179655. lajstromszámú szabadalom • Eljárás interferon termelés fokozására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 179655 Bejelentés napja: 1978. VII. 14. Elsőbbsége: 1977. VII. 15. (29 871/77) Nagy-Britannia (WE—579) Nemzetközi osztályozás : |j vgQ C 12 P 21/00 A 61 K 45/02 Közzététel napja: 1982. II. 27. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Megjelent: 1984.1. 31. HIVATAL ' ° Szabadalmi Tár ^ TULAJOOtl^ Feltaláló : Dr. Johnston Michael Denis virológus, Beckenham, Kent, Nagy-Britannia Szabadalmas: The Wellcome Foundation Limited, London, Nagy-Britannia Eljárás interferon termelés fokozására 1 A találmány tárgya eljárás interferon termelés fokozására, amelynek során epitheliális vagy limphoblastoid sejtek tenyészetéhez interferon termelés megindítására alkalmas gerjesztő szert adagolunk. Az eljárást oly módon végezzük, hogy a sejteket gerjesztés előtt 0,1—10 mmól mennyiségben egyenes szénláncú, 2—8 szénatomos, telített karbonsavat vagy annak sóját tartalmazó közegben inkubáljuk. Az interferon olyan, nem’ specifikus vírusellenes hatású fehérjeszerű anyag, amely a sejtekben képződik vírus vagy más gerjesztő szer hatására. A legtöbb sejt képes interferon termelésére, így például a fehérvérsejtek, a kötőszöveti sejtek, a limphoblastoid-sejtek, az epitheliális típusú sejtek, így a vesesejtek vagy HeLasejtek, myeloma-sejtek stb. Az interferon termelésre kiválasztott sejttípus az előállítani kívánt terméktől függ, mivel az interferonoknak származásuktól függő jellegzetes tulajdonságaik vannak. Ha az interferont humángyógyászatban kívánják hasznosítani, akkor erre a célra az emberi sejt a legalkalmasabb forrás. Képződése után az interferon a sejtből kiválasztódik, képes más sejtekkel kölcsönhatásba lépni és ezáltal megakadályozza a vírusok szaporodását vagy más hatást fejt ki. Ez a vírusellenes hatás nem specifikus egyes sejtekre, jóllehet bizonyos vírusok érzékenyebbek az interferonok behatására, mint más vírusok. Az interferont felhasználják kemoterápiás területen bizonyos rákbetegségek kezelésére. Kedvező hatásukról tudósít a szakirodalom (H. Strandei, K. Cantell és munkatársai, Fogargty Intern. Center Proc., U.S. 2 Govt. Printing Office, Washington, D.C., 28; 377—381 pp, 1977. Előadás a National Institute of Health, Bethezda, 1974. dec. 9—11. konferenciáján). A humán interferon kinyerésére három fő forrást 5 jelölnek meg, amelyből jelentősebb mennyiségű anyag nyerhető, ez pedig a humán perifériás vérleukocyták, a humán kötőszövet sejtek és a humán lymphoblastoid sejtek. Ennek ellenére ez idáig rendkívül nehéz feladatot jelentett standard minőségű klinikai célra hasz- 10 nálható humán interferon előállítása nagyobb menységben. így például a humán periferikus vérleukocyták felhasználása interferon kinyerésére azért korlátozott, mivel az emberi vérsavó csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre. A kötőszövetből kinyerhető nagyobb 15 mennyiségű interferon képződését az gátolja, hogy ezek a sejtek csak felülethez tapadva fejlődnek. A lymphoblostoid sejteknek az az előnye, hogy nagyobb mennyiségben szuszpenziós kultúrában szaporíthatok és interferon termelésre serkenthetők vírus behatására. 20 A humán lymphoblastoid felhasználása interferon kinyerésére ismert módon úgy történhet, hogy a sejtszuszpenziót homológ fajtából származó kisebb menynyiségű interferonnal kezelik azzal a céllal, hogy azt interferon termelésre serkentsék. Az interferon ter- 25 mêlés megindul akkor, ha a sejtszuszpenzióhoz gerjesztő vírust adagolnak (v. ö. Strander, H. és munkatársai, J. Clin. Micro., 1, 116—117. oldal, 1975). A tapasztalat szerint a humán limphoblastoid sejtekből kinyerhető interferon mennyisége jelentős mér- 30 tékben ingadozik, így például a hozam 1 literre szá-179655
