179410. lajstromszámú szabadalom • Műtárgy változó hozamú és szilárdanyagtartalmú folyadéknak, különösen bányavíznek magasabb földalatti szintről mélyebb szintre való juttatására
MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1978. IX. 18. (BA-3708) Közzététel napja: 1982. III. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1984. I. 31. 179410 Nemzetközi osztályozás: NSZ03: E 21 F 16/02 Feltaláló: Szabadalmas: Bagdy István vízellátási és csatornázási üzemmérnök, Budapest Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, Budapest Műtárgy változó hozamú és szilárdanyagtartalmú folyadéknak, különösen bányavíznek magasabb föld alatti szintről mélyebb szintre való juttatására 1 2 A találmány tárgya műtárgy változó hozamú és szilárdanyagtartalmú folyadéknak, különösen bányavíznek magasabb föld alatti szintről mélyebb szintre való juttatására. Bányák víztelenítésénél igen gyakori feladat a 5 víztartalmú kőzetekből a bányaüregekbe jutó víznek mélyebb szintre — általában a víz kiemelésére létesített vízakna fenekére, illetve az ott elrendezett búvárszivattyútelephez - való juttatása. A víznek mélyebb szintre való juttatása - a víz 10 eredendő tulajdonságaiból következően — önmagában természetesen nem okoz nehézséget, csupán összeköttetést (megfelelő járatokat) kell biztosítani a mélyebb szint felé. A bányavíznek azonban több olyan jellemzője, van, amely a megoldandó feladatot 15 nagymértékben megnehezíti. Mindenekelőtt a bányavíz nem tiszta, hanem viszonylag jelentős mennyiségű hordalékanyagot tartalmaz, amelynek nem kívánt helyen való lerakódása a mélyebb szintre való juttatást meg nem engedett 20 mértékben gátolhatja. A hordalékanyag mennyisége (a víz szilárdanyagtartalma) és minősége ugyanakkor viszonylag jelentős mértékben változik. így a mélyebb szint felé összeköttetést biztosító járat lerakódás szempontjából kényes helyeinek megfelelő kialakí- 25 tása igen nehéz. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a bányavizet gyakran jelentős szintkülönbséggel kell levezetni, tehát a víznek a levezetés során mozgási energiává alakuló tetemes helyzeti energiáját nagy részben fel 30 kell emészteni, mert különben a levezető járatokban jóvátehetetlen rombolást végezne a lerohanó bányavíz. A legnagyobb nehézséget azonban az okozza, hogy a mélyebb szintre juttatandó bányavíz mennyisége is változik, mégpedig rendkívül nagy mértékben. Vízbetörés esetén ugyanis a víz mennyisége sokszorosa a normál üzemben levezetendő víz menynyiségének. A bányavizet mélyebb sünire (a vízakna fenekén elrendezett szivattyúkhoz) juttató rendszernek viszont éppen vízbetörés esetén kell a legbiztosabban üzemelni, amikor életet és vagyontárgyakat kell’ menteni. A bányavizet ismert módon úgy juttatják magasabb szintről mélyebb szintre, hogy enyhe (pl. 3,5 ezrelékes) lejtésű vízelvezető vágatokat nyitnak a kijelölt hely (vízakna) felé, és a vízelvezető vágatokat függőleges vízleadó aknákon át kötik össze egymással (lásd az 1. ábra szaggatott vonallal bekeretezett részét). Ennek az ismert megoldásnak számos hiányossága van. A függőleges vízleadó aknán át lezúduló víz nagyobb vízhozamok esetén elzárja a levezetési keresztmetszetet, és az alul megszoruló levegő nem tud helyet cserélni a vízzel. Ezen jelenség elkerülése céljából ferde légfeltöréseket alkalmaznak a felső és alsó vízelvezető vágat között, ami jelentős többletmunkával és -költséggel jár. Ezen túlmenően a függőleges vízleadó akna fenekén felütköző víz hatalmas mozgási energiáját (a 179410
