179017. lajstromszámú szabadalom • Dugattyús vagy membrános folyadékszivattyú

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 179017 ÆÈfim, Nemzetközi osztályozás: lip Bejelentés napja: 1979. IX. 28. (GA—1300) F 04 B 21/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. XI. 28. Megjelent: 1983. XI. 30. > Feltaláló: Szabadalmas: Hornok Sándor okleveles gépészmérnök, Budapest Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon-és Gépgyár, Budapest Dugattyús, vagy membrános folyadékszivattyú 1 A találmány dugattyús, vagy membrános (a leírás­ban a továbbiakban rövidítve: dugattyús) szivattyú olyan speciális kiképzésre vonatkozik ahol a különálló szívóterekhez tartozó több, önműködő szívószelep, vagy a különálló nyomóterekhez tartozó több, önműködő nyomószelep egyidejű működését mozgásátviteli lánc biztosítja. Ismeretesek különféle önműködő szelepek (rugó­­terhelésű tányérszelep, rugóterhelésű kúpos szelep, súlyterhelésű gombaszelep stb.), amelyeket elterjed­­ten alkalmaznak dugattyús szivattyúk szívó-, vagy nyomószelepeiként. Ezek megfelelő méretezés esetén nyugodt járásúak, áramlási és nyitási ellenállásuk csekély, a csatlakozó csővezetékben a folyadékosz­lop elszakadása miatti szelepütésekre nem hajlamo­sak stb. Ilyen megoldások ismerhetők meg pl. a Pattantyús féle „Gépész- és Villamosmérnökök Kézi­könyve” c. sorozat 4. kötetének a 47—49. oldalaiból (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1962.). A dugattyús szivattyúk alkalmazásaiban újabban olyan, a hagyományos szivattyúzási feladatot meg­haladó igények is jelentkeznek, amelyeknél — bizo­nyos feldolgozóipari technológiákkal összefüggés­ben — különálló terekből való egyidejű szívásra, vagy különálló terekbe való egyidejű nyomásra célszerűen egyetlen dugattyús szivattyút, illetve szi­vattyú-hengert vesznek igénybe. Ilyen újszerű szi­vattyúzási feladatok jelentkeznek pl. a timföldgyár­tásban, ahol a bauxit-zagy és a nátronlúg vizes olda­tának egyidejű (közös hengertérbe történő) szívását kell megoldani. A dugattyús szivattyúk, valamint önműködő sze­lepeik szerkezeti kialakítása évtizedek óta gyakorla- 5 tilag változatlan: az ismert megoldású önműködő szívó-, vagy nyomószelepek a szivattyúzott folyadék, illetve saját terhelésük hatására nyitnak és zárnak. E működés a dugattyú (illetve értelemszerűen a membrán) szivattyúzó térfogatváltozást előidéző jo mozgásviszonyaival összhangban valósul meg. E sze­lepeket azért nevezik „önműködőeknek”, mert működtetésükhöz semmiféle mechanizmus nem szükséges, azt kizárólag a szállított közeg áramlása váltja ki. Alapvető követelmény, hogy a szívó és 15 nyomó ütem kezdete és vége, másszóval a szelepek nyitása és zárása az alternáló mozgást végző du­gattyú holtponti helyzeteiben legyen, illetve tör­ténjék. A szelepek és az egész berendezés zavarta­lan, üzembiztos működése csak így biztosítható. A 20 holtpontokban ugyanis a dugattyú sebessége és így a folyadékszállítás is zérus értékű, ezért a szelepek nyugodt nyitásának és zárásának a feltételei egyrész pontosan ilyenkor a legkedvezőbbek, másrészt a hengertérhez csatlakozó csővezetékben áramló folya- 25 dék áramlási (gyorsulási) veszteségei ilyenkor a leg­kisebbek. A jelenleg ismert kivitelű önműködő szele­pekkel ellátott dugattyús szivattyú azonban alkal­matlan olyan szivattyúzási feladatok ellátására, amikor pl. különálló terekből kell a folyadéko(ka)t 30 közös hengertérbe szívni. A dugattyü-holtponti. 179017

Next

/
Oldalképek
Tartalom