. Az ilyen betét felveszi ugyan a láb, pontosabban a talp alakját, de megdermedése után már nem alakítható, azaz nem követi a talp járás közbeni alakváltozásait. 25 Ismeretes továbbá a 119 767. sz. magyar szabadalomból olyan ortopéd cipőbetét, amelynek folyadékkal telt hosszúkás, üreges gumiteste van, s ezt a lábboltozatnak megfelelő előboltozott rész kivételével nyújthatatlan bevonat bo- 30 rítja. Mivel a láb csontozata. így a láb formája 180 070 1
