179634. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés nemlieáris torzítás mérésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI 179634 LEÍRÁS t SZOLGALATI TALÁLMÁNY o Bejelentés napja: 1980. III. 11. (572/80) Nemzetközi osztályozás : G 01 R 29/04 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. II. 27. I Szabadalmi Tár. ' . . Megjelent: 1984.1. 31. Feltalálók : Szabadalmas : dr. Gordos Géza villamosmérnök, Budapest, Posta Kísérleti Intézet, Budapest Kovács Pál villamosmérnök, Százhalombatta és dr. Korda Tibor villamosmérnök, Budapest Eljárás és kapcsolási elrendezés nemlineáris torzítás mérésére 1 A találmány tárgya eljárás villamos négypólusok nem­lineáris torzításának mérésére, amelynek során a mérő­jelet a mérendő villamos négypóluson keresztülvezetjük, majd a négypólus által torzított mérőjel eloszlásfüggvé­nyének adott pontjával arányos eloszlásjelet állítunk elő úgy, hogy a torzított mérőjelet egyenirányítjuk és alap­jelet állítunk elő, amellyel a mérőjel szintjét összehason­lítjuk, és azon időtartamokban, amikor a mérőjel szintje az alapjel szintjét meghaladja, állandó amplitúdójú im­pulzusokat állítunk elő, és az eloszlásjelet ezen impulzu­sok integrálásával állítjuk elő, majd az eloszlásjelet refe­renciajellel hasonlítjuk össze. A találmány tárgya továbbá a találmány szerinti el­járást foganatosító kapcsolási elrendezés is. Ilyen eljárás és az azt foganatosító berendezés ismert már a 172.706 lajstromszámú magyar szabadalomból. Ennek az ismert megoldásnak az az előnye, hogy akár sztohasztikus, akár determinisztikus jellel mérve, vala­milyen villamos négypólus nemlineáris torzítása nagy érzékenységgel kimutatható, mérhető. Hiányossága azonban ennek a megoldásnak az, hogy a mért nem­­linearitás nem volt előállítható olyan mérőszámmal, ami a hagyományosan használt torzítási tényező mérő­számával összehasonlítható lett volna. A gyakorlatban a villamos négypólusok torzításának, vagyis nemlíneari­­tásának legelterjedtebb mérőszáma a harmonikus k tor­zítási tényező, ami az alapjel amplitúdójához viszonyí­tott k2 páros és k3 páratlan harmonikusok négyzetes át­laga, vagyis 2 k=y,k2+kf. A harmonikus torzítási tényező ismert mérési mód­szerei az alábbi hátrányokkal rendelkeznek: 5 — A szelektív mérés (a torzítási termékek kiválasztása a bemeneti jel spektrumából vagy az alapharmonikus el­nyomása) viszonylag hosszadalmas beállítást kíván. Ezen a hátrányon az utóbbi időben terjedő fél- vagy tel­jesen automatikus torzításmérőkkel igyekeznek segíteni 10 ám ez az eljárást drágítja, — a méréshez csak szinuszos mérőjel használható, — a szinuszos jellel mért torzítási tényezők nem telje­sen megfelelők olyan rendszerek nemlinearitásának jel­lemzésére, amelyek üzemszerűen sztohasztikus jelet (be-15 szédet, zenét, video jelet stb.) visznek át, — a szinuszos jellel mért torzítási tényezők nem meg­felelőek olyan rendszerek nemlinearitásának jellemzé­sére, amelyeknek jelentős lineáris torzításuk is van (pl. más a rendszer erősítése az alapharmonikusra, mint a 20 torzítási termékekre). A találmány elé célul tűztük ki olyan eljárásnak és kapcsolási elrendezésnek a kidolgozását, amely a har­monikus torzítási tényezőnek a meghatározását lehetővé teszi a fentiekben kifejtett hátrányok kiküszöbölésével és 25 amely az alábbi előnyökkel rendelkezik: — a mérés nem szelektív, így nincs szükség szűrők és/vagy oszcillátorok hangolására, — mérőjelként minden olyan mérőjel felhasználható, amelynél az eloszlásfüggvény megváltozásából egyértel-30 műén következtetni lehet az átvivő rendszer nemlinea-179634

Next

/
Oldalképek
Tartalom